• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: SenoR – Demo (2012) + 5 dal

Kritika: SenoR – Demo (2012) + 5 dal

Ha meghallgatok egy új zenekart, óhatatlanul is megkérdezem magamtól: kiknek akarnak zenélni?
Mi a cél? Önkifejezés, hobbi, könnyebb csajozni, esetleg ismertség? Minél több ötlet, eredetiség, munka hallható, annál több az esély, hogy a zenekar nem csak az ismerősei körében arasson kétes sikert, hanem idegen embernek is tetsszen. Nos én teljesen idegen vagyok, ráadásul 35 éve Rockzenét hallgatok, no nézzük.

(Ez az 5 szám a “csomaggal” együtt érkezett, így most ezekkel kezdjük. szerk.)

Hallgatom a SenoR együttes Sodort a szél című számát. A szóló gitáros első hangzásra igazi kis tehetség, no nézzük tüzetesebben.
Á, túl öreg vagyok, ez a baj. Kezdő riff, egyből beugrik egy régi Deep Purple szám, de ez mindegy, már régóta nem lehet igazán újat kitalálni.
Nézzük a dalt. Első hangzásra nem tetszik a pergő hangja, túl metálos. Azt hallani, hogy jó a dobos, viszi a zenekart, de én jobban kiemeltem volna. Jó a banda, verze, jó a basszustéma.
A szólógitáros jókat játszik, mer beleszólózni a refrénbe, méghozzá jól. Valami mégis zavar.
Kezdem azt hinni, hogy ez az én heppem, de ennél a zenekarnál is hiányolom a dinamikát.
Jók a témák, jók a váltások, mégis, ha beletettek volna egy kis hangulatváltozást, akkor elégedettebb lennék. Nézzük tovább.

Eposz. Kezdés. Bizony lehetne szebb hangszín a gitárbontás, más hangszedőállásban szebb lett volna. Jó az alapötlet, jó a szöveg, ha nem lenne olyan iskolásan pontosan elszavalva.
Beindul a zene. Jó az unis rész, a gitáros megint beleszólózik a refrénbe, de ez jóó.
Végre, van dinamika a dalban, és nagyon jó a dalszöveg vége, megvillan a tehetség.

Koldus és Király. Iszonyat jó a kezdés, nagyon jó a gitáros. Kezdődik az ének, és megint az az iskolásan tagolt éneklés, nem jön be. Nem tetszik a keverés, a hangszerek aránya. Viszont a szóló zseniális.

Szerencse csillag. Végre tetszik az ének, de a zenekar nem követi sem bridzs, sem a refrén váltásait. Dinamika…
A szóló megint jó, visszajön az ének, de nem hagyja abba a szólót, jóó!

Nézz körül a következő szám. Ritmusgitár, az unos untalan játszott ritmusképletet nyomja. Ráadásul a keverés is ráerősít, nem kellene. Refrén előtt jó a zenekari megoldás, na végre, gondolom, lesz valami, de nem, visszatér a régi megszokott, unalmas téma. Az énekes vihetne több életet a szövegbe, nincs szinkronban a szöveg és a stílus. Lehetne ez egy jó szám, de nem így.

Összességében a lényeget kiemelve, ötletes a szólógitáros, a ritmusgitárosnak nem a folyton visszaköszönő riffeket kellene játszani, a basszus azt csinálja amit kell, a billentyű érzéssel hozza a szőnyeget, a dob…hát abból jobb lett volna többet hallani..

Senor – Demo (2012)

Első hallásra sokkal jobb a keverés. Jó a pergő hangja, hallom a dobot, és bizony ízesen dobol a lelkem. Jók a billentyű hangszínek.

Elektra. Nagyon viszi a dobos a zenekart, jó a riff, jó a gitárhangszín, megint szuper a szóló.

Élni tovább. Dühös leszek. Jó kezdés, jó a dallamvilág, és megint a ritmusgitár, azt játssza, amit mindenki mindig játszik. Pedig jó lenne a dal, vannak benne jó ötletek, csak a ritmusképlet nem engedi, hogy beleéljem magam a dalba. Ha akár nyolcadokat hozna, vagy csak kocogtatva néhány hangot, sokkal jobb lenne, a billentyű úgyis érzékkel hozza a szőnyeget…
Sajnos így egy az ezerből érzés marad meg.

Fémből a tested. Jó a ritmusképlet, jó a ritmusgitáros, na végre. Refrénben meglepően jó a háttér vokál, eddig ez hol volt?
Szólógitár megint elkapta a fonalat, nem egy tekerős szólót nyomott, hanem egy ízesen-szellős, kellemesen felépített dallamot.

A tér másik oldalán. Dob kezd, jól szól. Beszáll a ritmusgitár. Nem mondok semmit. Viszont a refrénben nagyon jó a gitárkíséret, és a billentyű is jó hangszínnel tölti ki a dalt. Ismét egy jól felépített szóló, van eleje, van vége, visszatér a verze, nagyon jó a kíséret, utána visszatér aminek nem kellene: az unalmas ritmusképlet. Összességében ez egy jó dal.

Csavarogsz az utcán. Na végre. Jó kezdés, szellős jó kíséret, bejön a refrén, nagyon jó alatta az unis rész. Középrész. Megvillan a basszus, jó a hangszín. És megint egy zseniális szóló, végre valami eredeti. Eddig ez az egyik legjobban hangszerelt, dinamikus szám, pontos, frappáns véggel.

Emeljük fel a kezünk. Hoppá. Végre megint valami izgalmas. Jó a szöveg, a gitáros megtalálta a wah pedálját, jókat is játszik rajta. Billentyű megint eltalálta mennyit kell játszania. Középrész. Hoppá. Nagyon jól felépített uni, többször meghallgattam, ez igen. Ha ezt az utat erősíti a zenekar, még lehet belőle valami. Érezhető a fejlődés, a munka, a sok próba.

Jöjj néz a szemembe. Jó basszus hangszínnel kezd a szám. Énekes elkapta a fonalat, jó a stílus, jó a dallam. Ritmusgitár jól hozza a nyolcadokat, jól épül a dal, és megint az ízes, jól felépített virtuóz szóló. Jó befejezése a lemeznek.

A második CD-nél kiemelném a fejlődést, a sok munkát. Hallani, hogy nem az első ötlet lett megtartva. Továbbá sokkal jobb a keverés. Külön kiemelném a szólógitárost, hallatszik, hogy rengeteg munkája van a szólókban és a dobost is, ő is sokat agyalhatott pár megoldáson.
Van tehetség a zenekarban, lenne benne spiritusz, hogy egyénit alkosson, és elérjen valamit, de ehhez szakítani kellene a stílus unos untalanig ismételt megszokott megoldásaival.

-Pásztor Tamás-

SenoR a FACEBOOK-on

SenoR a YOUTUBE-on

Oszd meg

Szólj hozzá