• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Légszűrő – Az Ismeretlen (2018)

Kritika: Légszűrő – Az Ismeretlen (2018)


A Légszűrő új EP-jét szorongatja a lejátszóm. 13 tétel 39 percbe sűrítve. A kellemesen retrográd anyag egy tisztességes punkzenekarhoz méltóan érinti a csajozás, az ivás és hányás illetve a munka témakörét. Ami elsőre feltűnt, hogy a házilag felvett anyag határozottan jobban szól, mint az előző Demo.
Kifejezetten örültem, hogy a basszusgitár előrébb került, amit az Országház című dalban érhetünk csak igazán tetten. A melankolikus fém könnyedén suhan át a búslakodás súlya felett, mégis, a dal kicsit heavy metalosra sikeredett, ami stílusidegennek hatott az olyan dalokhoz képest, mint a Mindenhol jó, de legjobb otthon, ami egyértelműen a zenekar himnusza. Az Ismeretlen is ezen a hangulaton lovagol és ez a hullám nagyon jól áll a brigádnak, mivel nem csak természetesnek hat, de itt a legelevenebbek a hangszerek is. A Légszűrő egyértelmű fejlődést mutat. Az olyan apró megoldások, mint a lírai és a zúzós részek (Tűnj már el) váltakozása ugyan ismert formula, de ad neki egy kellemes alteros hatást, – ne értsük félre – olyat, amit az Üllői Úti Fák tudott valamikor adni.
A basszusgitár előtérbe helyezése, a tiszta és torzított gitár váltakozása tehát mindenképpen jó húzás és kellemes irányba mutat tovább. Lépésenként ugyan, de lassan elhagyják a nosztalgikusnak mondható 80-as 90-es évek hangulatot. A punkban ott van a progresszió és itt most nem a 8 perces számokra gondolok, hanem az eddigi formulák kiforgatására vagy újak gyúrására és ha ez csak kicsit is van jelen ,én hiszem, hogy kidugja majd a fejét az új. Az is nagyon örvendetes, hogy megszaporodtak a punkzenekarok a megyében, mert jó ideig széles hiátus tátongott a megye vonatkozásában a műfaj testén, mely lyukat az Ismeretlen is igyekszik betömni.

Légszűrő facebook

Oszd meg

Szólj hozzá