• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Pluside – Konfrontáció (2002)

Kritika: Pluside – Konfrontáció (2002)

A Pluside egy kéttagú szolnoki hip-hop formáció. A srácok 1999-ben ragadtak mikrofont, első lemezüket pedig a Józan Ész Forradalma néven rögtön egy évvel ezután dobták a piacra. Ezt követte egy esztendővel később a következő, Konfrontáció című korong, ami tizenkét tracket tartalmaz, és a korábbi anyaghoz hasonlóan leginkább a pozitív mentalitás és a társadalomkritikus szemlélet jellemző a szövegeire.

Amit mindenképp érdemes megemlítenünk, az az, hogy az első lemez óta kissé vastagabb lett a hangzás, az alapok viszont még mindig inkább a nyolcvanas évek oldschool vonalát idézik. Ezzel nem is lenne gond, azzal viszont már annál inkább, hogy ezek a bítek sokszor túlzottan is sokáig húzódnak, monotonak, pár perc után unalmassá válnak. Ezeken sokszor a különböző autentikus raplemezekről átemelt samplerek és a scratch-betétek sem segítenek.

A szövegeket tekintve viszont pozitív, hogy a srácok próbálták minimálisra szorítani a hip-hopban bevett szokásos önfényezést, és az első anyaghoz hasonlóan továbbra is bátrabban nyúlnak kényesebb, társadalomkritikus témákhoz, illetve továbbra is erős a trackek által hordozott pozitív, életigenlő üzenet. Persze sok helyen kissé közhelyes, általános a mondanivaló, azonban feltűnnek nagyon jó és fontos gondolatok is, melyeket a mai underground fröcsögve szájukat tépő sztárjai is igencsak megfogadhatnának. „Nem mindegy, hogy miről szól a szöveg, mert felelős vagy azért, aki hallgat, aki követ” – hangzik el például a lemez második trekkjében, a Más mint a Többiben, és ez az a hozzáállás, amiért részemről abszolút jár a maximum respekt a srácoknak!

A lemezen két dalban egy-egy amerikai közreműködő is feltűnik (Impossebulls, Pvt Militant), akik anyanyelven előadott rap-betétjeikkel színesítik a korongot. Nem mondanám világrengető flow-nak amit a srácok hoznak, de azért mindenképp érdekes színfoltja az anyagnak, és hát azért valljuk be, ha ma ez már nem is akkora szám, a kétezres évek elején sokkal nagyobb kuriózumnak számított a rap hazájából származó közreműködőkkel közösen összedobott dalokkal előállni egy lemezen.

Ami kifejezetten tetszik az anyaggal kapcsolatban, az az, hogy a srácok tudják kik ők és honnan jöttek. „Én nem mondtam soha, hogy én vagyok a legjobb, nem mondtam soha, hogy én vagyok a legnagyobb” – szól az 1986 című track refrénje, és pontosan ez az a mentalitás, ami rettenetesen hiányzik a mai hip-hopból, amikor az MC-k kilencven százalékának szövege másról sem szól, csak végtelen önfényezésről és öncélú agresszióról.

A lemez mélypontjának ezzel szemben egyértelműen a Che Guevara című dalt tartom, ugyanis ez az egyetlen track képes volt számomra lerombolni a korábban a srácok intellektusáról kialakult, pozitív képet. Egy olyan zenekar esetében ugyanis, mint a HétköznaPI CSAlódások, alapvetően érthető, miért is éltetnek egy kétes eszmerendszer ikonikus alakjaként ismert forradalmárt, azonban a Pluside esetében polgárpukkasztásnak még csak nyomát sem vélem felfedezni, az üzenet száz százalékosan, véresen komolynak tűnik. Nyilván vitatkozhatnánk itt Ernesto Guevara tettein és történelmi szempontból való megítélésén, mindenesetre maradjunk annyiban, hogy a kétezres évek elején egy egészen más világot éltünk, az olyan szuperprodukciók árnyékában, mint a kapitalista lemezcégek pénzén az MTV-n vörös zászlót lengető Rage Against the Machine.

Mindent összegezve a Konfrontáció egy sok szempontból korrekt, sok szempontból azonban közepes és felejthető anyag. Az alapok mai füllel hallgatva laposak és vontatottak, a flow a new school mc-khez képest töredezett és monoton. Ettől függetlenül mindenképp dicséretes, hogy a srácok a saját egójuknál sokkal mélyebbre mertek ásni és képesek voltak elrugaszkodni attól a berögződéstől, amitől véleményem szerint a magyar rapszakma ma hiteltelenebb és nevetségesebb, mint valaha. Attól, hogy mindenki a legnagyobb királynak tarja magát és a sleppjét. A Konfrontáció egyértelműen a letűnt kétezres évek zenéje, és habár bizonyos szempontból kissé idejét múlt, azért az üzenete alapvetően örökérvényű és megmásíthatatlan. És tudjátok mit? Kissé talán vissza is sírom az olyan gondolkodásmódú MC-k miatt a kétezres éveket, mint a Pluside!

Oszd meg

Szólj hozzá