• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Mammasgata – Graveriser (2015)

Kritika: Mammasgata – Graveriser (2015)

Debütáló lemezről mindig nagy felelősség írni, mivel sosem tudom mire számíthatok. A borító, és a név viszont bizalomgerjesztő volt, illetve belefüleltem egy demo felvételbe ahol a duda éteri hangja rögtön mosolyt csalt az arcomra.

Egy körülbelül 20 perces anyag üvöltött a szobámban éjjel 23:00-kor. Zenét meózni csak hangosan szabad. A nyitótétel olyan, mint egy epikus filmjelenet. A záró instrumentális darab sokkal lágyabb, elmélkedős íres hatású muzsika. Szeretem, ha egy lemez keretes szerkezetbe van ágyazva. Történetté válik, és mit ne mondjak? Gyönyörű az íve.
Most, hogy a bevezetésen, és befejezésen túl vagyunk, lássuk a tárgyalást! Mi is feszül robbanó töltelékként a fenti kettő között?
A Light it up lendületes kezdés. Nem udvariaskodik a lemez, amivel nincs is semmi baj, így kell helyesen az arcomba mászni. A duda zseniális ötlet volt, és még nem tudom hány hangszeren játszik Rivasz úr, de tényleg le a kalappal előtte. Igazi multiinstrumentlista-komponista alkat lehet. A második perc környékén érkező tamos leállásért odáig voltam, az utána felcsendülő gitárszóló viszont kicsit megölte a folkos hangulatot.

 
A The song of a lonely bird és a Sealing in your head epikusabb, líraibb nóták, de a törések amit az akusztikus és elektromos részek váltakozása hoz létre, okossá, és dinamikussá teszi őket, szépen sodorva magukkal.
A cikk és a Graveriser végére tartogattam\tartogatták a kedvencemet. A Keep me awake az én személyes favoritom. Nem tudok rá jobb kifejezést, de úgy feszül az egész, mint egy kiváló seggen egy kicsi bugyi. A vezérdallam zseniális, főleg ahogy a refrén során, jó vastagon telten szólal meg. Itt végre Kányási úr is kiereszti azt, ami a gigájában szunnyad. A végére bejön egy Még azt mondják… újraértelmezés is, aztán punkos darába hajolva kidurran a téma. Imádtam.

 
A Graveriser nagy előnye, hogy a fogyasztható és az ötletes megoldások jó arányban keverednek benne. Kicsit mintha a pop, a metal, és a folk keveréke lenne. A laikus műélvező számára is megadja azt az élményt, amit egy kellemes debüttől vár az ember, ugyanakkor benne van az a zeneiség, ami letudja kötni a műértőt. Az íres hatásból is inkább az erőt sikerült kiemelni, ezáltal pedig ravaszul megkerülték a szokásos celtic-punk kocsma közhelyeket a srácok. A maga nemében ez egy erős dobbantás a vak világba, és nagyon bízom benne, hogy a következő anyagon a banda megtartja a jó szokásait és veszélyesebb vizekre eveznek.

A teljes albumot le is tölthetitek ide kattintva!

Oszd meg

Szólj hozzá