• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: 60 Miles To Nebraska – (2013) Reflection [EP]

Kritika: 60 Miles To Nebraska – (2013) Reflection [EP]

KRITIKA

60 Miles To Nebraska – Reflection [EP]
2013

Augusztus elsején bemutatkozott nekünk első, a trendeknek megfelelően bár kézzel nem fogható, de rögzített hangzóanyagával a rákóczifalvai/szolnoki csapat, a ’Nebraska. Valahogy egy fél éve alakultak, 3 bulit már nyomtak is a környéken, viszonylag nagy figyelmet kaptak eddig is, és a most megjelent EP ehhez csak hozzá tett az elmúlt napokban. Bevallom, néhányszor átvillant rajtam, hogy némileg indokolatlan ez, hogy mikor hétvégén a városban dumázok random arcokkal, vágják a zenekart, 3 buli után, hangzóanyag nélkül, de hiába, a tények őket igazoják. Ehhez mondjuk hozzá kell tennem, egyrészt kicsi a világ ha úgy vesszük, mindenki ismer mindenkit, „ez itt Magyarország kertvárosa”, másrészt helyi szinten nem ismeretlen arcok alkotják a csapatot, és ez sokat számít. Itt van kapásból Hajdú Viktor – doboknál (ex-Merénylet, ex-Végítélet), Márton Tamás ’Server’ – vokál (OMD, ex-Szikla, ex-Claymore, ex-Merénylet, ex-Végítélet), vagy Pál Roland ’Orli’ – gitáron (OMD, ex-Merénylet), Szöllősi Máté -szintén gitárnál (ex-Közveszéjj, Sorry, Emily!), illetve persze akiket még nem hallhattunk stabil formációban, Szécsi Róbert – basszusgitár és Erdélyi Viktor – vokál/scream poszton. Apropó „poszt”. Saját magukat lazán bedobják a poszt-hc skatulyába: de ez a legkevésbé fedi a valóságot. Pont annyira poszt-hc amit csinálnak, mint amennyire djent: ha nagyon bele akarom látni, képes vagyok rá, és meg is tehetem saját szórakozásra, de semmi értelme. Ez egy újvonalas metalcore, semmi poszt-xy. Mielőtt még jobban úrrá lenne rajtam a belül szunnyadó subgenre-nazi; ugorjunk. Itt van ez a három tétel, angol nyelven persze, két énekessel, sok-sok kiabálással, sok-sok dallamos gitárjátékkal, és nyilván egy szép adag breakdownnal megborítva. Stílusba simulás.

A trekkek egységet alkotnak, gyakorlatilag egyetlen hosszabb dalként is felfogható a lemez, melynek zenei alapját túlnyomó részt Orlinak köszönhetjük, jellegzetes dallamvezetése ezúttal is visszaköszön. No nem mintha probléma lenne az alap művekkel, sokkal inkább a hangzással. Bár ez így túlzás, lényeg hogy ez egy házi demó, na, akárhogyan is nézzük. Gyakorlatilag próbatermi körülmények között rögzített sávok ezek (ami ma, és ezen a zenei vonalon már nyilván nem azt jelenti, hogy belógatunk egy mikrofont középre, azt hadd menjen!), némi utómunkával felturbózva, közepes igényességgel összefésülve a felvetteket egy mixbe. Mikor első 2-3 alkalommal pörgettem le az anyagot, még be is kérdeztem, hogy „akkor most ez a készre kevert verzió?”: -igen. Ez nem gecizés, de egészen egyszerűen azt érzem, hogy vagy lustaság, vagy trehányság tehet arról, hogy a lemez így szól ahogy. Nem rossz, sőt, szerettem volna anno én ilyen első demót magamnak, (de még sokadikat is,) viszont annyival többet ki lehetett volna hozni ebből, hogy rendesen sajnálom a dalokat. Ha rászánják a zsetont meg az időt, ezek a dalok beledózerolták volna nem csak Rákóczifalvát, de az egész környékbeli színteret az óceánba. Túlzás, nyílván, de érted. Külön kitérni a hangszerekre értelmetlen: szépen le van játszva amit megírtak/kimatekoztak a gép előtt, ahogyan az alapvetés már minden hasonló zenekar esetében, aki magára valamit is ad a színtéren. Ügyesek a gitárosok, midi a dob, sok az utómunka; ahogy a stílus előírja, nó para, működő recepten nem változtatunk. Némi sampler is található a sávok közt, billentyű, vonósok, stb de tényleg csak egy kevés. Elférne több is, jól áll. Az éneken gyúrni kell (bocs Server), a scream artikulálatlan (stílusbeli mércével is. Egy kukkot nem érteni, még ha olvasom is mellé, akkor sem igazán, pedig a scream jelenléte vagy jelen nem léte egy zenében egyáltalán nem borítékolja feltétlen az érthetőséget vagy annak hiányát, ha ezen szocializálódott fülek hallgatják, mint esetemben). -Azigen, körmondat level 98.- Ezek nem javíthatatlan gyengeségek, hiszen ez az EP az első szárnypróbálgatás, és kezdésnek igen erős, hiába húzom a számat egyes dolgokért. A szájhúzás csak a lustaság/trehányság-kombóért jár, ami nekem szemet szúr egyes dolgok tekintetében (keverés, dob/gitár soundok, sokszor kényelmetlen vokál tuner használat), a fentiek mellett pl a szövegek terén. „Külföldiül” írni merész vállalkozás, ha nem beszéled igazán a nyelvet. Konyhaangollal, eredetileg magyarul született szövegeket angolra fordítani pedig szinte öngyilkosság (…lenne, ha a szöveg lenne a központban, de itt inkább hangszer a vokál is, mint hogy verbális kifejező eszköz… szerintem). A „Story Ends” szövege egyébként Somogyi Zoli haver műve, azt mondják az eredeti jó, én még nem olvastam.

Lényeg a lényeg. Ha komolyan gondolják a zenekarozást az arcok, ez a kislemez egy jó kiindulási pont. Funkcióját ellátja, szerepét betölti, van felvett 60 Miles To Nebraska anyag, amit elküldhetnek ide meg oda, lehet menőzni vele a lányoknál, haverokkal hallgatgatni a parkban, stb. Így kezdődik minden történet, és ha kellő szorgalom is társul a csapathoz, nyitott egy csomó lehetőség, még ezen az agyontelített piacon is. Nincs ezzel komoly gond, toljátok az EP-t, hadd menjen a hírük!

-Firka-

Oszd meg

Szólj hozzá