• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Enola Gay – Demo (1996)

Kritika: Enola Gay – Demo (1996)

A szolnoki Enola Gay a 90-es évek kelet-magyar punkjának úttörője 96-ban rögzített demójával meggyűlt a bajom. Nem rossz, de nem is világrengető. Megyei szinten a punktörténelem fontos darabjának is tekinthető, összességében azonban mégsem annyira érdekes, mint amennyire a zenekar ezt követő anyagai, illetve a tagok későbbi, jóval ismertebb és sikeresebb projektjei.

Pozitívuma egyértelmúen a nyári panelhangulat. Benne van a jéghideg kőbányai egy elszart vasárnap délutánon, ahol a kilátástalanságból fakadó boldog nihil hirtelen uralkodik el a társaságon. Kit érdekel a hétfő, mikor a fékezett habzású maláta-komló a szájpadláson bugyog fel a maximumra?

Zeneileg viszont semmi érdekes sem történik. Kiszámítható közepes szintű punk-rock, ami gyengéden ráfekszik a fülre. A gitáros kolléga azért igyekszik, és az apró átvezető dallamok, bontások illetve szólók dobnak némileg a dalok súlytalanságán.

Mikor a zenekar után kutattam az éterben, ott is többször megjelent ellenérvként az énekes képességeinek hiánya, mégis úgy látom, ez az egyetlen igazán punk része a dolognak. A Nincs mentség egyik soránál „Én a gyógyszert nem akarom!” például felvisítottam! Led Zeppelini magasságokba emelkedő herehang süvített át a szobámon.

A dalok egyébként két témát tárgyalnak, politikait, illetve nőügyekkel kapcsolatosokat. A politikai jellegű szövegek nem elég okosak, kifinomultak, és maróak ahhoz, hogy megfelelő módon üssenek, a szerelmi líra pedig valahogy nem elég türhő. A szőrős mellű lányokat illető jó tanácsokat akkor már inkább a Rózsaszín Pitbulltól fogadnám el.

Összességében a ’96-os demo nem rossz persze, de a ’97-es Képviselő Bácsi már kiforrottabb, szellemesebb anyag lett. Itt a minőség ellenére jól szól ez a 11 dal, mégis azt mondanám, hogy kissé egysíkú, és ez fanatikusoknak, gyűjtőknek, és punktörténészeknek ajánlott inkább, mintsem kezdőknek. Azoknak, akiket valóban érdekel, a kazi teljes anyaga letölthető a Karanténzóna blogról.

Enola Gay facebook

Timúr

Oszd meg

Szólj hozzá