• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Döbbenet – Párolog a Szeretet (2017)

Kritika: Döbbenet – Párolog a Szeretet (2017)

A józan, paraszti ész letisztult, leülepedett esszenciája, progresszív zenei körítéssel. Avagy: “hé, trógerek, így is lehet ám punkot csinálni!”

Az elmúlt években, amióta Szolnok megyei zenekarokkal foglalkozom, észrevettem egy kevésbé szívderítő tendenciát. Tény és való, hogy a jászkunság rengeteg kiváló zenekart adott már e kis hazának, valahogy azonban úgy érzem, flórája és faunája a hip-hop mellett leginkább a metálzene klasszikus és extrém vonulatainak kedvez, főként ezen a téren tapasztalható némi nyersanyag és utánpótlás. Az önmegvalósítást a zenében lelő fiatalok kevésbé fogékonyak az elsőre talán furcsának tűnő, kísérletező zenékre, és sokkal inkább vonzzák őket a súlyos riffek, meg a 3T kora iránt érzett, keserédes nosztalgia varázsa. Nincs ezzel alapvetően semmi gond, thrash metálra és három akkordos punkra egyaránt szüksége van a hazai zenei élet palettájának, azonban nem biztos, hogy érdemes leragadni egy adott milliőben, és nem keresni a kitörési lehetőségeket az új, formabontó megoldásokat. Engem például mindig is hatalmas örömmel tölt el, ha olyan projekttel találkozom, ami ilyen vagy olyan formában, de próbál elszakadni egy adott zsáner dogmatikus beidegződéseitől és visszájára fordítva az elvárásokat képes valami meghökkentőt, valami érdekfeszítőt alkotni mind zeneileg, mind szövegvilágot tekintve.

A nevét stílusosan egy rákóczifalvai házipálinkától kölcsönző Döbbenet 2016 őszén alakult Óbudán, tagjait olyan korábbi formációkból ismerhetjük, mint a Csók és Könny, a Gutting Revue, a Guruzsmás, illetve a szolnoki illetőségű Anyám és Nyulam, de az előfutárokat akár napestig is sorolhatnám. A lényeg, hogy a punk körökben jól ismert zenészekből verbuválódott brigád a műfaj intellektuálisabb, progresszívabb vonalát képviseli. A háromakkordos gitárriffek helyett főként cifra basszustémákra építő dalok a politikai korrektség dogmáját egyfajta intellektuális fölénnyel, nyers, ám valahol mégis hűvös és kimért esztétikával röhögik körbe, így a Döbbenet leginkább a honi art-punk kánonba illeszkedik. Elsőre olyan előadók juthatnak róluk eszünkbe, mint a Tekintetes úr, a Burzsoá Nyugdíjasok, vagy épp a szép emlékű Rovátkolt Barom. Azzal a különbséggel persze, hogy a Döbbenet valahol ezek lepárolt, letisztult és leülepedett egyvelege, afféle esszencia, mely a hétköznapok emberének szellemi diadalát már kevésbé szájbarágósan, nyers és kísérletező, ám mégis emészthető és élvezhető hangzásban tárja a hallgatók elé.

A kevésbé gitárcentrikus hangzásra, valamint a világot józan, paraszti ésszel szemlélő ember szemszögéből leíró, iróniával és gúnnyal átitatott szövegekre tudatosan erősít rá az együttes vizuális esztétikája is. A tagok a zenekari fotókon leginkább dohos óbudai talponállókban láthatóak egy-egy vizezett csapolt sör, vagy merőkanállal gondosan kimért, savanyú fröccs társaságában. Szinte párolog a fekete-fehér pillanatokból a mindent átitató, barna szofi szagát árasztó hétköznapiság. A logón megjelenő Szabolcska Mihálynál pedig a tökéletesebb kabalafigurát éppen ezért nem is választhatott volna magának a zenekar.

Az első, Párolog a Szeretet című EP a tavalyi év második felében látott napvilágot és hét különböző stílusjegyekkel fűszerezett, alapvetően mégis a szó legszorosabb értelmében punk opuszt tartalmaz. Leginkább a zenészek előéletének betudható, hogy a nyers kvint-tologatás helyett gyakorta fedezhetünk fel a dalokba épülő népzenei elemeket, funkys basszusmenetet, vagy épp nyers, blues-os témát is. A Döbbenet valahogy ezt az egészet képes úgy egybegyúrni, hogy a végeredmény ne egy afféle „én ilyet is tudok, ezért ezt beépítem a következő dalba” jellegű önkielégítést produkáljon, mint ahogyan azt a világzene, vagy a rock progresszívabb irányzatai felé kacsintgató zenészekből verbuválódott formációk esetében oly’ gyakran tapasztalható.

A szövegeket tekintve azok, akik a frontember Ambrózy „Aberrált” György frontember korábbi projekteivel már találkoztak, egészen biztosan nem fognak csalódni. A töménytelen mennyiségű irónia és a gúnyos humor mögött komoly társadalomkritikus gondolatok rejtőznek, és a tüntetésekre a buli kedvéért járó, unatkozó egyetemistáktól kezdve a halott rocksztárokat istenítő szerencsétlenekig ilyen vagy olyan módon, de mindenki megkapja a magáét.

Bizony így is lehet a punkot csinálni, nem feltétlenül kell ragaszkodni az elmékbe harminc év alatt szinte kiirthatatlanul betokosodott, unalomig ismert toposzokhoz. Szolnok megye trógerei! Ideje bevenni a kisvárosi talponállókat, késdobálókat és restiket, majd néhány pohár savanyú sör, meg száraz fröccs után feltenni egy korai Stranglers lemezt és hangszert ragadva, ha nem is megváltani a világot, de valami újat, érdekeset, dühítőt és polgárpukkasztót hozni a megye zenei palettájának színei közé!

A lemez teljes anyaga meghallgatható Youtubeon, vagy épp a digitális zenemegosztó platforomok bármelyikén. Aki szeretné támogatni a zenekart, Bandcamp oldalukról némi pezó ellenében akár le is töltheti az EP teljes anyagát. Friss információért Facebook oldalukat érdemes követni.

Oszd meg

Szólj hozzá