• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Rákosi – VI (2017)

Kritika: Rákosi – VI (2017)

A Rákosi talán az egyetlen olyan zenekar a magyar hardcore színtéren, akiknek a koncepciójában (bármennyire keresek is) nem találok semmiféle kivetnivalót. Sem pátoszos ál-művészkedést, sem kényszeresen felvett pózokat vagy mesterkéltséget. Ugyanazt a nyers, vérgeci muzsikát tolják lassan egy évtizede mindenféle kompromisszum és meghunyászkodás nélkül, amire napjainkban legalább olyannyira van szükség, mint egy falat kenyérre.

A mezőtúri gyökerű zenekar a 2010-es évek elején alakult, az elmúlt nyolc évben pedig egészen pontosan hat hanganyaguk jelent meg. Öt ezek közül egyszerű római számozással, cím nélkül, egy pedig a Norms , a Diskobra és a Youth Violence zenekarokkal közös split anyagként, a rendkívül hangzatos Orbán Népe névre keresztelve. A legutóbbi lemez, mely a jól bevált koncepcióhoz igazodva a VI. címet viseli, tavaly nyáron látott napvilágot és 11 nyers, dühös, és villám gyors hardcore punk opuszt tartalmaz.

Ezek közül talán az egyik legismertebb tétel a lemez egyik leghosszabb dalának számító, 1 perc 19 másodperces Introt követő Putyin című darab, melynek dalszövege igazán remek, a kilencvenes évek nyers őszinteségét idéző lenyomata a jelenkori közéleti viszonyoknak.

“Putyinnak egy az egyben lefeküdt a kormány/Pesten a nyelvével baszta seggbe Orbán” – ordítja a mikofonba a gátőrből punkénekessé avanzsált Csoki, akiben már csak hangját és előadásmódját tekintve is olyan erő lakozik, hogy az ember simán el tudná róla képzelni, hogy egyetlen ütéssel megborítaná a megvadult medvét szőrén megülő ruszki kormányfőt.

A lemez egészére egyébként alapvetően ez az energia és frusztráltség jellemző, azonban nem lehet nem észrevenni, hogy a szövegek kissé talán elszakadtak az eleinte néhány soros, nyers adomáktól és átgondoltabbak, kimunkáltabbak lettek. Míg az első lemezen olyan emlékezetes sorok záporoztak, mint a Pipő tragikus történetében elhangzó “egy gecibű’ nem lesz két gyerek” addig itt, ha nem is épp visszafogottabb, de árnyaltabb a megfogalmazás.

Végeredménybe persze ez mit sem von le a produkció értékéből. A Rákosi alapvetően ugyanaz maradt, ami mindig is volt. Durva, nyers, őszinte és ösztönös hardcore a Jász-Kunság elszarusodott szívéből.

Oszd meg

Szólj hozzá