• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kádári No Future – avagy Négy magyar hallgatni való mozi

Kádári No Future – avagy Négy magyar hallgatni való mozi

A 80-as évek egyik csodálatos, és szikrázó jelensége a film és a zene összefonódása. Manapság már kevés eredeti kezdeményezés születik, és ha mégis, úgy a legtöbb ezek mintájára épül. 2016-ban – pontosabban a rendszerváltás utáni világban – azt mondanám, ezek leginkább a miliőt adják vissza, ahol mindennap ugyanaz a börtön lehetett. Nem csak kordokumentumok ezek, hanem egy létező – és úgy látszik kihalt – hozzáállásnak a látható, hallható, kifejeződései.

Vegyünk tehát sorra négy olyan filmalkotást, ahol feltűnnek a ma már legendásnak számító zenekarok. Azt szeretem leginkább ezekben, hogy szinte mindegyik abból a sokszor ki nem mondott tényállásból születik, hogy: Mi be vagyunk ide zárva. Mindegyik másképp éli meg az állapotot, de ugyanabból indul ki, és ugyanoda is tér vissza. A magyar film és az underground zene kizárólag ennek a közös, klausztrofób jellegnek köszönhette ezt a gyümölcsöző kapcsolatot. Olyan ez, mint megvilágosodni egy cellában.

Kutya éji dala (1983)


Bódy Gábor utolsó nagyszabású játékfilmje 1983-ban készült el. Én egy éjjel láttam a Duna Tv-nek hála, mivel akkoriban igencsak rá voltam kattanva a Vágtázó Halottkémekre. Az egyik főszereplő Grandpierre Attila a VHK énekese. Több koncertbevágás is szerepel a zenekar akkori időszakából. Eksztatikus élmény lehetett ezt élőben átélni, lessétek csak meg! Feltűnik még a filmben Méhes Marietta is, akit a Trabantból ismerhetnek a szakértők, de tiszteletét teszi Magyarország legnagyobb hatású avant-garde zenekara, a Bizottság is. Maga a mozi elég nehéz, filozofikus jellegű néznivaló. A maga nemében kultfilm – sőt már akkoriban is annak számított, nem az idő szépítette meg! – Nem az a darab, amit kedd este beteszel, és pattogatott kukorica mellett ellustult figyelemmel kísérsz, de egyszer mindenképpen túl kell esni rajta. Az ítélet persze csak rajtad, a nézőn múlik majd.

Jégkrémbalett (1984)


Az A.E. Bizottság, mint jelenség, maga a 80-as évek legabszurdabb, és leggroteszkebb kifordítása. Mai szemmel is friss, eredeti, szellemes és okos. A dadaizmust, azt mondják elnövi az ember, de az abszurd humort azt nem lehet! A Wahorn által rendezett Jégkrémbalett szürreális, mégis szórakoztatóan tálalja a nyomasztó valóságot. A szkeccseket, és apró kis történeteket laza szálak kötik össze, központi motívum pedig nyilván a zenekar. A legjobb pedig, hogy állítólag ebben a magyar filmben tűnt fel először női ivarszerv a vásznon! Kiszámíthatatlan, elementáris audiovizuális orgazmusnak lehetünk szem- és fültanúi, miközben olyan örökbecsűk – és olykor ma is érvényes dalok – csendülnek fel, mint a Békásmegyer, vagy a Prepabrakabaré. Ezt még az is szeretni fogja, aki nem.

Városbújócska (1985)


Sós Mária filmjére ráfoghatjuk, hogy igazi, teljes értelemben vett játékfilm. A többivel ellentétben ugyanis teljesen követhető, és érthető logika mentén dolgozik. Van eleje, közepe és vége. A két főszereplő János és Tamás egy zenekarban játszottak, ám mikor János otthagyja az együttest kapcsolatuk megromlik. Másik János a magyar zene egyik sokat kísérletező megkerülhetetlen alakja. Ő, illetve a korszakos jelentőségű Európa Kiadó írták a film zenéjét. Az E.K. hála Istennek fel is tűnik a vásznon. Bár nem éltem akkor, csak meséltek a korszakról, néha azért visszamennék csak az ilyen pillanatokért. Ja, és ennek köszönhetően lett végre legális együttes az E.K.! Szeretem ezt a filmet. Szeressétek ti is.

Éhes ingovány (1988)

Ács Miklós alkotása különös színfoltja a magyar filmtörténetnek. Sokan úgy ismerhetik, és azzal a szöveggel is reklámozták, mint az első magyar punkfilm. Története az igazából szerintem nincs. Elsőre fárasztó, túl van a groteszken, inkább ijesztő. Néhol egészen aberráltnak tűnő montázsokkal van kitömve, de itt tűnnek fel először igazi filmen a 80-as évek magyar punk zenekarai, ami figyelembe véve az 1988-as elkészülési évet elég fasza dolog. A megjelenített, és szélsőségesen ábrázolt életképek teszik érthetővé, mitől is voltak annyira zseniálisak ezek a ma már néhol csörömpölésnek tűnő együttesek. Ha érdekel a magyar punk hőskorszaka, és hogy miképp fúrja bele magát a filmművészetbe a kádári no future, már a Youtube-on is megnézheted, vagy a rendezőtől is könnyedén megszerezheted az Éhes ingoványt.

Timúr

Oszd meg

Szólj hozzá