Debütáló lemezrÅ‘l mindig nagy felelÅ‘sség Ãrni, mivel sosem tudom mire számÃthatok. A borÃtó, és a név viszont bizalomgerjesztÅ‘ volt, illetve belefüleltem egy demo felvételbe ahol a duda éteri hangja rögtön mosolyt csalt az arcomra.
Egy körülbelül 20 perces anyag üvöltött a szobámban éjjel 23:00-kor. Zenét meózni csak hangosan szabad. A nyitótétel olyan, mint egy epikus filmjelenet. A záró instrumentális darab sokkal lágyabb, elmélkedÅ‘s Ãres hatású muzsika. Szeretem, ha egy lemez keretes szerkezetbe van ágyazva. Történetté válik, és mit ne mondjak? Gyönyörű az Ãve.
Most, hogy a bevezetésen, és befejezésen túl vagyunk, lássuk a tárgyalást! Mi is feszül robbanó töltelékként a fenti kettő között?
A Light it up lendületes kezdés. Nem udvariaskodik a lemez, amivel nincs is semmi baj, Ãgy kell helyesen az arcomba mászni. A duda zseniális ötlet volt, és még nem tudom hány hangszeren játszik Rivasz úr, de tényleg le a kalappal elÅ‘tte. Igazi multiinstrumentlista-komponista alkat lehet. A második perc környékén érkezÅ‘ tamos leállásért odáig voltam, az utána felcsendülÅ‘ gitárszóló viszont kicsit megölte a folkos hangulatot.
A The song of a lonely bird és a Sealing in your head epikusabb, lÃraibb nóták, de a törések amit az akusztikus és elektromos részek váltakozása hoz létre, okossá, és dinamikussá teszi Å‘ket, szépen sodorva magukkal.
A cikk és a Graveriser végére tartogattam\tartogatták a kedvencemet. A Keep me awake az én személyes favoritom. Nem tudok rá jobb kifejezést, de úgy feszül az egész, mint egy kiváló seggen egy kicsi bugyi. A vezérdallam zseniális, főleg ahogy a refrén során, jó vastagon telten szólal meg. Itt végre Kányási úr is kiereszti azt, ami a gigájában szunnyad. A végére bejön egy Még azt mondják… újraértelmezés is, aztán punkos darába hajolva kidurran a téma. Imádtam.
A Graveriser nagy elÅ‘nye, hogy a fogyasztható és az ötletes megoldások jó arányban keverednek benne. Kicsit mintha a pop, a metal, és a folk keveréke lenne. A laikus műélvezÅ‘ számára is megadja azt az élményt, amit egy kellemes debüttÅ‘l vár az ember, ugyanakkor benne van az a zeneiség, ami letudja kötni a műértÅ‘t. Az Ãres hatásból is inkább az erÅ‘t sikerült kiemelni, ezáltal pedig ravaszul megkerülték a szokásos celtic-punk kocsma közhelyeket a srácok. A maga nemében ez egy erÅ‘s dobbantás a vak világba, és nagyon bÃzom benne, hogy a következÅ‘ anyagon a banda megtartja a jó szokásait és veszélyesebb vizekre eveznek.
A teljes albumot le is tölthetitek ide kattintva!
