• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Once Again

Kritika: Once Again


Egy ideje nem követem megfeszített figyelemmel a magyar post-rock színtér alakulását, már ha olyasmiről, hogy magyar post-rock színtér beszélhetünk még napjainkban egyáltalán. Pár éve meglehetősen felkapottnak bizonyult a műfaj, mára azonban az olyan zászlóvivőnek titulálható formációk, mint a Marionette I.D., vagy a Rosa Parks egyre inkább elveszni látszanak a múlt ködének homályában, és nem igazán tolong a helyükért a trónkövetelő, fiatal utánpótlás. Éppen ezért meglehetősen örültem annak,hogy rátaláltam a mezőtúri duó, a Once Again borongós, kissé depresszív, ám mindenek felett rendkívül kellemes, atmoszférikus hangzásvilágú kiadványaira.

Nincs is jobb egy harmincöt fokban végigmelózott nap után, mint hazamenni, kiterülni az ágyon, bekapcsolni a ventilátort, fejünkre tolni a fejhallgatót, és benyomni a lejátszóba egy olyan lemezt, aminek már maga a borítója is egy hűvös, ködös, semmi közepén elterülő őszi tisztásra kalauzol bennünket. A Once Again 2014. decemberében megjelent, 3 dalt tartalmazó Self Titled EP-je pedig éppen ezt a látványt nyújtja, és első hallgatás után megbizonyosodhatunk arról, hogy a hangzásvilág is tökéletesen igazodik a vizuális felvezetéshez. A kislemez 3 dalt tartalmaz, ebből kettő teljesen instrumentális darab. A kéttagú formáció egy gitárosból és egy basszusgitárosból tevődik össze, az ő általuk játszott dallamok egészülnek ki helyenként dobgéppel, különböző elektronikus effektekkel, zongorával, és az utolsó dalban mélyre hangolt vonóshangszerrel. Mindhárom szerzeményre jellemző a lassú, mélabús, ám mégis magasztos, felemelő atmoszféra. Az első, Remény című dal tulajdonképpen egy kissé slam poetry-s stílusban előadott dalszöveg (vagy inkább vers) egy nyugodt, aláfestő jellegű dallal elegyítve. Személy szerint ez találom a lemez leggyengébb pontjának, és nem azért, mert gyatrán lenne megírva (nagyon is jó, a dal és a szöveg egyaránt), pusztán valahogy nem érzem azt az energiát, azt a húzást benne, amivel egy ilyen jellegű műnek meg kellene szólalnia. A kislemez csúcspontja számomra egyértelműen a második, Together című dal, amely újrakevert formában, címadó számként helyet kapott a srácok alig pár napja, az angol ambient kiadónál, az Ancient Language Recordsnál megjelent, két tételes kislemezén is.

A Together című EP a címadó dalon kívül egy szintén decemberben, single formájában megjelent dal, a Time After Time újrakevert változatát is tartalmazza, és meg kell vallanunk, nagyon jól választottak a tagok, mikor úgy döntöttek, hogy ezt a két szerzeményt viszik az ALR-nél megjelenő kislemezükre, hiszen végighallgatva a Bandcamp oldalukon található cuccaikat, egyértelműen ez az a két szám az, ami eddigi munkásságukból kiemelve a legerősebbnek mondható.

A bemutatkozó kislemezen, a Time After Time single-en, valamint a napokban megjelent EP-n kívül formációnak még egy, egyszámos kiadványa lelhető fel Bandcamp oldalukon, amely Neil Armstrong után szabadon a “That’s One Small Step For (a) Man…” címet viseli, és a holdra szállásnak állít emléket egy dobgép és gitárok nélküli, hangulatfestő szerzemény formájában, elénktárva azt, milyen érzés is lehetett első emberként a Hold felületére kilépni.

Összegezve a csapat általam hallott munkásságát, negatívumokat nem igazán tudnék felhozni az anyagaikkal kapcsolatban. Talán mindössze annyiba tudnék belekötni (ha valamibe már nagyon szeretnék), hogy egy-két felvételnél kissé túlzottan háttérbe szorulnak bizonyos hangszerek, és nagyon erősen a gitárokra koncentrál a keverés, ami mondjuk nyilván nem meglepő annak tudatában, hogy a zenekar tulajdonképpen egy gitáros és egy basszusgitáros zenész alkotóműhelye. Ezen kívül úgy érzem, hogy egy-két dalban talán elférne még néha némi emberi hang is az instrumentális alapok aláfestéseként. Itt most nem feltétlenül énekre gondolok, hanem például távolban szétmosódó dünyögésekre, visszhangos vokálokra. Ettől függetlenül ambient és/vagy post-rock rajongóknak mindenképp javasolnám, hogy tegyenek egy próbát a mezőtúri duó hangzóanyagaival, én pedig személy szerint már alig várom, hogy a közeljövőben valami új anyaggal rukkoljanak elő a srácok.

A zenekar elérhetőségei:
http://onceagainambient.bandcamp.com
https://www.facebook.com/onceagainambient

Oszd meg

1 hozzászólás

  1. Kritika: Nagy Tamás – Vihar Előtt (2017) | szolnokzene.hu · 2017-09-05

    […] kiegészülve ketten alkotják a Once Again nevű formációt, melyről korábban már itt az oldalon is olvashattatok. Tamás idén az elszállós, post-rockos hangzás helyett egy saját, punkosan […]

Szólj hozzá