• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Letargia – Élni Akarock (2007)

Kritika: Letargia – Élni Akarock (2007)

Egyszerűen imádom a magyar amatőr rock- és metálzenekarok halálos komolysággal készített, naiv lemezborítóit. Különösen akkor tudnak nagyot ütni, ha a keménynek és határozottnak képzelt, de a valóságban teljesen esetlenül, már-már nevetségesen kivitelezett grafikához még valami szigorú hangzású, elcsépelt név, és borzalmas lemezcím is párosul. Nos, a 2004-ben alakult Letargia zenekar 2007-es, két dalt tartalmazó felvételének esetében első ránézésre nagyjából ez a helyzet.



Legnagyobb meglepetésemre azonban a házilag rögzített, két számos demóanyag annak tükrében, hogy több, mint tíz évvel ezelőtt készült, egészen elviselhetően szól. Mármint nem azt mondom, hogy hozza a stúdióminőséget, de 2007-ben azért hallottam ennél sokkal borzalmasabban rögzített demóanyagot is kezdő rockbandától. Eme felvétel esetében, mikor meghallottam az első számot indító dobtémát, egy pillanatra azt hittem, valamiféle stúdiófelvétellel lesz dolgom, aztán persze nagyon gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ennyire nem rózsás a helyzet. Csak azért ennyire tiszta a hangzás, mert nem garázsban rögzített, élő hangszer, hanem dobgép kíséri a dalokat. Ezzel persze nincs semmi baj, ugyanis hála Istennek nem a Guitar Pro programból kimentett, szintetizátorhangzású midit használtak a srácok a felvételekhez, hanem egy egészen tűrhető, relatíve élő hangzású dobprogramot.

Mint azt már említettem, a felvétel két dalt tartalmaz, ezek közül az első, a Good Bye egy középtempós, rockosabb szerzemény, melynek refrénje erősen hajaz egy Bon Jovi nótára (konkrétan a mindenki által jól ismert, It’s My Life című rádióbarát slágerre), az „Ez az életem és én így szeretem” sor pedig durván rá is erősít erre az utánérzésre. Nem mondom persze, hogy tudatos nyúlásról lenne szó, ugyanis a dal többi része annyira puritán, hogy köszönőviszonyban sincs az említett Bon Jovi dal további elemeivel.
Igazi három akkordos amatőr rock, több mint négy percig nyújtva.

(Ha már szóba jött az említett Bon jovi szerzemény, azt se felejtsük el, hogy a Letargiánál jóval nevesebb Road zenekar 2004-ben már sokkal pofátlanabbul lenyúlta azt, és építette be a Nem Kell Más című gyomorforgató nyálrock-balladájába. Egyszóval ha a srácok szándékosan is próbálták eltulajdonítani a refrént a Good Bye című nótához, akkor is hajlandó vagyok nekik elnézni.)

A második dal jóval pörgősebb, már-már némi punkos lendületet hordoz magában. Azt tekintve, hogy a Letargia magát punk-rock zenekarként definiálta, ez abszolúte logikusnak is tűnik. Ez a dal egyénként az előző szerzeményhez képest minden egyszerűsége ellenére is egy egészen fogós, dallamos darabra sikeredet. Élő dobbal, feszesebben és pontosabban rögzítve egészen jól szólna, meg merem kockáztatni, hogy koncerteken ez lehetett a csapat közönségmozgató, tombolós slágere. Kissé talán a Tankcsapda Agyarország korszakára emlékeztet, ami érthető is, hiszen a Letargia alakulásakor egyfajta Tankcsapda-tribute zenekarnak indult.
Nos, ez a szerzemény sem váltja meg a világot, azért egy amatőr bandától kezdetnek abszolúte megfelel, és legalább nem feldolgozás.

Összegezve a hallottakat: A Letargia igazi magyar amatőr rockzenekar volt, se több, se kevesebb. Azt azonban nem mondanám, hogy a rosszabbik, fejlődésre teljesen reménytelen fajtából származtak volna.
Ezt a két szerzeményt hallva azt kell mondjam, hogy egészen fogós, dallamos számokat írtak, és ha kissé rágyúrtak volna arra, hogy a 2007-ben, egy mymusic.hu-s bejegyzés szerint tervezett nagylemezük valóban elkészüljön, akkor talán még lehetett is volna valami ebből a produkcióból.
Ha mást nem, legalább egy rockoperához írhattak volna dalokat, legalábbis aszerint a szintén mymusic.hu-s oldalukon kapott komment szerint, amit egy rockopera nevű felhasználó adott hozzá profilukhoz, és így szól: „Sziasztok! Ha volna kedvetek egy rockoperához zenét szerezni,jelezzétek a válaszban és küldöm a szövegkönyvet,és persze minden más infót,ami érdekel Titeket a művel kapcsolatban…..”

Nos, én személy szerint elképesztően kíváncsi lettem volna arra a darabra, aminek a dalait egy erős Tankcsapda utánérzéssel és háromakkordos punk-rock szerzeményekkel operáló zenekar szerzi, ám sajnos a sors keze erőteljesen közbeavatkozott a dolgokba: a Letargia zenekar nem sokkal a demófelvétel elkészítése után feloszlott, és nemhogy a rockopera, de a tervezett nagylemez ötlete is szertefoszlott a magyar rockzene viharos tengerének kegyetlen hullámai közt.

Oszd meg

Szólj hozzá