A karcagi Sinful Passions viszonylag nagy múltra tekint vissza, hiszen a legelső demójuk amit éppen górcső alá veszünk 2007-ben látta meg a napvilágot és Mátyás Attila (F.O. System) kezei alatt formálódott.
A négy instrumentális tétel szépen szól, bár szerintem kicsit vékonyan. A hegedű beemelése a rockba mindig is érdekes lehetőségekkel szolgált, hiszen a hangszer szinte végtelen lehetőségek tárházát kínálja nemcsak magában, de más műfajokkal házasítva pláne! A kompozíciók ügyesek, de mégis hiányérzetem van.
Az Alázat nélkül kezdő akkordjai hallatán Bruce Springsteen ugrott be. Ez egy alapvetően reményekkel teli, mondhatni kedves kompozíció, amit a bólogatós részek tesznek kicsit feszesebbé, mégis hiányzik nekem a csúcspont. Ellenben a hegedűtéma ebben a legerősebb. A beépített keleti elemek eléggé felhúzzák a feszültségpontot, mégsem érkezik a robbanás, amit annyira várnék. A banda jó ízléssel vegyíti a műfajokat, kerülve a művészkedést igényes kikapcsolódást nyújtva.
A Hazudtak illetve a Nap című kompozíciók az élmezőnyös magyar folk-rockot (nemzeti rock?) idézik. Ezek igazán erősek lehetnének egy ütős szöveggel, persze nem feltétlenül ebben a témában, mert zeneileg bár ezt idézik, kár volna elcsépelni őket egy szittya-magyar betéttel.
A Szárnyakon az előző három képletén alapszik, de már előtérbe kerülnek merészebb megoldások is, amik az „igazi” klasszikus zene irányába tesznek bátor kikacsintást.
Hiányérzetem legfőképp a csúcs- és feszültségpontok kihagyásától van. Nem elég erős a belső dinamika, nincs benne elég vadság, túlságosan visszafogottak a zenészek, pedig érződik, hogy nagyon sok van bennük, mind tudás, mint kreativitás szempontjából. A rögzített csírák óta persze eltelt 11 év. Látatlanban ez alapján tudok dolgozni.
A Sinful Passions egy jó kezdeményezés. Félő azonban, hogycsak volt, hiszen a zenekar 2016 óta nem hallatott magáról. A demo meghallgatható a Facebook oldalon, azonban a korábban beharangozott nagylemezből sajnos félő, hogy már nem lesz semmi.
