• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Magor – Testamentum (2015)

Kritika: Magor – Testamentum (2015)

A Magorra már csak a nevük miatt is okvetlenül rá kellett repülnöm! Mióta cikkeket írok, komolyan mondom megtanultam együtt élni a metállal. Igazából kíváncsivá tesz mindegyik lemez. Voltak persze szerencsétlen fordulataim, vagy találkozásaim a fenti jelzővel, de valljuk be: Az Ossianon is túl van élet!

Szóval itt ez a lemez laikus kezem és nyitott elmém előtt. Úgy látom az alapkoncepció az alapvetően régi vágású – a szó jó értelmében – ikerszólók, gitárvinnyogtatás itt-ott pentaton skálás feloldásokkal. Ami felturbózza és életképessé teszi a matériát az a kiabálós és énekes sávok váltakozása továbbá a kurva feszes dobjáték. Szeretem, mikor megerőszakolnak egy hangszert. Katonás kihasználtságnak örvend a szerkó. A zakatolós részektől borsódzott a hátam itt-ott, kegyetlen súly szorult beléjük. Az énekes részekkel kapcsolatban kicsit Eddás élményeim voltak. A fülemnek túl kiszámítható volt az oldás, mintha legalábbis itt akarták volna fogyaszthatóvá tenni a tételeket a fiúk, de a szövegek ezeknél a részeknél rendszerint gyengébbek is. Van bennük valami az idejétmúlt közhelyekből. Más oldalról a kiabálós részeknél vannak igen fasza sorok – „Az erőszak szüli a rendet” – és az így keletkezett belső ellentmondás egészen szellemessé teszi a dolgot. Ez nem tudom, mennyire volt tudatos.

A Fejjel a falnak egy filozofikus haragból összetapasztott epikus nyitány. Alapvetően én szeretem a monoton zakatolást. A versszak az feszes, mint egy tanga bugyi. Az első adag után behajol egy háromnegyed a fülembe. Azt a picsa. A refrénért kár.

A Nem kértem „prózai” része hát az zseniális! Az a duplázó és a be-be sikító gitárhang tök olyan érzést kelt bennem, mintha József Attila dühösen forrongó agyában és szívében ülnék. A refrén itt is kicsit megöli a hangulatot. Maradhatott volna tiszta harag az egész. A szóló előtti zenematekért viszont küldöm a csókomat! (ha kell).

Ez vagyok én. Na, ez egy érdekes megközelítése annak, milyen érzés is az, amikor a saját belső gyűlöletünk, amiről azt hisszük, hogy életben tart valóban többet árt, mint használ. Magyarán, a pusztulásból nem hajt ki élő dolog. A – bocsánat, de nem jutott eszembe jobb hasonlat – a versszak alatti Rammsteines zakatolás az mindent visz. Órákig tudnám hallgatni.

Ebben már több a magyar rockos attitűd vagy inkább allűr, de aztán mire kiakadnék, megint megmenteni érkezik az ugrálós rész és a zakatolás.

A Ragyogj az nagyon szép akart lenni. És valójában szép is. Pont ez a bajom vele. Lehetne sokkal rondább. Itt annyira nem működött a kémia. Kicsit olyan üres lett ez a téma.

Ha már a csúnya dolgok élvezeténél tartunk, akkor jöhet az Isten, nézd (a fiad visszatért). A bevezető az tényleg ronda. Aszimmetrikus csoda. Szétbassza az agyadat, tele van feszültséggel. A híd és a szóló az üt, mint a buszkerék. Modális orgazmusom lett. Köszi!

A Mind halottak vagyunk egy kakukktojás, és az Őrzöm a hitem előkéje. Egy reményt sugárzó gitártéma alatt hallhatjuk, ahogy felboncolják a korszellemet. Ez nem is lenne rossz, csak nekem valahogy túlságosan érthető lett. Tudjátok, mint amikor a kezdő rapper gyermekek 14 évesen az élet igazságáról beszélnek. Szóval az ötlet jó volt, csak a formai megvalósítás nem ütött úgy át, ahogy kellene. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy az a jó karikatúra, ami közérthető, tehát nincs benne magasztosság. Ez viszont egyszerre akar magasztos és közérthető lenni, pedig pont a Nem kértem tálalta, hogy az élet nem pátosz, hanem nyers, mint egy pofán vágás, vagy az éhségérzet.

A lemezt két lírai darab zárja. Visszafogottabbá válik az anyag, kevesebb az vörös ködbe mártott odamondogatás.

A Testamentum sajátos koncepcióval dolgozik. Az arányok számomra nem mindig a legjobbak, de igenis vannak érdekes pillanatai, amik miatt kíváncsi lettem a többi szerzeményre is. Örömteli találkozás volt ez, még akkor is, ha a negatívumok radíroztak az összképből. Ne féljetek szórakozni a hallgató agyával, emiatt pedig ne lökjétek el a kezem.

Toljátok az arcba:

Magor fészbuk

Testamentum letöltés

Testamentum fülelésre

Timúr

Oszd meg

1 hozzászólás

  1. Klippremier + kritika: Magor – Ez vagyok én | szolnokzene.hu · 2015-10-08

    […] képes túl komoly, hősi pózokat felvenni. A lemezről egyébként anno kritikát is írtunk, (ami itt olvasható) és nagy szerencsémre, pont az egyik legfaszább számukat választották ki a […]

Szólj hozzá