• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika –  5 Yards – The 1st Yard

Kritika – 5 Yards – The 1st Yard

Kezdjük az elején, ne is a saját szavaimmal. Zoli már leírta, hogy mi is a története a 5 Yards zenekarnak:

“2010. januárjában az October zenekar és Robi útjai szétváltak. Visszatért a zenekarba a legelső October basszgitáros, Nagy László és új énekest találtunk Kovács Tamás személyében. Hamar rájöttünk azonban, hogy az October nevet nincs értelme tovább vinni Tamással, mert ő annyira más egyéniség illetve a Robi által írt énekdallamokat sem tudta olyan hitelesen előadni mint Robi. Ez egy kockázatos lépés volt, mivel az October viszonylagos ismertségnek örvendett: a hazai dark rock szcénában abszolút élcsapatról volt szó. A döntésünket az is erősen befolyásolta, hogy az October név alatt adott utolsó koncerten Debrecenben a Perényiben a közönség a már újonnan írt dalokat jóval nagyobb szimpátiával fogadta, és a koncert után azonnal megkeresett bennünket egy rádió, hogy szeretné játszani az egyik új dalunkat.

Amikor a névváltás mellett döntöttünk, óriási kő esett le a szívünkről: nem kell többé küzdenünk az October név örökségével és kezdő zenekarként, azt teszünk amit csak akarunk. A névváltással együtt stílusváltás is történt: gyakorlatilag elmozdultunk egy grunge, alter irányba. Néhány feldolgozás is került a repertoárba úgy mint Alice In Chains, Audioslave, Nirvana, Foo Fighters.De még jelenleg is csak 6 kész dalunk van.”

Váltás
Azt gondolom, hogy ez a stílus nagyobb játékteret biztosít a zenekarnak, mint az előző. Még be sem raktam a CD-t, amikor már sejtettem, hogy igényes anyag lesz. Többek között azért volt ez a gondolatom, mert egyrészt tapasztalt emberkékről van szó, másrészt jó volt a beharangozás a közösségi portálokon és két zenei oldalon (index.hu, langologitarok.hu).

Külön dicséretet érdemel, hogy először megismerteti magát a zenekar a hallgatósággal egy profi hanganyaggal (ami a Denevér Hangstúdióban készült) és egy profi videóval és csak azután látnak neki a koncerteknek. Ezt bizony így kell csinálni, nem évekig koncertezni ilyen-olyan hangosításokon, néhány embernek (ha jól tudom, most ez utóbbi a helyzet sok zenekarnál). Jó ötlet volt a klip premier is.

Beraktam a CD-t
A hangzás az kifogástalan, ami a stúdió munkát illeti. Két hetet dolgoztak rajta a srácok és a hölgyek, de azt hiszem, megérte.

A négy (természetesen saját) számot tartalmazó korongon a dalok megtalálhatóak angol és magyar verzióban is. Rövid fejszámolás után a borító is megerősít minket abban, hogy valószínűleg 8 track fogad majd minket, ám ez nem így van.

“A Cd elején és végén felcsendül napjaink leghíresebb meditációs mantra-énekesének Bagdi Bellának az éneke szanszkrit illetve magyar nyelven és közben tanpurán játszik.”

A magyar nyelvű a kilencedik track. Jó ötlet volt a keretes rendszer. Kár, hogy hangnemben nem illenek össze az átúsztatott részek az első és az ötödik szám elején, jó lett volna egy átvezetés pl. gitárokkal.

Azt hiszem, nem fogok külön minden számról írni, bár mind a négy különböző, de mégis egységet alkot, ami kiváló dolog.

Vendégek
Szilágyi Eda három dalban is kiválóan vokálozik. Megmondom őszintén, hogy Eda ápol és eltakar. Sok helyen úgy érzem, hogy Tamás egyedi énekhangja hamiskásra sikeredett. Tetszik a hangszíne, az, ahogyan vibrato-zik, de még sokat kell fejlesztenie a hangját, főleg a hangképzések terén. Ehhez viszont hozzá kell fűznöm, hogy az egyik legígéretesebb énekes, akit a környéken fellelhetett a zenekar. Tamás a csiszolatlan gyémánt a zenekarban. Egyébként két számot és az angol dalszövegeket írta. A másik két számot Lázár Zoli (alias drlazi) írta.

A magyar dalszövegeket Bartha Ildi írta, akinek külön gratulálok a munkájáért. A booklet-ben vagy kicsi kavar van a szövegírókat illetően, vagy Zoli tévesztett meg (ő mondta ugyanis, hogy nyelvenként változott a szövegíró) és Tamás a Fizetett út szövegét írta, Bartha Ildi meg a Trip Of A Loner-ét.

Zenei alapok
Essen szó a hangszeresekről és a zenei alapokról is. Egyszerű, jó zene. Nincsen szó nagy hangszeres tudásról, új ötletekről, de mindenki pontosan és eleget játszik, útkeresésről itt szó sincsen. A koncepció nagyszerű a stílust illetően. A basszusgitáros és a dobos szépen teszik a dolgukat.

Tetszik, hogy kiegészítették a srácok a számokat ütőhangszerekkel (is). Ha jól hallom, Németh Sándor darbukázik (ez egy arab/egyiptomi ütőhangszer, három neve van, én ezt használom), csörgőzik, vibraslap-ezik (ez utóbbiban nem vagyok biztos).

A hangszeres tudást illetően talán a gitárok a legízesebbek (főleg a lead-eknél, díszítéseknél). Meg kell jegyeznem viszont, hogy a negyedik, ill. a nyolcadik számban (Fizetett Út, Rented Way) őrülten hamisnak hallom az első (ritmus?)gitárt, amit biztosan nem az effekt okoz. Ez a legnagyobb baki, amit a lemezen hallok. Visszatérve egy kicsit az énekre, talán ez lett a leggyengébb szám, ami a refrént illeti (pedig itt nem is hamis). Nem érzem, hogy kinyílna, vagy karakteresen elkülönülne, fülbe mászna. Talán a fejhang miatt érzem ezt, ami egyébként simán beleillene a stílusba.

Kicsit több fokozást, dinamikai különbségeket érdemelnének meg a számok, hogy jobban üssenek. Van ezekre példa a lemezen, de örülnék több ilyen megoldásnak, mert élőbbé varázsolnák a számokat.

Borító
Egyszerű, igényes. A fronton talán lehetett volna fekete a kéz, mert így kicsit beleolvad a háttérbe. Az egyik legjobb borító a környéken. Jó kis grunge-os hatás. Örülök, hogy hallgattatok a véleményekre és a szimbólumokat beraktátok a dalszövegekhez és megváltoztattátok az album címének betűtípusát. Ez számomra azt jelenti, hogy a kritikát át is értékelitek magatokban, nem csak meghallgatjátok. Ez a hozzáállás az, ami fejleszti az embereket.

Benyomások
Nekem a Remegés/Shivering és a Kincsvadász/True Colours c. számok okoztak “dallamtapadást” (fülembe másztak), az utóbbi számot tartom a legerősebbnek. Az éneknél egyébként Placebo-s és Pearl Jam-es hatást érzékelek, de nem szeretném beskatulyázni Tamást, hiszen egészen egyedi stílusa van. Nagyszerű csapat ez. Jó marketingfogásokat alkalmaznak. A zene nem új, nem régi, nem korszakalkotó, de jó, igényes és nem utolsó sorban szerethető. A 5 Yards miatt eggyel nőtt az a zenekari lista, amik koncertjére szívesen elmennék.

Sándorfi Viktor

BÍÍÍP (innentől sultansmith ír)

Nomen est omen!

Itt mindenki holmi Octoberről beszél, meg stílusváltásról, meg új tagokról… ugyan már. Ez a 5Yards, valami teljesen új, valami egészen más, ez most grándzs, meg alter, angol meg magyar, ének és ritmus, érzelem és lendület a javából! Pápá October, helló 5Yards! Magyarországon kevés művelője van ennek a fajta zenének, és lehetséges, hogy még annál is kevesebb követője, de ez most változhat – vagy nem?

Shivering/Remegés
Nagyon szuper, nagyon örülök neki, hogy jaj, de egzotikus hangszer, meg szép női ének, csuda jó, nagyon szép, csak hamisan van átkötve az intro… Akkor most vagy transzponáljuk az intrót, vagy találjunk valami átkötést, de valami legyen, mert ez így nem jó… Oda se neki, hamar elfeledem, hiszen jön egy igen jó kis ének, és hopp, már arra sem emlékszem hogy egyiptomi, vagy arab hangszer az a tanpura. Remeg az egész, visz magával, amiben az éneknek nem kicsi szerepe van – hiába ez egy ének centrikus műfaj, de igen sokat nyomnak a latba a jellegzetes gitártémák. A jó kis „ájm sivering” verse kezdés a fülembe mászott, a refrén meg valahol elveszett, szét lett tagolva, nem sikerült elhúznia a számot, pedig az ének erre törekszik, a zenei rész meg szétüti. Dont worry, be happy, azért ez még egy jó szám.

Trip of loner/Harc után

Hohohó, ez már valami kedvemre való, ez aztán a kezdés, ez már (T)döfi! Középtempó, battyogunk, ej, de jó, hú ez marhajó! Pedig előre elhatároztam, hogy minden számnál a rosszat fogom kiemelni, de itt nem sikerült, mert egyszerűen annyira jó… Srácok, ha ilyeneket tudtok, akkor hajrá!

True Colors/Kincsvadász

2 jó szám után illik egy közepes számnak következnie, ami most be is következett. Ez a szám ha úgy tetszik „belehal a kettőnégybe”, nem történik benne semmi izgalmas, sőt, itt az ének megoldások nem sikerültek túl tökéletesre a pre-chorusnál, valamint a refrének végén. Viszont a rekedtes rész bejött, sikerült nagyot durrannia ott a számnak, elkapni valamit, amiből aztán visszafejlődött sablonossá – én ott fejeztem volna be, ott volt a tetőpont.

Rented way/Fizetett út

Repkednek a repülők, csak hogy meglegyen a hangulat, már ha nem lenne “overused”, de oda se neki, ezzel is színesebb lett az album. Külön piros pont a refrén előtti ének átkötésért, nagyon jó lett, csak előtte ne lenne az a pár „hamiskás” „alulintonált” hangzó, de amúgy rendben van ez a nóta. Közepesnek hat – a Trip of loner után bármi annak hatna -, kicsit egyhangú, de nagyon jól sikerültek a háttér vokálok, ez nagyon sokat dob rajta. Látom ragaszkodunk ahhoz, hogy visszatérjen az intro, meg ahhoz is, hogy itt se vágjon bele a harmóniánk oldásába, kezdem azt hinni hogy direkt van, de csak fogtam a fejem, hogy miért…

Az énekes
Kovács Tamástól nem tudok elvonatkoztatni, lévén szerény személye is Újszászról elszármazott, annak idején még zenéltem is vele egy zenekarban, amiből aztán nem lett semmi, nem úgy mint a 5Yards-ból. Már anno is tetszett a hangja, és az, ahogyan dinamikát csempész oda, ahova én már nem tennék, és mennyivel meg tud dobni egy-egy átlagos számot is. A 5Yards-ban, számokat visz el, képességei tagadhatatlanok, tudása már annál kevésbé. Egy énektanár egy énekesnek sem árthat, vagy ha ezen már túl vagyunk, akkor üljünk össze a zenekarral, hogy megtaláljuk a hangunknak tökéletes tartományt, és abban írjunk dalokat. Egyébiránt különösen tetszik az „alul rekedő” hangja, na meg a maga hangszíne – de nem minden tónusban, nem minden hangképzésben, ezen kellene dolgozni. Énekeljünk zsigerből többet!

A zenekar

Érdekes, mert annyira központban volt az ének, hogy a zenekari részt néhol már-már hiányoltam. A Trip of lonerben eltátottam tőle a számat, aztán sikerült visszamenni átlagos tinglitangliba, semmi új, semmi eredeti, de tisztességgel lekíséri az éneket. Úgy érzem, hogy figyelve volt arra, hogy ne legyen „túl sok” a zenekar, hogy érvényben legyen az ének, és ez sikerült is, mert „egyben van” a dolog, de annyira eltűnt Tamás mögött a zenekar, hogy nem lett dinamikailag alátámasztva. Nincsenek nagyobb robbanások, kevés ívvel dolgozunk, vagy az ívek rossz helyen vannak.

FiveYards/ÖtJard

A világégés óta mindenki tudja hogy ki és micsoda Amerika, és mindenki elfelejtette, egy kicsit az anyanyelvén beszélni. Nem egyszer, nem kétszer volt már téma, hogy milyen nyelven kellene zenét írni, voltak érvek az anyanyelvünk mellett, és persze ellene, és legalább ennyi az angolnál pro és kontra. „Nyelvében él a nemzet” de nem szabad elfeledni, hogy „az egynyelvű és egytudású nemzet gyenge és esendő” – és mind a két idézet a legnagyobb magyartól, Széchenyi Istvántól származik. A 5Yards albumán minden szám 2 nyelven található meg – nézzük hogy ez most jó-e vagy rossz… Egyrészt lehet választani – ki-ki döntse el, hogy melyiket szeretné. Ugyanakkor lehet szelektálni – ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy melyik nyelven szólnak jobban a nóták… Édes anyanyelvünk egyik legnagyobb tisztelője vagyok, de ennek a zenének angol kell, abban született, abban érzi jól magát. Ennek ellenére magyarul is jól szólnak, de néhol érezni, hogy ugyanaz a megoldás nem szól igazán jól honosítva, például a Fizetett út már-már gagyin hangzik, ócska alternatívnak, míg angolul volt íze, magyarul megfakult. Kénytelen voltam úgy tekinteni a magyar számokra, mint egy non plus ultrára, mert habár szívet melengető, hogy így is meg lehet őket hallgatni, számomra inkább csak egy kis kuriózum maradt.

Na akkor most mennyi az annyi?

Hát, ha az öt jardból ez volt az első, akkor nem is olyan rossz, de még küzd betegségekkel, amiket ki kell javítani. Több dinamika, nagyobb amplitúdó, több egyediség, eredeti ötletek, és menni fog a szekér, mert az alapok már megvannak, csak a varázslat hiányzik. Ez alól kivétel a Trip of loner, amint lesz Trip of loneres póló, kérek egyet! Maradjatok meg az angolnál, de ne vessétek meg a magyart sem, de ne legyen mindegyikből, csak amelyiknél úgy érzitek, hogy jól sikerült a magyar szöveg – prozódiában és témában egyaránt. Ne felejtsük el, hogy nem véletlenül nem ismerjük a grúz metál bandákat… mert grúzul énekelnek. A hangzásról kevés szót ejtettem, de csak azért mert minden rendben van vele. Elég grándzsos, nincs semmi túlütve, szinte tökéletes harmónia. Nem rossz ez az anyag, nagy kvalitású, de még egy csipet varázslat hiányzik belőle.

sultansmith

A Klip

Ismét Lázár Zoli szavait idézzük:
“A klipet augusztusban forgattuk 12 óra leforgása alatt a Tisza Szálló leeresztett gyógyfürdőjében. Nem kis utánajárásra és könyörgésre volt szükség hogy beengedjenek bennünket oda, de végül csak sikerült.

A klipet Pásztor Tamás rendező-operatőr és Sipos Zoltán operatőr készítették, akik az RTL Klub külsős munkatársai. Nem akartunk semmi sztorit a klipbe. Egy egyszerű, férfias rock klipet szerettünk volna, melyben a fények, a képek és a helyszín a legfontosabb. A klip amúgy egy 5d Mark II típusú géppel készült, mely manapság a legdivatosabb kamera. Ilyennel készült például Ákos legutóbbi klipje a Szinbád dala is. Illetve a kameramozgások nagy rész egy ún. Jimmy Jib-el, vagyis egy mini-darus kameraállvánnyal lett felvéve, ami szintén elég különleges képeket eredményez. Az ellenfényeket Fodor Attila barátunk biztosította.

Összességében elmondatjuk, hogy hátborzongató érzés volt a kiürített medencében tolni a rakkendrollt és a hely szépsége valamint különleges akusztikája végképp emlékezetessé tették számunkra a forgatást.”

5Yards Facebook profil
5Yards Iwiw profil

Oszd meg

Szólj hozzá