• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Mirodám – Új kezdet (2012)

Kritika: Mirodám – Új kezdet (2012)


Rákóczifalván igen aktív a zenei élet. Ez a tény már akkor is bizonyítást nyert, mikor játszottunk arra Kr. u. a 2000-es évek elején. Az egészen más világ volt ugyan, de nem szabad válogatni. A Mirodámmal kapcsolatban nagyon furcsa érzéseim támadtak.  A példaképek már beszédesek voltak. Benne van a Rammstein menetelős minimalizmusa, de a versszakok alatt, egy kicsit kegyetlenebb Hooligans jut eszembe. Van ilyen?
Ezek a kedves kis srácok összegyűjtötték az összes rock and roll közhelyet, ami csak fellelhető volt számukra aztán ráléptek egy nagyot a torzító pedállal. A lemezek jól szólnak ez kétségtelen, de valahogy az egész olyan semmilyen. A szintetizátorszőnyeg mulatós hangorkánként kap fel forgószelébe, miközben nem tudok szabadulni a mondattól, hogy: „ Rock and roll az élet”, meg hogy a „A suli is fáraszt”. PVC dzsekikben még hajlandó volnék elfogadni a fentieket, azon elméletemre alapozva, hogy a régi iskolák mentén pallérozták magukat az urak, de mindeközben jól látható, hogy a valóság az indirekt középiskolás attitűd.
A gejlesen sablonos refrének garantáltan megfogják a konyhaepikára fogékony közönséget, amivel nincs is semmi baj, ha a cél csupán ennyi. Bízom benne, hogy mindenki rájött, itt nem egy egyéni új utakat kereső művészeti csoportosulásról van szó, hanem a helyi tini-rock zenekarról, amit minden ifjú titán csodál, az öregek elismerően szólnak róla, a zenészkollégák viszont messzire elkerülik, mivel cikinek érzik. Rosszalló mondataim mögött a teljes objektivitás dolgozik, és ezt minden gyerekes csíny nélkül állíthatom.

„Rock and roll az élet \ Ettől dobog a szívem \ Nekem ez a végzet \ Csak zene kell, hogy éljek /” és megindul a germántípusú metálpokol, majd hirtelen átugrunk a már említett nyálas részre. Kereskedelmileg nem tudom, hogy ez  biztos út-e a sikerhez, ugyanakkor ez a rock and roll körül kialakult tévképzet tökéletes lenyomata. A rock and roll kérem destruktív, mocskos, és kiszámíthatatlan. A szöveg fő témája a bizonytalanság, és a jövőkép hiánya, amit csak a rock and roll tud pótolni. Nem értem. A hiányt, miképp pótolja a vagány dekadencia? A szólógitáros előtt viszont le a kalappal! Voltak ott ügyes dolgok, csak sajnáltam, hogy a blues pentaton feloldotta az érdekesebb megoldásokat. Az Akarom hallatán, elcsodálkoztam, hogy Maurice Blondel francia katolikus filozófus nézetei felhasználásra kerültek egy popdalban, ám igaz, ami igaz: „Miért gáz ha, jó? \ Helló!”

Timúr

Oszd meg

Szólj hozzá