• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Esti Kornél – Boldogság, te kurva (2011)

Kritika: Esti Kornél – Boldogság, te kurva (2011)

Az Esti Kornél azon kevés magyar alternatív rockzenekarok egyike, akiket kifejezetten kedvelek. Köszönhető ez javarészt annak, hogy a szövegeikből áradó csöpögős bölcsész-pátoszt leszámítva a dalaik kifejezetten tökösek és a legkevésbé sem unalmasak. Éppen ezért, mivel az első albumukat annak idején nagyon szerettem, gondoltam megpróbálkozom a másodikkal is, mi baj történhet?

Estiék debütáló anyagát különösen azért szerettem, mert pofátlanul fiatal srácok játszottak rajta nagyon fasza, dögös, néhol nyers, néhol nagyon is szofisztikált rockzenét, kissé talán túlcsicsázott, de egyébként egészen értékelhető szövegekkel. Hála Istennek ez azóta sem igazán változott. Első hallgatásra azt kell mondanom, hogy a debütáló lemezen is érezhető elődök hatása még mindig nagyon erősen meghatározza az Esti Kornél zenéjét. Az Arctic Monkeys-t továbbra is nagyon szeretik a srácok, az elektronika használata miatt pedig néhol olyan bandák is beugranak egy-két tételről, mint a Muse, de természetesen a magyar alter alfájának és omegájának, a Kispálnak a szelleme is gyakorta benéz egy kellemes kísértésre. A szövegek talán kiforrottabbak azoknál, amiket az első lemezen kaptunk, és kevésbé olyan, mintha egy középiskolás wannabe bölcsész írta volna az egész lemez anyagát. Helyette már itt érezhető, hogy legalább elsőéves szabadbölcsész, vagy magyar szakos hallgatók munkájáról van szó.

Az első szám indies-s lüktetése elég fasza, ám kicsit vontatott lesz a dal végére, lehetne egy fél perccel rövidebb is, akkor megmaradna az energia, meg az érdeklődés. A második dal elektronikus betéte valamiért meglepett, de teljesen jó értelemben: csak néztem, hogy mi az Isten ez, mert hát kurvára fasza, és ilyenből határozottan több kellene. Aztán kaptam is még belőle, a lemezről ugyanis általánosságban elmondható, sok az elektro betét, amik nagyon meg tudják dobni az indie-s dalok egyébként néhol kissé monoton gitártémáit.

A lemez egyik legnagyobb slágere egyértelműen a harmadik dal (Ez itt az ország) ami, ha jól emlékszem az első klipes nóta volt az anyagról (javítsatok ki, ha nem), és hát nyilvánvalóan nem véletlenül, mert ez tényleg elég dinamikus és fogós ahhoz, hogy beleegye magát az ember agyába egy egész hétre, és mást se dúdolgasson, miközben utazik a villamoson, vagy gályázik a melóban. Leszámítva persze az “Ez itt a Trianon, ez itt a táltos, a neve Töhötöm, a foga mákos” sort, ami elképesztően röhejes, erőltetett, és gyenge, és simán ki lehetett volna hagyni, vagy inkább valahogy kevésbé óvodás módon átírni. Az egyetlen problémám egyébként az albummal, hogy ezután a dal után a lendülete kissé le is ül, és már nem is nagyon tér vissza a lemez végéig, egyszóval az összes fogósabb, pörgősebb dalt elsütik rögtön az elején a srácok, ami nem feltétlenül a legjobb ötlet, de hát lelkük rajta.

Mindent összegezve ennek az anyagnak majdnem sikerült levernie a lécet, amit az Esti Kornélos fiúk, valljuk be, meglehetősen magasra helyeztek első hivatalos nagylemezükkel. Nagyon jól lehet rá szomorkodni, kiereszteni a bennünk élő tinédzsert, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy huszonöt fölött már kevésbé lenne élvezhető, egyszerűen úgy fogalmaznék, hogy máshogy kell hozzá viszonyulni. A Boldogság, te kurva egyértelműen hozza az első lemez színvonalát, habár számomra volt egy-két dal, ami arról az anyagról jobban az agyamba vésődött, és nekem kissé hiányzik az első lemez sanzonos beütése,épp az, ami miatt annyira megszerettem az Esti Kornélt. Sőt, a srácok talán a tempóból is visszavettek egy kicsit, amit az első anyagon az olyan dalok diktáltak, mint a Ki van kint?. A Boldogság, te kurva esetében sokkal több a felesleges, patetikus nyűglődés és lassúskodás, ami annyira nem áll jól a zenekarnak. Ettől függetlenül ebben az esetben is egy korrekt lemezt kaptunk egy korrekt, fiatal zenekartól, amit érdemes megbecsülni, hiszen ritka az ilyen manapság. Isten tartsa meg jó szokásukat, és reméljük, a tempó ennél már nem fog jobban leülni a jövőben. Ja, és majd’ elfelejtettem: nagyon tetszik a lemezborító, amiért abszolút jár a zenekarnak a plusz pont!

Oszd meg

Szólj hozzá