• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Effrontery – Seven Years of Agony (2017)

Kritika: Effrontery – Seven Years of Agony (2017)

Seven Years of Agony címmel idén január végén látott napvilágot a martfűi illetőségű death metal banda, az Effrontery második nagylemeze, amely nyolc dalt tartalmaz, és digitális formátumban bárki számára ingyenesen elérhető.

A martfűi Effrontery igazi veterán csillagnak számít a magyar death metal hűvös, sötét, hullaszagú egén. Lassacskán ugyanis tizenhat éve annak, hogy megalakultak, és habár stúdióban rögzített hanganyaggal nagyon ritkán ajándékozzák meg rajongóikat (átlagolva öt évente egyszer), de azért azóta is töretlenül működnek.

A zene továbbra is a bandától megszkott, északi hatásokat hordozó, dallamos death metal, persze a dallamos jelzőt érdemes szabatosan értelmezni, ugyanis nem valamiféle szintetizátorfutamokkal telezsúfolt buziskodásról van szó, hanem kőkemény, hipergyors, darálós halálmetálról, ami földbe döngöl, mint egy ipari légkaplapács. Szénné duplázott, kalapálós dob, brutális riffek, dallamos, elszállós szólók, és hol kiabálós-károgós, hol mélyről jövő, vaddisznóröfögés-szerű hörgés jellemzik az anyagot, ahogy ezt egy valamire való melodikus death anyagtól el is várhatja az ember.

Alapveten egy, főként az At the Gates nyomdokain haladó, vérprofi metál anyagról beszélhetünk, ami nem is csoda, tekintve, hogy igazi veterán, tizenhat éve aktív bandáról beszélünk. Ez a lemez azonban talán egy kissé kevésbé lett melodikus, mint elődje, a 2012-es Mayfly. Nincs szétgitározva, a szólók kifejezetten jó helyeken szakítják meg a monoton döngölést, és az a néha-néha feltűnő szintetizátor szerencsére olyan, mintha nem is lenne. Jóval nyersebb, brutálisabb, és talán emberközelibb a korábbi anyagoknál, ami nem is csoda, hiszen a korong dalaihoz az inspirációt a banda fő dalszerzője, Lipták Péter életében bekövetkezett tragédiák szolgáltatták, erre utal a lemez címe (hét évnyi szenvedés), és a szövegek is főként a halál és a veszteség témája körül forognak.

A lemez egyetlen gyengesége talán az, hogy a számok nem túlzottan változatosak, számomra az anyag már-már egyetlen hosszú, brutális darálássá áll össze, még akkor is, ha néha megszakítják olyan átvezető részek, mint például a Poisonous már-már éteri gitárszólója. Ez persze nem feltétlenül probléma, hiszen a napi nyolc órás robot mellé aláfestő zenének például kiváló tud lenni ez a konstans döngölés. Ráadásul az anyag alig több, mint huszonnyolc perces, és így szerencsére nem válik unalmassá, elcsépeltté a morgó riffek és a géppuskaszerű dobtémák áradata.

Summázva a hallottakat a Seven Years… minden szempontból igényes munka, kezdve a borítótól, egészen a keverésig. Kissé talán szólhatna súlyosabban, és lehetne valamivel változatosabb, azonban saját stílusán belül abszolút megállja a helyét, mondhatni nemzetközi színvonalú anyag. Az lemez ingyenesen letölthető a banda Bandcamp oldaláról, vagy meghallgatható a Youtubeon, friss hírekért pedig továbbra is kövessétek az Effrontery-t a Facebookon.
 

Oszd meg

Szólj hozzá