• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Decadence – When Angels Fall (2007)

Kritika: Decadence – When Angels Fall (2007)

A karcagi Decadence zenekar munkásságával először nem is annyira régen, mindössze pár hónappal ezelőtt találkoztam, mikor is a kezembe akadt 2008-ban megjelent, Bitter Rain című nagylemezük. Akkor kifejezetten tetszett az album kapcsán, hogy a banda egyszerre produkál rendkívül dallamos és egyben egészségesen súlyos muzsikát, melynek eredményeképp olyan dalok kaptak helyet a Bitter Rain című anyagon, melyeknek egy részét napokig alig bírtam kiverni a fejemből az erős dallamtapadásnak köszönhetően. Ezen felbuzdulva gondoltam egyet, és az internet sűrűjéből előtúrtam a banda 2007-ben, eredetileg a Metal Hammer lemezmellékleteként megjelent, 7 számos EP-jét.

A When Angels Fall címre keresztelt anyag egy alig 50 másodperces intro mellet 6 teljes dalt tartalmaz, melyek átlagosan 5 percesek, és ebből fakadóan számomra már talán egy kicsit túlzottan hosszúra is nyúlnak. Értem én, hogy a stílus (leginkább dallamos göteborgi death metálként definiálható a srácok muzsikája) nem másfél perces darát követel meg a művelőitől, ellenben valahogy mégis úgy érzem, a kislemez egy-két dala, ha nem is túlzottan sokkal, de legalább 10-20 másodperccel simán lehetett volna rövidebb.

A dalok felépítésével persze nincs baj, a dallamok majdnem annyira fogósak, mint az egy évvel később napvilágot látott Bitter Rain esetében, azt leszámítva, hogy itt a banda azért még sokkal óvatosabban bánt a szintetizátor használatával és a gitárszólókat sem vitték annyira túlzásba, mint az időben hozzánk közelebbi lemez dalainak esetében. Kissé talán kevésbé pörgősek a tételek, és sokkal inkább a nyugodt, „öreges” középtempó a jellemző a When Angels Fall dalaira.

Ezzel még nem is lenne abszolút semmi gond, van azonban valami, ami számomra még annak ellenére is képes elrontani a kislemez élvezetét, hogy a maguk tételek jól meg vannak komponálva, és olyan hangzásban szólalnak meg, ahogyan érdemes megszólalniuk. Ez az egyetlen szarvashiba pedig nem más, mint az énekes szörnyűséges angol kiejtése, ami hála Istennek azért javult a következő lemezre, de itt tényleg nagyon sokat levon az élvezeti faktorból, legalábbis számomra. Tudom, hogy a magyar akcentus sok idegen nyelven éneklő zenekar esetében jelent problémát, és azzal is tisztában vagyok, hogy ez a kislemez lassan tíz éve jelent meg, szóval az enyhítő körülmények tudatában el kell ismernem, hogy ettől függetlenül egy egészen jó anyagról beszélhetünk.

A legemlékezetesebb dal az EP-ről számomra a negyedik, dallamos gitárszólóval induló, majd egy középtempós vágtával folytatódó Nightqueen című darab, aminek kifejezetten megragadt a fejemben a refrénje, és emiatt talán az erős „hunglish” akcentus sem zavart annyira, mint a többi, számomra kevésbé érdekes dal esetében. Ennek a szerzeménynek a sebességét, ha mondjuk megháromszoroznánk, akkor egy egész korrekt speed metal dal is lehetne belőle, de azért ilyen nyugodt, sehová sem sietős, középtempós formában sem mondanám egyáltalán rossznak. Az őt követő, Secret Door című darab thrash metálos kezdése is ígéretes, a dal azonban fél perc után leül és beépül a többi hasonló sémára felépült, középtempós szerzemény közé. Nagy kár érte, pedig ha egy kicsit gyorsabb és tökösebb lenne, simán lehetne a lemez csúcspontja, de így csak a második helyet sikerült kivívnia magának az egyébként véleményem szerint nem túlzottan erős hat induló közül.

Mindent összegezve egy jó anyagról van szó, de kevésbé találtam élvezetesnek a 2008-as, Bitter Rainhez képest. Habár itt is van elég gitárszóló és dallamos ének, ettől függetlenül kevésbé változatos, mozgalmas anyag az utódjánál. Persze a maga stílusában nem rossz ez a kislemez sem, de összehasonlítva az újabb anyaggal ezt csak egy erős közepesnek mondanám. Remélem, ez persze senkinek nem veszi el a kedvét attól, hogy beleássa magát a Decadence munkásságába, hiszen tudnak a srácok ennél sokkal jobban felépített, ütősebb anyagot is letenni az asztalra, mint ahogy azt alig egy évvel a When Angels Fall megjelenése után, a Bitter Rain című nagylemezzel már bizonyították is. A dallamos északi metál rajongóinak kifejezetten ajánlom, hogy ismerkedjenek meg a karcagi brigád munkásságával, hiszen valóban fogós dalokat tudnak írni, és a stílus által megkövetelt súly és fagy sem hiányzik a szerzeményeik nagy részéből.

Oszd meg

1 hozzászólás

  1. Imre Ráczkevi · 2018-01-16

    Üdv! Kedves dajkaG! Légyszíves dobj egy email címet (raci78@gmail.com) -ra , átküldeném az aktuális anyagunkat! Köszönettel! Ráczkevi Imre/Decadence

Szólj hozzá