Kritika: Cojones – Unleashed // Uncensored (2017)

Bár kicsit megcsúsztunk az írással és már írtunk az ide kapcsolódó klippről is, de hallgassuk meg ennek a küzdelmekkel teli sikertörténetnek a csúcsát. A Cojones posztumusz lemeze több meglepetést tartogatott, mint amire számítottam. Tíz tétel szerepel a korongon a megszokott kiváló minőségben és gusztusos csomagolásban. Ahogy hallgattam az anyagot nekem az érett szó jutott eszembe róla. Valahogy ízesebb és intellektuálisabb lett, mint az eddigiek. Több van a dallamos éneklős részekből és ha a fülem nem csal a post-elemek is jobban dominálnak. A számok lélegző konstrukciók. Az összképet tovább színesítik a Bőrnyakúak című filmből kivágott monológok. Engem három szám fogott meg igazán, mivel ezek szóltak olyan számomra is kézzel fogható, a minden napjaink levegőjét kitöltő jelenségekről, amit belélegezve óhatatlanul is ökölbe szorul a kezünk. A 2K13-ról a Biohazard legszebb napjai jutottak eszembe és remélem ezt a zenekar is bóknak veszi. Mindig is szerettem ezeket a fel-leugrálós csoporthőbörgéseket. A bőröd alá bekúszik a balhézhatnék. Aztán itt van egyből az East, ami a keserű kelet-európai lét haragfoglalata nem kevés aktuális utalással:
„ A mad dwarf is chosen as the king of this scrapyard /Smarts doesn’t matter as time goes backwards „
A Nightmare 9-5 a munka csodálatos világának kiszipolyozó erejéről rántja le a leplet. Az adrenalinnal telepumpált pofán vágást a lágyabb részek ültetik le, de csak annyira, hogy mire megkeserednél hétköznapi ütközeteid súlya alatt, újra felpattanj a székből és elmorfondírozz a felmondásodon. Ez a lemez méltó zárása az életműnek, de azt hiszem nem vagyok egyedül azzal, hogy titkon másokban is van a remény: Lesz feltámadás!
Unleashed//Uncensored album stream
Cojones facebook