• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Narkolepszia – (2012) Képek

Kritika: Narkolepszia – (2012) Képek

Alig egy héttel a mini interjú után, itt a lemezkritika!

Narkolepszia – (2012) Képek

Erről a kiadványról különösen nehéz tárgyilagosan nyilatkoznom, hiszen haver-zenekarról van szó, némi „közös múlttal” a háttérben, de tegyünk egy próbát. Göbölös Bence, aki a felvételekért, keverésért és masteringért egyszemélyben felelős a „Képek” lemez esetében, nem rég még nálunk dobolt (OMD), a Narkolepsziában viszont, már mint gitáros mutatkozik be nektek! Kezdjük az elején. Az albumon egyelőre 7 dal kapott helyet, melyek közül kettő („Eső I. felvonás”, „A Világ Végére”) instrumentális szerzemény. Nagylemez vagy EP? Nagylemezről beszélünk, a dolog furcsasága annyi, hogy 3 dal lemaradt a dec. 21.-ére beharangozott megjelenésről, mert a srácoknál útközben tiszteletét tette a technika ördöge, aki úgy néz ki nem érte be live-streamen való megfigyeléssel (a zenekar online közvetítette a stúdiómunkálatokat, ezért az ötletért nagy highfive jár!). Hamarosan befejeződnek a még hiányzó trekkek felvételei és utómunkái, és kapjuk is a többi mellé.

Két énekest hallunk a lemezen, Keskeny Viktor a hörgésért felel (nem death growl, nem scream; ez hörgés, de kapunk ízelítőül egy árnyalatnyi pigsqueal-t is, jelentősen fejlődött a vokál részleg az előző demó óta), Molnár Gergely, akit az Orpheum vagy ex-Szikla bandákból ismerhetünk, a tisztákat hozza, mind ezt 70-30 arányban terítik.
A szövegek magyarul szólalnak meg, de sajnos ez is veszi ki az anyag „élét”, pedig pont fordítva kellene hogy legyen. Sokan azt mondják, hogy ez a fajta zene (*.core) angol nyelven született, és legtöbb esetben úgy is szól a legjobban. Ha az embernek nincs igazán mondanivalója, angolul akkor is könnyen elkamuzgat a zúzás alá, igazából a hazai bandák jelentős százaléka ezt is teszi, nézz csak körül. Viszont ha már valaki veszi a bátorságot, és árral szemben, magyarul szeretne eljutni a közönségéhez, akkor ahhoz össze kell szedni ám mindent, hiszen mindenki érteni fog itthon minden egyes mondatot, mert nem kell fáradnia még annyival sem (és nem is fog), hogy elolvassa a szöveget külön, vagy lefordítsa magának. Úgy érzem, a „Képek”-en egész egyszerűen túl sok a kényszer-rím, a kényelmetlen ritmizálás ahhoz, hogy ebből a szempontból élvezhetőnek jellemezhessem, a gyakorlatlan szövegírás minden jellegzetes gyermekbetegsége megtalálható rajta. Lehet jobban járt volna a produkció egy közepesen konyha-angol megközelítéssel is, mint így. Ettől az apró (de zavaró) tényezőtől eltekintve a témák horzsolnak rendesen, adják amit a stílus előír, bár sokszor unalmasan sablonba hajlóan. A versszakok gitársávjait hamar lezavarták „nullázásokkal”, alap lépkedésekkel, és a refrénekre figyeltek oda inkább, hogy az fogósabbnak, már-már populárisnak hassanak, ez érezhető első hallásra.
Viszont. A lemez nem kevés szólót és „tekerést” tartalmaz, amiért Göbi felel. Ezek a részek annyira összeszedettek és letisztázottak, hogy az az érzésem támadt tőle, hogy a többi igazából csak körítés a néha bevillanó gitárszólók mellé. Némi djent hozzáállást vélek felfedezni a tények mögött, hiszen számolgatást is hallhatunk nem egyszer. A ritmusszekcióért Holló Gábor felel, a dobsound élő, hangszínezett, nem használtak midi megoldásokat.

A lemezhez (mely kézzelfogható formában nem jelent meg bár, de a mai underground tendencia szerint, ezen semmi megbotránkoznivalónk nincs) artwork is készült, mégpedig a Hindmost gondozásában, ahogy a Redrum Sindicate legutóbbi kiadványa esetben is. A grafika igényes, ahogyan megszokhattuk, kellően brutál, illik a koncepthez., jól mutat az új Narkolepszia logo is.

A belefektetett munka mennyisége, ha első hallásra talán nem is érezhető mindenkinek, én tudom hogy ott volt rendesen, sokat foglalkoztak vele az arcok, régóta készülnek erre az albumra. Bemutatkozó lemez, első, önálló nagyobb lélegzetvételű projektje a csapatnak, és ha innen közelítjük meg, semmi okunk panaszra, mert érezhető, hogy ötleteik vannak, életkor szempontjából pofátlanul időben vannak, szándékból és elhatározásból nincs hiány, csiszolódni fognak idővel. Várom az első koncertjüket, már jó ideje kíváncsi vagyok, mit adna a Narkolepszia élőben, nagy cuccokon!

-Firka-

Narkolepszia a Facebookon.

Oszd meg

Szólj hozzá