• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Nottingham – Anno (1999)

Kritika: Nottingham – Anno (1999)

A Nottingham zenekar 1991-ben alakult Szolnokon, első és egyetlen, Anno című nagylemezükkel pedig nyolc évvel később, 1999-ben örvendették meg a metálrajongó közönséget. Ezt 2001-ben még egy kislemez (Örökre) követte, ami a kezdetekkor tudtommal szintén nagylemeznek indult, azonban a munkálatai megszakadtak, és a tervezett dalokból végül mindössze öt került rögzítésre.

Az Anno című, szerzői kiadásban megjelent lemez összesen kilenc számot tartalmaz, azonban, mivel egy átlagos tétel hossza nagyjából meghaladja a négy percet, így a teljes játékidő épp fél perccel rövidebb háromnegyed óránál. A felvétel minősége sajnos stúdióalbumhoz képest nem a legtisztább, de ez valószínűleg csak a digitalizációs procedúrának tudható be, hiszen, ha jól tudom, az anyag a kilencvenes évek végén még CD-n nem, pusztán csak kazettán jelent meg (ebben persze nem vagyok 100%-ban biztos).

A lemezen szinte végig hatalmas szerepet kapnak a gitárszólók és a szintetizátoros aláfestés. A dalszövegekben felfedezhető egy eléggé erőteljes, vallásos töltet, sok a keresztény kultúrkörhöz köthető utalás. A banda persze nem is rejtette véka alá azt, hogy erős vallásos kötődéssel rendelkeznek, hiszen már a borító is következtetni enged erre, az olyan dalok címe pedig, mint a Kérlek, uram!, vagy épp A Bűn Zsoldja már abszolút nyilvánvalóvá teszik a banda vallásos kötődését. Amivel persze abszolút nincs semmi probléma, hiszen nem valamiféle szektás agymosásról beszélünk, a vallásos referencia sokkal inkább a pozitív üzenet közvetítésére szolgál egyfajta költői eszközként.

Ez a fajta dallamos power metál egyébként rendkívül távol áll az ízlésvilágomtól, hiszen nem valamiféle Dragonforce-féle darálásról, hanem nyugodt, középtempós reszelésről van szó, amihez én túlságosan is nyugtalannak és türelmetlennek érzem magam. Ha nem is kell állandóan kétszázzal vágtázni egyenesen a halál torkába, egy pár, legalább kicsivel gyorsabb pörgősebb tétel azért elfért volna ezen az anyagon, na. Például olyanok, mint az album egyetlen instrumentális tétele, az Anno Domini, ami tényleg kiváló aláfestő zene lehetne az apokalipszis torkából menekülő, keresztény herceg halállal való versenyfutása alá. Nos, ha nem is akad több ilyen tétel a lemeze, azért el kell ismernem, hogy korrekt módon felépített, a maga stílusán belül abszolút élvezhető lemezről van szó, aminek az élvezeti faktorából az sem von le túlzottan sokat, hogy a hangminőség mai füllel hallgatva nem éppen az igazi. Azoknak, akik kedvelik az olyan bandák zenéit, mint a Whitesnake, esetleg a szintén szolnoki illetőségű (Lady) Macbeth, erősen javallott a Nottingham első albumának beszerzése és meghallgatása is.

Mindent összegezve egy kellemesen középtempós, sok dallamos gitárszólóval és szintetizátorbetéttel megspékelt, keresztény heavy metal lemezről van szó, ami műfajilag olyan távol áll tőlem, mint Makótól Jeruzsálem, ám ettől függetlenül mégis élvezetes hallgatnivalónak találtam. Ha más miatt nem is, már csak a vallásos témájú dalszövegek miatt is azt mondanám, hogy a nagy átlagnál egyedibb, érdekes produkció a Nottingham 1999-es nagylemeze.
 

Oszd meg

Szólj hozzá