• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Dream Combination – Self-titled (2014-2015)

Kritika: Dream Combination – Self-titled (2014-2015)


A túrkevei Dream Combination eddig felfedezetlen vakfoltként állt a Szolnokzene.hu általam ismert világában, ám jó pár hete annak, hogy varázslatos módon rájuk bukkantam az internetnek nevezett csodának hála. Konkrét anyagot ugyan nem adott ki a „dallamos zúzos metált” játszó csapat, de a jutúb csatornájukon létrehoztak egy 5 dalból álló listát, ami ha jól sejtem reprezentációs jelleggel készült a nagyközönség számára. 4 saját dal, és 1 feldolgozás szerepel ezen a képzeletszülte hanghordozón, ami távolabb áll a leírtaktól, de voltak jó pillanatai. Először is le kell szögezzem, hogy kritikát abból a szempontból is nehéz írni, hogy az ember nyilván a saját zenei ízlése mentén gondolkodik. Ha sikeresen kiiktatja ezt, úgy a zenei elképzelései állják majd útját, de a gyakorlott fül gyakorlottan áll a fog hozzá a dologhoz, és igyekszik a vizsgálat tárgyát kizárólag górcső alá vetni, ahogy azt eredeti funkciója is kívánja. A motoros fesztiválokon gyakori vendégként fellépő DC első dala a Félig sem szerelem. Rádióbarát kis popdal, amiről egyből a Zanzibár jutott eszembe, továbbá az, hogy a zene puhaságát az ottani gitáros, Zack Wylde imitálásával próbálja meg egyensúlyba hozni. A DC képekből készült „klippjei” legalább azt mutatják, amit hallunk. 5 fiatal rockzenészt, akik egyszerűen szórakoztatni akarják azokat a hallgatókat, akik nem a művészetet keresik. A basszusgitáros kolléga munkáját egyébiránt külön ki kell emelni. Itt-ott nagyon szép virgázások vannak, élvezet hallani ezt a sűrű dörmögést. A billentyűs hangszer jól áll a daloknak, jó ötlet volt a beépítése, de szólhatna kicsit modernebben is. A műanyag hegedű, és a művházas zongoraeffekt kicsit megölte a hangzást. A Hős felvezetője éppen egy lírai zongorabetét, erős Lord-hatással nyakon öntve. Utána a jól ismert Iron Maiden találmányhoz a lovacskás ritmikához fordul. Itt jön az említett műanyag hegedű hangzás, ami teljesen jó kísérő dallam lehetne, de képtelen vagyok megszabadulni a tudattól, hogy ez egy eszményi hang megerőszakolt mása. A basszus újfent nagyszerű!  Az Égess el introjánál nem tudom mi lehetett a koncepció. Utoljára régi sci-fi filmekben hallottam ilyesmit, ami egy sci-fi fétis zenekarnak tök jól áll (lásd: Man or Astroman?) itt viszont feleslegesnek találtam, mivel az alaprész önmagában is megállja a helyét. Az egyazon hang dúr és moll váltása mindig lenyűgöz, teljesen mindegy, hogy min szólal meg. A kvintekkel katonásan alátámasztott gravitációmentesség egészen merevnek mutatja az űrt, fenségesnek, és veszélyesnek. Ez egy tökéletesen jó riff. Megjegyzem ez a zenekar legerősebb nótája, ahol már hallani némi kísérletezést. Jól működik a refréncentrikus elképzelés a még emészthető variációkkal. Ebből kellene több! A feldolgozás nóta egy heavy metal klasszikus a Skid Row-tól, ami azért veszélyes dolog, mert feldolgozást felvenni, csakis akkor érdemes, ha jól játszik. A DC-nek sikerült. Aki csípi a Zanzibárt, és a női énekkel megtámogatott pop-rockot\leheletfinom heavy metalt, az nem csalódik a Dream Combination-ben.

Dream Combination facebook

Timúr

Oszd meg

Szólj hozzá