A Dynasztija a kétezres évek első felében alakult szolnoki hip-hop csapat, akinknek zenéjében a rap mellett erőteljesen dominál a dancehall-os, raggás beütés, a jamaikai-karibi hangulat. Ez főként annak is köszönhető, hogy a formáció egyik oszlopos tagja nem más, mint magyar ragga koronázatlan királyaként is számon tartott, szólólemezeivel országszerte híressé vált ezerhangú MC, Copy Con.
A csapat első lemeze 2004-ben jelent meg, és nemes egyszerűséggel a Dynasztija I. címet viseli. (Ez a tendencia egyébként a későbbiekben sem változott, a brigád következő két lemeze Dynasztija II., és Dynasztija III. címen látott napvilágot.) A kiadvány hét dalt tartalmaz, teljes játékideje fél óra. A legrövidebb tétel alig hosszabb kétpercesnél, míg a leghosszabb bőven üti az öt és fél percet, ami valljuk be, még gombócból sem kevés, pláne raggából!
A minőség különösebb kívánnivalót nem hagy maga után, tekintve, hogy nagy valószínűséggel házi stúdiós felvételekről van szó. Ha ez igaz, akkor kifejezetten igényesen összepakolták a srácok a cuccot, figyelembe véve persze, hogy 2004-es demóról van szó, és akkoriban azért bőven hallottam ennél sokkal gyatrábban szóló anyagokat is. Persze nem kristálytiszta hangzásra kell gondolni, az ének kicsit túlzottan is előtérben van az alapokhoz képest, és kissé hiányoltam a vokálokat (ahol vannak, ott javarészt elég furcsák), de ezek azért annyira nem zavaró tényezők, hogy elriassza azokat, akik bírják a Dynasztija által képviselt, napfényes stílust.
Sajnos, mivel a lemezt meglehetősen nehezen sikerült összekukáznom az internet mélyéről, így pontos tracklistával nem rendelkezem, ezért egy fórumon talált, a dalszövegekből kikövetkeztetett listára hagyatkoznék a számok címeit illetően. Ez alapján az anyagot nyitó, 1edül fantázianévre keresztelt dal egy kifejezetten kellemes, elszállós tétel, afféle dancehall-os alappal, rap és ragga helyett dallamos énekkel. Személy szerint az egész anyag legerősebb pontjának nevezném, ugyanis ezután jönnek a west coast hip-hop alapokat kevés reggea-vel keverő bítek, és Copy Con számomra a végletekig idegesítő, erőltetett raggázása, ami ezen a lemezen még olyannyira kiforratlan, hogy szó szerint bántja a fülemet. Sajnos ez nagyjából a cucc egészére jellemző, az énekbetétek és a ragga kántálás is nagyon erőltetett, kezdetleges. Sokkal nagyobbat ütött volna, ha a srácok maradnak a sima, egy-két helyen dallamos vokálokkal megtámogatott szövegelésnél. Az alapok egyébként nem rosszak, egészen jól hozzák a chill-es, tengerparti hangulatot, ahhoz képest is átjön a dancehall életérzés, hogy azért érezhetően bőven nem profi munkáról beszélünk a keverés tekintetében. A lemezt nyitó tételen kívül kiemelném még a Szét Vagyok Csúszva című tracket, ami részegesen előadott refrénjével egészen üde színfoltja a lemeznek, és habár véleményem szerint kissé túlzottan elnyújtották a srácok (4:50), azért egy egészen élvezetes darabra sikeredett.
Mindent összegezve a Dynasztija első kiadványa egyáltalán nem világrengető anyag, azonban tekintetbe véve, hogy egy 2004-es, nagy valószínséggel házilag összerakott felvételről van szó, rossznak sem nevezném. Nyilvánvalóan megvannak a gyermekbetegségei, és számomra az sem túlzottan pozitív, hogy a srácok ilyen erőlködve ráfeszültek erre a raggás-dancehallos dologra. Ha egy kicsivel több egyéniséget adtak volna a dalokba, és kevésbé próbálták volna a lakótelepről hozni az autentikus jamaika-fílinget, akkor ez egy sokkal jobb, sokkal erősebb cucc is lehetett volna. Persze így is simán kiemelkedik a 2004-es magyar hip-hop átlagból, ami azért valljuk be, nem rossz teljesítmény.
