• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Koncertbeszámoló: Slash koncert a budapesti Papp László Arénában

Koncertbeszámoló: Slash koncert a budapesti Papp László Arénában

2013.02.07. Papp László Bp. Sportaréna: Slash feat. Myles Kennedy and the Conspirators, Leander Rising

Keltem 10-kor, a jegyem már megvolt karácsony óta, irány Pest: megnézzük mit alakít Slash. Útközben felszedtük Emesét, aztán betoltuk a kocsiban az Apocalyptic Love-ot. A lemez egyébként nekem egyáltalán nem jött be, unalmasnak tartottam, meg Myles Kennedyt sem bírtam. Sokkal jobban bejött az első szólólemez, a Slash. Jó hír, hogy a koncert után ez totál megváltozott.
Kapunyitásra értünk a Papp Lászlóba, ahol szép nagy tömeg gyűlt össze. Szerencsére a sor gyorsan lement, jegyérvényesítés, motozás, és már bent is voltunk.

Nemsokára rázendített a Leander Rising, úgyhogy mehetett a buli. Sikerült viszonylag jó helyre furakodnunk; a 3. sorig jutottunk el, onnan már nekifutásból sem sikerült utat törni, pedig próbálkoztunk rendesen. Sosem voltam nagy Leander rajongó, nem az én világom ez a zene, de tény, hogy amit csinálnak, azt nagyon jól, ezt mindig elismertem. Fesztiválokon, ha épp elkaptam őket, mindig megnéztem 1-2 számot, de ott ki is fújt a dolog. Most viszont „kénytelen” voltam az elejétől a végéig megnézni őket, és azt kell, hogy mondjam, eddig is meg kellett volna tennem. Iszonyat profizmus, amit a színpadon hoztak. Minden hang pontosan a helyén volt, minden pontosan úgy szólt, ahogy kellett neki. Ez persze köszönhető az aréna hangosításának is. A dalok is bejöttek, bár még mindig úgy vagyok vele, hogy ha elcsípek egy koncertet, király, de otthon nem fogom hallgatni. Kicsit úgy éreztem, hogy a közönség nem tud mit kezdeni ezzel a zenével, páran tomboltak, de a többség csak álldogált. Összességében egy jó élmény volt, de mindannyian Slasht vártuk igazán.
Pontban 9-kor el is kezdődött, Slash szépen megállt a színpad jobb oldalán (felőlünk nézve), mi meg persze totál bal szélen voltunk. Mindegy, már késő volt, kezdődött a buli, a 3. soros helyünket meg csak nem kéne veszni hagyni.

Felcsendültek az első dalok, az Apocalyptic Love-ról nagyon sokat játszottak, de volt Guns ’n’ Roses meg Velvet Revolver is (a Velvettől pont a kedvencem ment, a Slither), meg egy Snakepit dal. Toltak párat az első szólólemezről is. Myles Kennedyben hatalmasat csalódtam, pozitív értelemben. Tetszett, amit csinált, minden egyes hangot ki tudott énekelni, nem volt itt bénázás. Így utólag már azt mondom, hogy jó döntés volt vele megcsinálni a 2. lemezt. A gitáros meg a dobos „hanyagolható” volt, gyakorlatilag akárki kiállhatott volna helyettük. Már kb. túl egyszerű témáik voltak, minden Slashről szólt meg M. Kennedyről. Slash jól játszott, mint mindig, nyomott pár szólót, de nem vitte túlzásba. A cilinder, a napszemüveg meg a nagy haj teljesen eltakarták az arcát, de ennek ellenére is észrevettem, hogy azért már nem fiatal, meg nagyobb darab is, mint régen volt. Gyakorlatilag egy helyben állt végig, ugrott egyet-kettőt a vége felé, de ennyi volt. A gitáros teljesítményén persze semmi nem változott, hozta a régi formáját.

A közönség megállás nélkül tombolt, főleg a Guns’ dalokra, ott elszabadult a pokol. Én is alig maradtam egyben, meg a nyakam is durván beállt a folyamatos jobbra nézéstől. Pontban 11-kor hagyták abba, megleptek, hogy ennyire pontos a kezdés meg a befejezés is. Kifele menet próbáltam egy merch pultot keríteni, hogy vegyek egy plakátot, de sehol sem találtam. Odakint még kaptunk pár ingyen Hammert, aztán indultunk is vissza Szolnokra.
Ez a koncert teljesen megváltoztatta a véleményemet Slash egész szólókarrierjéről. Most már sokkal többet hallgatom a lemezt; kiderült számomra, hogy van élet a Guns’ meg a Velvet’ után is.

-Evi-

Oszd meg

Szólj hozzá