• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Gulyás Band – (2012) Elmúlt Kor

Kritika: Gulyás Band – (2012) Elmúlt Kor

Gulyás Band – (2012) Elmúlt Kor

A Gulyás Band a 2000-es évek elejétől aktív zenekar, a (szinte kötelezően) sok kezdeti tagcsere után -Szolnokon vagyunk, itt mindenki játszott már minden bandában, kis túlzással-, Juhász Tamás (ének) csatlakozását követően a csapat elnyerte mai formáját, arculatát.
2003-ban egy 12 dalos demóval jelentkeztek, mely törzsanyagát képzi a 2012-es, Elmúlt Kor c. nagylemezüknek. A korongon 20 tétel kapott helyet, ami így leírva indokolatlanul soknak tűnhet, viszont ez esetben egy zenekar munkásságát összefoglaló kiadványról beszélünk, ha úgy tetszik egy gyűjteményes lemezről, ezt ne feledjük!
Ha sikerült jól értelmeznem az „Elmúlt Kor” lényegét, ez egy korszakot zár le a zenekar életében.

A stílus adott: riffközpontú, egyszerű punkrock, magyar szöveggel, átlag két és fél perces trekkekbe foglalva. A szövegekre nem térek ki külön, hiszen aki hallott már magyar punk zenét, az ismeri a Gulyás Band életfilozófiáját és társadalmunk jelenségeiről alkotott véleményét.
Nincs is ezzel semmi gond, pontosan azt hozzák, amit a stílus előír, mellébeszélés nélkül, nyersen az arcba, négysorokba szedve.
Ami feltétlen kiemelendő, az a hangzás.
Tekintve, hogy otthoni körülmények között, saját cuccokkal vették fel a srácok a témákat, eszméletlen jó, feszes atmoszférát sikerült felhúzni a dallamok köré!
A gitárok szépen szólnak, jó ízléssel sikerült eltalálni a hangszínt, a dobhangzás kellően trú, de simán élvezhető, nem csak underground arcok számára, az ének pedig, hát külön sorokat érdemel: Tamás hangja egyszerre dühös és sértődött, olyannyira, hogy a szövegek tartalmi, lényegi mondanivalójának egydimenziósságát simán feljavítja a stílus, ahogyan megszólalnak azok a szavak, amiket egyébként már mindenki hallott minden sorrendben megzenésítve.
A kellemesen alföldi attitűd iszonyat sokat dob a produkción!
A Gulyás Band zenéjének alappillére a lendületes, energikus, egy tempóra ültetett, egyszerű odamondás. A gitártémák is ezt hivatottak kiszolgálni, nem tolakodnak az ember arcába, maradnak a háttérben a bevált recept szerint: 4 akkordos szövegtéma, refrén, nagyritkán bevillantva egy standard szólót is, ami mondjuk inkább egy pár másodperces dallamjáték, mintsem hathúros nagy-megfejtés.
Nyilván, punk zene.

Kedvenc, vagy kiemelendő dalom nincs a lemezről, az igazság az, hogy bár sokszor végigpörgött a lejátszómban mióta megjelent, de nem sikerült túl lennem azon a jelenségen, ami új lemez hallgatásakor szinte kivétel nélkül felüti a fejét nálam: a dalok egyformák.
Ez az érzés legtöbbször, kellő számú hallgatás után elmúlik bennem, és szépen kikristályosodnak a dolgok, hogy melyek a legnagyobb dalok, és miből lett csak töltelék nóta.
A ’12-es Gulyás lemez esetében ez a letisztulás nem következett be nálam, és igen valószínűnek tartom, hogy nem is fog: a dalok jók, döngölnek, de tényleg nagyon egyformára sikerültek.
Bár ki is mondják, hogy „nem török én nagy célokra, csak legyen húr a gitáromra”, remélem a jövőben kapunk egy kevés újítást, egy árnyalatnyi kísérletezést. Ehhez nincs szükség az oldschool érzés felrúgására, csak több változatosságot, több fordulatot várok a produkciótól ezután.
Ezt még betudom annak, hogy az album tényleg egy nagy időszakot foglal össze, a dalokat eljátszották, ahogy anno megszülettek, nem akarták megerőszakolni a régi témákat. Viszont tényleg érdekelne egy új-Gulyás Band hangzóanyag is, új dalokkal, új mondanivalókkal, mert a zenekarban van potenciál bőven, ennek minden koncertjükön szemtanúi lehetünk!

Végső soron, mint szolnoki, büszke vagyok rá, hogy van egy Gulyás Band-ünk, és nem morzsolódtak le útközben, nem oszlottak fel, nem fordultak ki saját eredeti koncepciójukból, 10 év elteltével sem.
Csak így tovább!
Töltsd le a lemezt innen, és írd meg Te is a véleményed ide, egy hozzászólás formájában!

-Firka-

Oszd meg

Szólj hozzá