• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Once Again – Selected Ambients 2014-2017 (2018)

Kritika: Once Again – Selected Ambients 2014-2017 (2018)

Nemrégiben írtunk a Once Again ambient formáció egyik tagjának, Nagy Tamásnak legfrissebb demójáról, azonban amíg Tamás basszusgitárján pötyögött, zenésztársa, Vékony Csaba sem tétlenkedett. Január közepén jelentette meg ugyanis a Selected Ambients című kislemezt, amely hat, 2014 és 2017 között készült, idáig javarészt kiadatlan Once Again dalt tartalmaz.

A kislemezen szereplő számok mindegyikében közös, hogy nem gitárra írt, digitális hangszerekre és szintetizátorokra épülő, instrumentális, hangulatkeltő tételekről beszélünk. Ebből fakadóan számomra talán némileg nyersebbek és egyszerűbbek is ezek a dalok, mint a duó 2014-es s/t kislemeze, melyre inkább a post-rock felé hajló, gitárral és basszusgitárral megtámogatott ambient hangzás volt a jellemző.

A lemezt indító Bad Dream címéhez hűen vészjósló, álomszerű atmoszférát varázsol elénk, zajos, túlvezérelt szintetizátorhangzással. Az ezt követő Journey Into Space már jóval légiesebb, lebegősebb darab, ami ha kicsit hosszabb lenne és kevésbé darabos, számomra sokkal jobban átérezhető és megélhető lenne, jelenlegi formájában azonban hiába is fekszem rá lehunyt szemmel a hanghullámokra, a dagály alig két perc után ledob magáról és egy újabb, ismét más, vészjósló territóriumokra kalauzoló tétel partjaira vetve eszmélek. A nemes egyszerűséggel hossza után 4:24-nek keresztelt dalban találom magam, melynek túlvezérelt szintetizátorai számomra talán túlzottan is nyersek és idegőrlőek. Ezt azonban szerencsére ismét rendkívül nyugodt, lassú, ám valahol mégis éterien szorongó darab követi, az EP egyik legjobb, So You Think I’m a Loser? című tétele, melynek a legnagyobb hibája a journey Into Space-hez hasonlóan szintén az, hogy talán túlzottan hamar véget ér. A kislemezt záró két dal, a That’s One Small Step…, valamint a Ghost City dallamait ha jól emlékszem, már korábbról is ismerhetjük. Az előbbi egy holdra szállós filmjelenet aláfestő muzsikája is lehetne, míg az utolsó egy afféle disszonáns, idegtépő agymenés, amely nagyon jól érzékelteti, milyen is lehet elveszve bolyongani egy kihalt szellemváros utcáin egy hideg, ködös, barátságtalan napon.

Általában egy ilyen jellegű lemez végighallgatása után arra a következtetésre szoktam jutni, hogy ambient anyagról objektív kritikát írni meglehetősen nehéz, sőt, lehetetlen. Éppen ezért szubjektív benyomásaimat összegezve azt mondanám, hogy a Once Again összegyűjtött tételeit tartalmazó kislemez kifejezetten érdekes, hangulatfestő anyag, amely néhol lebegős, légies, néhol pedig kellemesen szorongásos hanghullámokkal bombázza hallójáratainkat, és mindössze két negatívumot tudnék felhozni vele kapcsolatban.

Az egyik egyértelműen a dalok rövidsége. Több esetben éreztem azt, hogy hiába is tudna magával jóval távolabbi tájakra sodorni a zene, ha maga a szám jóval hamarabb véget ér, minthogy a külvilágot kizárva képes lennék ráfeküdni a hanghullámok tarajára. A másik probléma talán a hangminőség, mellyel kevésbé vagyok megbarátkozva. Egy ambient anyagnál kifejezetten fontosnak tartom, hogy az utazás zavartalansága érdekében a zene tisztán és élesen szóljon, itt azonban néhol a szintetizátorok kissé tompák és a dobgép (már ahol feltűnik) túlzottan háttérbe szorul. Ettől függetlenül még mindig kifejezetten érdekesnek és kellemesnek találom azt, amit a Once Again letett az asztalra, és remélem, hogy ilyen vagy olyan formában, kissé talán komplexebb és hosszabb dalok formájában, de ennek az EP-nek lesz még folytatása.

A kialemez meghallgatható és letölthető a Once Again Bandcamp oldalán, bővebb infóért pedig érdemes nézegetni Csabáék Facebookját is.

Oszd meg

Szólj hozzá