• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Recovery – (2014) Different Dimension [EP]

Kritika: Recovery – (2014) Different Dimension [EP]

KRITIKA

Recovery – Different Dimension [EP] 2014

A Recovery zenekar hat fős tagságot számlál, és történetük egészen 2011 januárjáig nyúlik vissza, ekkor vetődött fel ugyanis Dávid fejében, hogy bekérdezi Zét, mit szólna, ha Britney-t nyomnának metálban. Elmondásuk szerint a -n eluralkodó konstans röhögőgörcs ellenére a megkeresés sikerrel zárult, a zenekar megalakult, bár aztán kellett neki vagy három év, mire a fix legénység megtalálta egymást, és a közös hangot.

Így 2013 nyarán a végleges formációban Diós Dávidot hallhatjuk basszusgitárnál, aki anno a Requiem zenekart vitte, az egyik gitárnál, -ő a Tűzerőből lehet ismerős-, Alex a másiknál, aki most az Orpheumban is nyomja, -de néhány éve még a Claymore formációban láthattuk-, továbbá itt van még Süti a doboknál, aki a Vissza zenekar sorait erősítette a hős időkben, és Szultán, aki akár innen a szolnokzene hasábjairól is ismerős lehet, de önálló elektronikus produkciót is folytat Skahigan művésznév alatt, így nem meglepő, hogy a Recovery-ben a billentyűs munkakörét tölti be. Ezt a local-sztárcsapatot koronázza meg Papp Ági, aki az éneksávokért felel, és bár mondhatni nullkilométeresen került a bandába; ezt mára senki nem mondaná meg.

Szóval adott ez a hat arc, akik kedvelik a mainstream, amcsi pop-énekesnők dalait (…a dallamvezetésüket mindenképp) meg a metált mint olyat, következésképen ezekből építkeznek, fel-/átdolgozások formájában. YouTube-ról biztos ismerős a műfaj sokaknak. Node. A Recovery nem éri be annyival, hogy cover-videókat pakolgat fel hébe-hóba YT csatornájára, közepes minőségben; a NoSilence mellett döntöttek, és felrántottak egy 5dal+intrót tartalmazó kislemezt Siminél (így a minőségről nem is kell szót ejtenünk, azt hiszem mindenki tudja milyen a NoSilence-hangzás). A korongon (merthogy fizikális, self-release formában is létezik a cucc) olyan közismert trekkeket oltottak fémbe, mint Adele „Rolling In The Deep”-je, Katy Perry „E.T.” és „I Kissed A Girl” c. számai, Lady Gaga „Love Game” témája, illetve a fentebb említett, szebb napokat megélt Britney Spears klasszikusa, az „Ooops!…I Did It Again” (amit többek közt a ’Bodomtól is hallhattatok már, de ez jobb. Trust me).

Az albumot Different Dimension névre keresztelték, utalva ezzel a pop zene más megvilágításból való megközelítésére, és egyben idézve az „E.T.” soraiból is. A hangzásról bár mint mondtam túl sokat fölösleges beszélnünk, viszont az arányokról érdemes néhány szót ejteni. Adott a szokásos modern metál alap, amihez igazán annyi különlegesség társul (ha a héthúros műszert nem soroljuk ide amin teker, vegyük ezt ma már alapnak), hogy a billentyű/szinti témák sok helyen elütnek a szokott megközelítéstől. Igazából nem is billentyűzés ez a szó klasszikus értelmében, hanem elektrózás hangszeren, amivel Szultán képes átültetni az original dalok alapjait metál környezetbe. Ezek a sávok adják meg igazán azt a jelleget, amitől a Recovery zenei alapja elüt a több ezer hasonló kezdeményezés munkásságától; lássuk be, egy Britney dallal nincs túl sok variálási lehetőségünk, ha szeretnénk megőrizni a felismerhetőségét, nem csak szövegében. Szóval a billentyűzés fontos részét képzi a dolognak, még ha nem is mondhatjuk, hogy maximálisan kiforrottak az elektro sávok, amit a kislemezen hallhatunk -arányokra visszatérve; helyenként ezek a sávok ki is ugranak az összképből, ezt kicsit kényelmetlennek érzem, de még így is swag.

A dob midi, de korrekt hangzást találtak maguknak a srácok, panasz nincs rá, masszívan kiszolgálja a zenealapot, a műfaj többet nem is igényel. Nincs túlvállalva sem, Süti élőben ugyanezt leüti, alap. A basszus sávot is így oldották meg, egyre divatosabb megoldás, bár ezzel még nagyon sokan nincsenek kibékülve a szakmában annyira sem természetesen, mint a midi dobbal. Én azt mondom, élőben legyen trú rokker aki akar, stúdiómunkából viszont elvárom a lehető legtökéletesebb végeredményt, és nem érdekelnek az eszközök és részletek, hogy hogyan készült el amit hallok; legyen 100%-os, akkor is, ha „csalás”. A stúdiómunka csalás, miután az emberi találékonyság határtalan, és nincs mindenkinek kerete rá, hogy a Sound City-ben vegye fel az első kislemezét is, csak mert fú, az de igazi. Ez a jövő, tessék megbarátkozni vele. Vissza kanyarodva a zenealaphoz egy korrekt, „széles hangulatot” kapunk, bár mivel és Dávid felelnek főként a zenealap megírásáért, így gitársáv-centrikus az anyag, de ez nem telepszik rá az egészre önző módon, fölösleges szólókkal, csak mert megteheti. Ez jó pont, és eleganciát is kölcsönöz. Viszont kapunk sajna olyan riffelést, aminek ismételgetését indokolatlannak éreztem már az első-, de aztán a századik végighallgatás után is. Lehet nem lett volna meg a 3:45, de jobban pörgetne a trekk kevesebb ismétléssel. Amúgy ha már Rolling’, akkor mit ad már az az északi dallamjáték, egyenesen a semmiből? Masszív alapvetés, de ejtsünk szót nem utolsó sorban az énekről is.

Ági elég hamar a szívem csücske lett ebben a produkcióban, ez egy elkerülhetetlen love-story volt (amiről ő persze nem tud :P), mert amúgy is odáig vagyok a női énekért, és emellett még büszke is vagyok rá, hogy errefelé, Szolnokon is terem énekesnő, aki brutál jól küldi -és nem csak úgy közepesen. Simán megvett. Kb. a kezdetektől követem a zenekar munkásságát, és a start körüli bizonytalanságok így nemsoká egy év elteltével eltűntek, végre letisztulni látszik Áginál, hogy mi is lesz az a tartomány, amiben kényelmesen mozog ének terén. Van egyfajta sötét tónusa az éneksávoknak, amit a kislemezen hallunk, ez viszont élőben a kevésbé steril környezet miatt nem szokott kijönni sajnos; pedig baszott jól áll a produkciónak. A háttérvokálok külön kiemelendőek, ízlésesen eltalált támogatással látja el a fővonalat. A kiejtés is helyén van, de az erre érzékenyek természetesen le fogják vágni, hogy nem júeszéj. Nó para, a hangszín és az artikuláció van annyira szexi, hogy elvigye a hátán az egészet.

Azt hiszem ezen sorok röviden, de nyomatékosan összefoglalják, hogy ez a formáció most azon kevesek között van Szolnokon, akik egyrészt aktívak, nyomják a bulikat tonnaszámra, másrészt akik megérdemelten kapnak figyelmet a közönségtől; abszolút rászolgáltak. Érdemes lesz odafigyelnetek rájuk a jövőben, csekkolgassátok őket élőben is, a kislemezért pedig látogassatok el Facebook lapjukra (https://www.facebook.com/recoverymetal), hiszen tök ingyen le lehet tölteni az anyagot.

-Firka-

Oszd meg

Szólj hozzá