Egy jó kis thrash metal dühösebb napokon mindig jól esik. A Morfiumnál igencsak vártam már a dolgot, már csak a hardcore punk miatti titkos rajongásom miatt is. Bíztam benne, hogy végig intenzív és komplex darálásban lesz részem. Hát mit ne mondjak! Nem csalódtam! Te jó ég!
Szóval az Égi Mechanika 2013-ban látott napvilágot. 5 kegyetlenül brutális tétel követi egymást. Végig az arcodba mászik és telehugyozza az agyadat. Géppuskadobok, gitármegerőszakolás, kvinthegyek és végtelen agresszió, progresszióval nyakon öntve.
A borítót viszont nagyon sajnálom. Ez a metálzenekaroknál ilyen gyermekbetegség lehet, vagy én nem tudom. Nézem, nézem, van rajta sivatag, rakéta, füstfelhő, meg napocska. Ezzel nem is lenne baj, de az egész úgy néz ki, mintha egy a 80-as évek B-kategóriás sci-fi filmjeiért rajongó Ossian-fan készítette volna. A metálborítók világa nem akar felnőni.
A zenei összkép teljesen egységes. Tradicionálisnak mondható thrash-gyöngyszemeket kapunk az arcunkba, semmi líra, bontogatás meg nyáladzás. A szövegvilág ilyen misztikus, kicsit horrorisztikus elemekből építkezik. Gőzöm sincs mit akar közvetíteni, de hálisten nem egy szövegcentrikus műfajról folytatjuk alkalmi esztétikai értekezésünket.
A Véreb szépen kipontozott súlyos nyitása egyből rángásra indítja az alsó végtagokat. Elrepül mellettünk a 4 és fél perc, aztán szünet nélkül pattanunk is az Elidegenedésre melynek a lelke a nyálkásra tremolózott gitárszóló a közepén. Azt tényleg imádtam.
A Nekrodité (zseniális cím!) versszak riffje egészen üdítő élményt nyújt a többi túlszínezés után. Van, úgy hogy, a kevesebb néha több. Ez most hatványozottan érvényes. A maradék két tételnél ugyanez a képlet, leszámítva, hogy a záró Hibernáció teljesen instrumentális.
A világot ez a lemez se váltja meg. Technikailag maximálisan ott van a szeren, de olyan extra zenei élményt nem nyújt, amit már ne hallottunk volna. A kísérleti jelleg itt sem tűnik fel. Ettől függetlenül valóban tisztességes munkadarab az Égi mechanika, és akiktől nem áll távol a thrash, vagy csak szeretnek üvöltözni a szobában egyedül halálos sebességű gitárszólókra, azok szerezzék be azonnal.
-Bencze Tibor-
Kedves Tibor! THRASH az a trash!!! Nem mind1! Ha már egy kritikát írsz, akkor oda kellene figyelni a részletekre! — Nekem ez a legjobb ill. a legkomolyabb borítójuk! Mindent elárul!