• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Copy Con – Irónia (2010)

Kritika: Copy Con – Irónia (2010)

A 2010-ben megjelent Irónia című lemez a Copy Con néven ismert szolnoki ragga-dancehall előadó, Pintér Gábor harmadik nagylemeze a sorban. Összesen tizenöt dalt tartalmaz, és a DDk Records gondozásában látott napvilágot.

Azt hiszem, ez az az album, amire sikerült elvesztenie a ragga magyar gurujának az újdonság erejét, hiszen három lemez után már nagyjából beépült a magyar könnyűzenei köztudatba az, hogy létezik ez a szolnoki srác, aki nagyjából ugyanazt csinálja, mint jamaikában a fekete bőrű őslakosok, csak magyar nyelven, és nem a tengerpartról, hanem egy panelház nemtudomhanyadik emeletéről szövegel. Éppen ezért igazából ez egy tipikusan olyan lemez, amiről túlzottan sok mindent nem lehet elmondani, azon kívül, hogy hozza azt a hangzást és színvonalat, amit az adott előadótól és az általa képviselt stílustól ennyi idő után elvár az ember. Egyszerű reggae, ragga, illetve dancehall elemekből építkező, dallamos, táncolható trackekkel telepakolt korongról van szó, egy-két kifejezetten rádióbarát tétellel megspékelve.

Ami határozottan nem tetszik az anyaggal kapcsolatban az az, hogy Copy jó szokásához híven túlzottan sok dalt próbált rátömöríteni. Nem lenne ezzel probléma, azonban éppen a korábban már említett okoknak köszönhetően (egy kaptafára, a stílus által megkövetelt szabályok szerint íródott tételek) gyakorlatilag ugyanazt hallgatni 50 percen át egy idő után (nagyjából 3-4 szám leforgása) meglehetősen fárasztó és unalmas. Pláne olyankor, amikor az olyan témák, mint a marihuána áldásos hatásai (Repülni Kell), vagy épp Szolnok city egyben romantikus és lehangoló milliője (Szolnoki kövek) századjára kerülnek elő, és igazából semmi újat, semmi izgalmasat nem tesznek hozzá az előadó munkásságához. Pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Pintér Gábor azért mégsem egy Kosztolányi Dezső, csak egy telepi srác Jász-Nagykun-Szolnok megye szívéből.

Nem azt szeretném mondani, hogy a lemez rossz, mert ez egyáltalán nem lenne igaz, pusztán arra szeretném kiélezni ezt az egészet, hogy főként jól bevált sablonokból építkezik, és nem igazán mutat fel semmi újítót, semmi izgalmasat. Ha Copy kicsit merész módon megpróbálna kilépni saját műfaja keretei közül, átlépni az önmaga által épített börtön falait, akkor az Irónia egy sokkal érdekesebb, sokkal emlékezetesebb anyag is lehetne, így viszont első hallgatásra azt kell, hogy mondjam, számomra csupán az erős közepes szintet hozza. Jó minőségű felvétel, jól megírt dalokkal, azonban az a bizonyos plusz hiányzik belőle, ami kifejezetten fontos lenne ahhoz, hogy kiemelje a sokéves átlagból, vagy egyáltalán a Copy Con lemezek sorának monoton egymásutánjából.

A lemezzel kapcsolatban maga az előadó így fogalmazott: „Az Irónia címet kapta a lemez, mert picit komolyabb hangvételű, de mégis táncolós lett. Verseket még nem igazán írogattam, de most egy ilyen is sikerült. A szövegek milyensége megmaradt, van olyan, ami megkarcolgatja a könnycsatornáidat, van, amelyik táncba hív, de vannak könnyedebb rímek is.” Abban például egészen biztos vagyok, hogy a korábbi szövegek „milyensége” megmaradt, azt azonban már kevésbé állítanám, hogy Copynak határozottan sikerült véghez vinnie a versírás folyamatát. Ettől függetlenül persze az irónia valóban egy élvezhető, táncolható, könnyed nyári, Tisza-parti estékhez háttérzenének ideális album.

Oszd meg

Szólj hozzá