• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Nagy Tamás – Vihar Előtt (2017)

Kritika: Nagy Tamás – Vihar Előtt (2017)

Nagy Tamás neve az instrumentális ambient muzsika kedvelőinek már talán ismerősen cseng, hiszen zenésztársával kiegészülve ketten alkotják a Once Again nevű formációt, melyről korábban már itt az oldalon is olvashattatok. Tamás idén az elszállós, post-rockos hangzás helyett egy saját, punkosan nyers, basszusgitár-centrikus kislemezzel rukkolt elő, mely sokkal inkább afféle ujjgyakorlat, mintsem önálló lábakon megálló, befejezett anyag.

Először is talán azzal kezdeném, hogy egy öt számot tartalmazó, instrumentális hanganyag esetében az alig hét perces játékidő igencsak nem hétköznapi, sőt, mondhatni meglehetősen meglepő. Amint meghalljuk az első, végletekig egyszerűsített, Ébredés című dalt, azonnal meg is értjük, mire utaltam a bevezetőben akkor, mikor az EP-re mint „punkosan nyers” hanganyagra hivatkoztam. A nyitó tételben ugyanis -főként torzított basszusnak köszönhetően- benne van az az igazi punk energia és dög, ami egy ambient anyagból az esetek többségében jó eséllyel hiányzik. Ez a nyers minimalizmus nagyjából az öt számos anyag végéig megmarad, hiszen az EP-n mindössze két hangszer, egy dob és egy basszusgitár hallható. Ettől függetlenül valahogy mégsem lesz unalmas és üres a hangzás, habár itt-ott természetesen elférne egy-két mérsékelt szintetizátorbetét vagy elszállós gitáraláfestés.

A problémám azonban abszolút nem ez az anyaggal, sokkal inkább a dalok rövidsége, és a játékidejüknek köszönhető befejezetlenség-érzet ébreszt bennem csillapíthatatlan hiányérzetet. Mi sem példázza ezt jobban, mint az, hogy a harmadik, Hegyvidék című tétel kiváló, elszállós darab lehetne, azonban mire beindulhatna, véget is ér, mint egy jól felvezetett, idő közben azonban megunt, gyorsan rövidre zárt improvizáció. Sajnos ugyanez a helyzet az ezt követő, Tűz című darabbal is, ami egy igazán dögös, rock’n’roll-os track lehetne, ha nem zárulna le egyszerűen egy huszárvágással 44 egész másodperc után.

Amennyiben Nagy Tamás ezt a kislemezt csak néhány, a későbbiek folyamán kibontásra szánt ötlet rögzítésének szánta, abban az esetben csak bíztatni tudom a dalok végleges formába öntésére. Kifejezetten tetszik a punkos minimalizmusa, és az is, hogy kizárólag basszusgitárjára hagyatkozva próbál önmagában is értékelhető és élvezhető produkciót létrehozni. Ez akár működhetne is, azonban sajnos egyik ötlet sincs igazán kibontva, és kész dalok helyett sokkal inkább afféle dalkezdeményeket, ötlet-csírákat kapunk ezen a kislemezen. Nagyjából olyan érzésem volt miközben hallgattam, mintha valakinek a házilag rögzített dalötleteit, gyakorlásképp felvett, spontán témáit tartalmazó mappájában szörfölgetnék. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy amit az EP-n hallunk az nem jó, pont ellenkezőleg. Nekem személy szerint kifejezetten tetszett, azonban annyira gyorsan pörög végig az egész, és olyannyira folytatásért, befejezésért kiált, hogy sajnos azt kell mondanom, kár ezekért az egyébként ötletesnek mondható számkezdeményekért. Tamás, ez bizony fasza, legyen hosszabb, több, kidolgozottabb!

Oszd meg

Szólj hozzá