• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Orbán népe (2015)

Kritika: Orbán népe (2015)

A hivatalosnak titulált punk mögött, valahol a kis garázsok és dohszagú próbatermek mélyén létezik egy kevésbé elpuhult, dühös réteg, amolyan maradvány csoport, akik az elődök lábnyomaiba lépve igyekeznek arcon köpni a haszontalan jelent. Amatőr körülmények, zajos felvételek, a megélhetési allűröket nélkülöző szövegek, tömény megfogalmazás. Nagyjából ezekkel a címkékkel lehetne a kis formációkat legpontosabban megbélyegezni – persze ha ez volna a cél. Igyekszem kicsit konkrétabb, átfogóbb képet adni a hallottakról, amennyire a terjedelmi korlátok engedik.

A 2015-ös esztendőben négy hardcore-punk zenekar, két budapesti, egy szombathelyi és egy mezőtúri illetőségű, közös lemezt hozott ki, Orbán népe címmel, amin a jelen Magyarországának álságos valóságát kívánják leleplezni.

A Norms Budapestről osztja az észt, közepes tempóban. Erősen zajos, monoton muzsika, hangulatfestő szövegek, de mondanivalóban valahogy mégis elcsépelt. Lehet, hogy az én bogaram csupán, de a diktatórikus évek véget értek, mit ér elnyomásról szónokolni? Ettől függetlenül az összkép jóval pozitívabb, mint a nagy átlag. Modells feldolgozásuk fülig érő mosolyt fakasztott arcomon.

A teljes lemez gerincét a mezőtúri Rákosi adja. Korai amcsi harcore jellegzetességekkel bíró zenéjük a Teen Idolt, Voidot, Black Flaget idézi. Szövegeik, korábbi anyagaikkal ellentétben elrugaszkodnak a helyi „hősök” tetteitől, a lokál-valóságban megélt, nyomasztó jelenségektől, amit kicsit sajnáltam. Elcsúszott valahogy a politikai kinyilatkoztatások felé, néhány üdítő kivételtől eltekintve. Szó van közmunkásokról, családon belüli erőszakról, éhínségről. Ezekben a darabkákban szinte érzi az ember szájában a nyomor ízét, orrában a savanyú putriszagot. Feldolgozásuk az illinoisi Not Normal remeke.

Budapesti a harmadikként felcsendülő Diskobra is. Mintha folytatódna a Rákosi, csak még feszesebb, sebesebb a tempó, valamint helyet kapott egy-egy gitárszóló, kiállás a tömény, egyperces dalszerkezetekben. Ismét a felső tízezer, egyenlőtlen körülmények és igazságtalan társadalmi berendezkedés kerültek terítékre. Kilóg a szövegek közül a Nyomás hangulatfestő kifakadása. Elhittem az énekes fiú tüdőrepesztő üvöltésének, hogy nem bírja tovább. Zeneileg mindenképpen a Málenkij robot a legerősebb, legenergikusabb, már ha a tömény agresszióból ki lehet emelni egy darabot is. Cpg feldolgozásuk az eszeszhúsz (CC-20) szintén ügyes, az eredeti hangulatot hozza – csak 2015-ben elég fölösleges.

Végül újra zajosabb vizekre evez az anyag, a szombathelyi illetőségű Youth Violence-szel. Lüktető középtempók és grindos hardcore tekerések váltogatják egymást, miközben az énekes fröcsögve üvölti a kritikát. Némileg változatosabb zene, sekélyesebb szövegekkel, de az eddig felvonultatott, direktbe politizáló világban mozogva. Személyesebb hangvétel (Magamat megváltva) és társadalombírálat (Értelmiség nevelődik) egyaránt helyet kaptak a záró szekció szerzeményei között. Feldolgozott daluk a Fegyelem örök becsű remeke, az Ebben a háborúban. Szintén jól hozza az eredetit.

A borító a hagyományos, DIY alapokat lefektető Crass records típusú kollázs, feketén nyomasztó kortünet.

Mit mondhatnék még? A keresztmetszet, amit az anyag bemutat, valóban hiánypótló. Nem váltja meg a világot (pedig azt szeretné), de üdítő színfolt a stúdióhangzású, veszélytelenül barátságos megélhetési hardcore- és punk-zenekarok gyűrűjében. A töméntelen mennyiségű káromkodás és fröcsögés eszköz, ahogy a minimalista, néhány hangot felölelő zenei világ is. Talán az aktualitás frontján volna némi fennakadásom: ma, a megmondó-emberek korában néhány pocskondiázó emberrel több, vagy kevesebb mit se’ számít. A politikai hírek alatt gyűlő kommentekben unatkozó kisnyugdíjasok hasonló bátorsággal bírálják a rendszert, politikusokat, mint az imént meghallgatott dühös és elkeseredett, fiatal zenészek. Ez valahol zárójelbe teszi a létjogosultságot, vagy inkább a nézőpontot, módszert. Ettől függetlenül, ajánlom okulásként mindazoknak, akik úgy gondolják néhány Aurora lemez után, tudják, mi is a punk. Ez sokkal közelebb áll hozzá.

Linkek csokra:

Norms

Rákosi

Diskobra

Youth Violence

Teljes lemez:

-Árvai Levente-

Oszd meg

Szólj hozzá