• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Nagy Tamás – Árnyékok (2018)

Kritika: Nagy Tamás – Árnyékok (2018)

Befutott a szerkesztőségbe Nagy Tamás legújabb kislemeze, az Árnyékok, és ha már így történt, bele is hallgattunk.

Ha valakinek esetleg nem cseng ismerősen a szerző neve, röviden és tömören összefoglalom, mit érdemes tudni róla. Szóval: Nagy Tamás mezőtúri basszusgitáros, zenésztársával, Vékony Csabával kiegészülve alkotják a Once Again nevet viselő, instrumentális ambient post-rock duót. Tamás tavaly egy saját, leginkább „midi-punknak” kategorizálható kislemezzel is jelentkezett, melyről itt az oldalon már szintén olvashattatok.

Tamás új anyaga három dalt tartalmaz és a korábbi demóhoz képest szintén kizárólag dobgép és nyers basszusgitár alkotja a hangszeres felhozatalt. Ebből fakadóan már azt hiszem, érezhető, hogy egy kifejezetten minimalista, kísérletező próbálkozásról beszélünk, ami alapvetően nem a rádióbarát közönséget hívatott megszólítani.

Az első, Sötétség című tétel egy pörgősebb, punkos dal, ami a dobgép és a basszusgitár hangzása miatt leginkább olyan zenekarokat juttatott eszembe, mint az egykori Anyu Húga, ami alapvetően egy basszusgitárcentrikus, ámde nagyon nyers és ösztönös punk duó volt, valamikor a kétezres évek elején. Habár egy rendkívül egyszerű, minimalista dalról van szó, a váltások miatt nekem kissé darabosra sikeredett, és kevésbé élvezhető, mint mondjuk az ezt követő, valamivel cifrább akkordmenetet felvonultató Árnyékok, amiben egy pillanat erejéig (ha füleim nem csaltak), némi szintetizátor sample is feltűnik. Nagy kár, hogy épp csak egy villanásnyi, hiszen továbbra is fenntartom korábbi véleményem, hogy egy kevés effektezett gitár, esetleg némi háttérzajként funkcionáló szintetizátor kissé fel tudná dobni az anyagot. Nagyjából a harmadik tétel (Fény) esetében is ez a helyzet, lecsupaszított dobgép alapra feljátszott basszustémáról van szó, talán a három közül ez a leginkább átgondolt és összetett darab, már amennyire egy ennyire nyers koncepciónál beszélhetünk összetettségről.

Ebben a formában Nagy Tamás EP-je számomra sokkal inkább afféle házi demónak minősül, ami valószínűleg azok számára lesz élvezhető, akik kedvelik háttérzeneként a véresen egyszerű dobgép-témákra megírt basszusmeneteket. Valamiért azonban úgy érzem, ez nem jelent országos szinten egy maréknyi embernél nagyobb közönséget. Ez abból a szempontból kár, hogy Tamás alapvetően egy lelkes zenész, akinek ezen az anyagon is hallhatóan vannak jó ötletei. Szerintem a vonal alapvetően jó, tetszik az a fajta punkos mentalitás, amit torzított gitárok és dühös szövegek nélkül is magán hordoz ez az EP. Ahhoz viszont, hogy ez szélesebb körben is megmozgassa az emberek fantáziáját, mindenképp érdemes lenne néhány egyéb hangszer, esetleg több basszusgitár-effekt integrálásán és alkalmazásán is elgondolkodni.

A teljes kislemez meghallgatható Tamás Soundcloud oldalán, illetve Youtube csatornáján is belefülelhettek.

Oszd meg

Szólj hozzá