Nemrég még káosz és zűrzavar uralkodott az Intim Torna Illegál háza táján-
Kiss Sándor, ex- zenekarvezető önkényesen lecserélt maga körül mindenkit, és beharangozta az új Intim Torna megalakulását. Az átmeneti skizo-állapotban két azonos nevű együttes létezett párhuzamosan. De hamarosan tisztázódott: Csak egy ITI létezik, de az már Kiss nélkül.
Hiányát nem érezte a Váróterem közönsége, fülpezsdítő produkciót kaptunk
Dorogi Péter (ének, gitár)
Gálos Ádám (dob)
Nádasdi János (ütőhangszerek, rap)
És az új tag Bikali Sándor (basszusgitár) jóvoltából, akik az ITI eddig megjelent három albumának (Cirkusz (2010); Kísérlet (2012); Mindenkinek igaza van (2014) legjavát hozták el.
Bár evidens kéne, hogy legyen, mégsem mindennapos, hogy egy banda az előre megjelölt időpontban elkezdi a koncertjét- megadva ezzel a tiszteletet az érte egybegyűlteknek. Pedig a kezdet meghatározza az egész este további hangulatát. ITI megadta, ami jár- bevezetésben, tárgyalásban és befejezésben egyaránt.
Hogy vajon mitől is unikum az ITI: (a minőségjelző-teljesség igénye nélkül) Fejrázós-csürdöngölős; elgondolkodtatós-mélyenszántós, de nem patetikus; táncolhatós- dalolhatós; kulturáltan tomboltatós finomság, nagybetűs Zenével és Zenészekkel, sok humorral, érzéssel, de szirupmentesen.
A zsúfolásig megtelt hallótéren változatos korú népség gyűlt össze, hogy egy össznépi intimtornázás érdekében egyesítsék (hang)erejüket. A csápolás-dalolásban az a humanoid biliárdgolyó sem zavart senkit, aki egyensúlyát és józanságát rég elvesztve ütődött faltól-falig, időnként letarolva a nálánál kisebb termetűeket (pl. engem). A hangosításban sem volt hiba, így az ITI-ben esetlegesen nem túl mélyen járatos bulizó is prímán érthette az aranyszóló szövegeket, és emelkedett hangulatban kántálhatta a tömeggel, hogy „kirepül az égbe”. A zűrös válást-tagcserét követő új időszámítás első gyümölcse, a „Nem adom fel”-című dal is is elhangzott a koncerten. A dal érdekessége, hogy a hozzá készült klipet a tunéziai sivatagban forgatták, és ebben debütált az új tag, Bikali Sándor is.
Sok víz lefolyt a lyukas kádon a fináléig. Euforikus össznépi tekerhetnék támadt a „Kedvenc mindenem” -alatt. Hogy ki mire/kire pattant volna fel, és mit tekert volna szívesen, nem tudnom, de az „Örökké” alatti hangorkán bizonyította, hogy a srácok megérdemlik a „Hipnotizőrkirály”- kitüntető címet.
A koncertről készült képeket ide kattintva tekinthetők meg!