Elég nagy bajban voltam a martfűi arcátlanokkal kapcsolatban, mivel már többször jeleztem, hogy nem vagyok éppen egy metálos alkat. Elkezdett pörögni a Mayfly a virtuális lejátszóban, az internet egyik zenei vízgyűjtőjében és egyből megnyugodtam. A progresszív jelzőnél felcsillant több színben pompázó szemem világa, ám a death metal kevésbé csábított. A progresszív megoldások és elemek túlsúlyba kerülnek ezáltal úgy ad zenei élményt a Mayfly, hogy meg tudok feledkezni a beszpídezett lábdobokból és hörgésekről is. Tudom, ezek technikai és esztétikai elemek, csak én valahogy sosem voltam hozzájuk szokva. 10 tétel szól 51 percen át, hihetetlen váltásokkal, és olyan szólógitárosi munkával, hogy azt sem értem, hogyan lehetséges ennyi mindent folyamatosan fejben tartani. Gondolom nem két hétig próbáltak a fiúk (a zenekar 2001-ben alakult). Az epikus, filmszerű Intro után a Silence calls játékos és szemtelen alaptémája egyből megfogta minden végtagom, ami viszont a legjobban tetszett, a közepét kettébontó lírai betét, ahol egy hölgy énekli meg a csend hívását, folk-metalra jellemző hangkörülmények között. Az Enslaved soul vége, fúúú! Hát az igazi klasszikus már-már thrashes dara, de olyan szólóval nyakon öntve, hogy felsajdul a szíved, mikor hirtelen véget ér. Az utána lévő dalok nekem kicsit elfárasztják a fülem. Nyilván műfajbeli sajátosság és korlát, ez a rengeteg lábdob és folyamatos dzsidzsidzsi, ami miatt csak azért sajnálkoznak a hallójárataim, mert nem bontakoznak ki úgy a motívumok az agyamban, mint ahogy ő azt szeretné. Mondjuk ez az agyam gondja. A Ressurecting Your Nightmares keleti dallamvilága visszarántott az album első felét uraló áhítatba. A kilences számú Masters of Lie a fenti program majdnem 11 percbe sűrített és összesített kivonata, jól megdolgozva, bepácolva, félig véresen tálalva. A kritika nagyon jó véleménnyel volt a lemezről, és a srácok olyan fesztiválokra is eljutottak ennek hála, mint a Rockmaraton. Hallgassátok meg ti is, hogy bizony nem ok nélkül, mert itt mester fokozatú pimaszkodás folyik.
Timúr