• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Légszűrő – “Demók” (2017)

Kritika: Légszűrő – “Demók” (2017)

A zagyvarékasi punk-rock trió facebook apánk szerint 1998-ban alakult. Konkrétan megjelent, vagy kiadott anyagról nem tudok, de a zenéjüket hallgatva felfedeztem néhány párhuzamot a történelmi időkkel és úgy éreztem írnom kell róluk. A történelmi párhuzam fogalom ködös homályát szeretném most eloszlatni. Leginkább arra gondolok, hogy az Enola Gay és az NCW hangulatát idézik a dalok. Nem tudom mikor keletkeztek, de bennük van az a klasszikus punk-rock hozzáállás a reszelős gitár és énekhang, amit már megelőzött és leváltott a sebességőrület illetve a hardcore. A kötelező Ramones himnusz elég jól sikerült, de a Meztelenül részegen sajnos nem szólalt meg. Kicsit átköltötték a fiúk, ami egy punk zenekarnál nem gond ugyan, de a pécsi kollégák anno ezt olyan szépen megkomponálták, hogy nem tett neki jót a szervezett erőszak. A felvételek másik érdekessége, hogy több Alsóépület feldolgozás is szerepel rajta. A sajnálatos véget ért zenekar azért valamiképp tovább él, pedig emlékszem volt benne fantázia hosszútávon. A saját dalok viszont egészen izgalmasak. A minőséggel ne tessék foglalkozni. Egyéni ízlés dolga, de én szeretem a nyers csörömpölős felvételeket. Zenei szempontból semmi különös nem történik ugyan, de a dalok működnek. A Tűnj már el mondhatni egészen rockos, de a ki- és leállások megfogják az óvatlan fület, hiába hallottuk már ezeket a hangokat egymás után ezerszer. A Szemét alkohol alapja egészen oi-os köntöst visel, az ének mégis a jó értelemben vett pop-punk felé viszi a nótát. A Mindenhol jó de legjobb otthon tovább viszi ezt a nyári söráztatta hangulatot, amit kifejezetten keresek ha éppen süt a Nap. Kicsit a kaposvári Punk-tum jutott eszembe. Mindent összevetve én szívesen meghallgatnék még több saját dalt, jobb minőségben is.

Légszűrő facebook

Oszd meg

Szólj hozzá