• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Jászkunpunk Portré II. – A Panksapka

Jászkunpunk Portré II. – A Panksapka


A szintén szolnoki Panksapka is megér egy értekezést. Ők tipikus példái az öreg motorosnak, annak a veteránnak, ami az idő bizonyos fokú elteltével csírázik ki igazán. Egy előző cikkben már beszéltünk a Tremensről, ami voltaképp az elődje a mostani formációnak. A Tremens a maga idejében egész profi volt, és nagyon jó feldolgozásokat játszottak. Bizonyítja azt, hogy a 90-es évek, a rendszerváltás utáni nagy örömről, és lehetőségekről szólt. Az emberek – így a punk zenekarok sem – akartak komoly témákat feszegetni. Életöröm, és játékosság volt a leginkább jellemző rájuk. A 90-es évek azonban láthatóan csalódottságot hozott, mivel a 2000-es évek elejére a punkok is új problémákat találtak, amiket megint feszegetni lehetett. A Panksapka lényegében ezt a fejlődés utat járta be és igen nagy sikerrel.
1998-ban alakultak egy szilveszteri buli után. A Tremens megszűntével feldolgozás zenekarként indultak, nevükkel utalva a korai Tankcsapdára. A szolnoki Killer klub állandó vendégeiként nyomták az energikus bulikat, aztán egy időre leálltak, főleg hogy itt is kísértett a Pesten kívüli világ (nem akartam vidékit írni, mert az olyan undorító) „átka”, mely lényege, hogy van egy maroknyi zenész, akik mindenhol ott vannak. A Rémkoppantók és az Árnyak mellett nem igazán fért bele egy új projekt, ráadásul a földrajzi távolságok is ellenük dolgoztak.

Aztán 2000-ben kaptak egy felkérést, hogy vegyenek fel egy számot a Szolnok Rock 4. válogatáslemezre. Ekkor született az első saját a nóta, a Szálljon a por!. A katalizáló folyamat megállíthatatlan volt, így ugyanabban az évben fel is vették az első lemezt, a Kék Osztrigát a híres Denevér Studióban, amin 88-as csoport, Dead Kennedys feldolgozások, pár régi Tremens nóta, és új szerzemények szerepeltek. Kazettaformában látott napvilágot a kiadvány az O.B. Art gondozásában. Ekkor még működött a kiadás csodája! Az anyagon még érződik a 90-es évek utóhatása, ami nem tesz rosszat neki, voltaképp lezárja az előző évtized szellemiségét. Az eredmény egy rakás koncert, többek között az Enola Gay társaságában főként az ország keleti részében, de megjárják Labancföldet is.
2001-ben nekiláttak a második sorlemeznek, a Forradalomnak, ami 2002-ben került a nagyérdemű elé az Aurora Records jóvoltából. A Forradalomban már érezni az új idők szelét. A magyar punk zenekarok újmelankóliája hatja át a szerzeményeket. A látószög kitágul, és mindenki nagyobbat markol a mondandójában. Az új évezred szülte görcsös bizonytalanság, és szabadságvágy keveredik az asztalra csapós igazságérzettel, persze csípősség és humor is marad, de csak az íze végett.

Berényi Tibi betegsége beárnyékolta a zenekar munkáját. Kicsit megtörve, de dolgoztak tovább. 2007-ben jelentették meg a harmadik és egyben legjobb lemezüket a Tánc az ördöggel!-t. A zenei témák komplexebbek lettek, és itt-ott megjelennek skabetétek is, fúvósokkal, az éneket pedig a komoly vokálmunka teszi teljessé, ezen kívül kurva jól szól az egész. Olyan súllyal ordít a hangfalamból, hogy előrehajolok közben. A szövegvilág is ezen a legérdekesebb. Éretté válik. Szerintem tényleg ez a Panksapka csúcsterméke, pedig igen kevés zenekar van, ami a harmadik lemezre tudja megcsinálni a saját belső csodáját, de nekik sikerült!
Berényi Tibi 2009-ben hunyt el. A zenekar ezután befejezte működését, azóta is ápolva és tisztelve barátjuk emlékét.

A tagság pedig:

Berényi Tibor – ének (1974 – 2009)

Gerencsér Zoltán – basszusgitár, vokál

Donka György – gitár, vokál, dalszerzés

Vincze Zoltán – dobok, vokál, dalszövege

Végh Attila (TD) – szinti, vokál, harmónika, miegymás

Németh Ferenc – gitár, vokál

Szekeres Ottó – ének (Az Emlékkoncert keretében)

Panksapka Facebook

Timúr

Oszd meg

Szólj hozzá