• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Jászkunpunk (Oi!) Portré I. –  A Linx

Jászkunpunk (Oi!) Portré I. – A Linx


A Linx a szebb napokat látott street punk hullám egyik éllovasa. Magukat az apolitikus oi kategóriába sorolják, amely sok vitára adhat okot, de ezen veszekedjenek azok, akiknek ez a kis szócska létkérdés.

Tiszafüreden kezdődött a történet, úgy 2002 környékén. Előtte a Szabad Idők, és a Le Plume Noire zenekarokban próbálkoztak. A klasszikus punktörténet ez. Találkozik néhány ember, és kitalálja, hogy zenélni kellene. Gyorsan meg is alakulnak és próbálni kezdenek. Az útkereső fázisban feldolgozásokat játszanak, és sok tagcserén esnek át. 2003-ban már próbálnak. Az énekes ekkor Rácz Zsiga, aki máig nem tisztázott okok miatt elhagyta az együttest. Ami érdekesebb, hogy egy Öcsi nevű figura harsonásként is erősítette a felállást, hogy kitöltsék a zene ürességét. Három fellépés után azonban arra jöttek rá, hogy a fúvós szekcióra még sincs szükség. Ez szomorú, én szívesen meghallgattam volna, hogyan szól ezzel a plusz hangszerrel a Linx, de hát ilyen a kísérletezés.
Kulit vették be basszusgitáros posztra, aki később szintén kiszállt az együttesből. Tibié a mikrofonállvány, Zsolti keze alá kerül a gitár, a kezdeteknél is jelen lévő Pityu jön vissza basszusra, a dobok mögött pedig Szövi foglal helyet. Így jött létre a klasszikus felállás.

Sok koncert, külföldi turné, és egy izmos, a korában szarrá hallgatott demó áll a hátuk mögött.
A zene kicsit esetlen, ami ebben az időszakban általános. A Derkovbois sem arról volt híres, milyen jól játszanak, de rájuk is jellemző az, ami a Linxre, hogy miliője van a zenéjüknek. A klasszikus punk zenei sablonok itt is előkerülnek 1-2 szám erejéig, ám az angol Oi-ra jellemző zenei világ mégis erősebb. Ezek a jegyek új világot nyitottak meg akkoriban, és ebben a Linx is élen járt. A legnagyobb „slágereiket” nálunk is sok banda vette bele a repertoárjába. Az Erőszak dal a skinhead-punk összeborulás egyik minden hétvégén ordított himnuszává avanzsált, de nekik köszönhető a Rituális Rémtettek Nő vagy csak nő című örökbecsűjének újra felfedezése és elterjedése is, és akkor még nem említettem a Ha a kölykök-et.

Igazi vérfrissítésként hatott a hazai punkra az oi hullám betörése. Melankólia, kocsmakórus, és általában balos beállítottságú szövegvilág. A munkásosztály újra az élre tör, és mint új gyökér, ez az osztálytudat váltja fel az anarchiát. Olyan fogalmak kerültek be a közszókincsbe, mint: burzsoázia, felső tízezer, újgazdag stb… Hogy most ez jó-e vagy sem, azt nem feladatom eldönteni. Egy biztos: Osztályok már nem igen, és akkor sem voltak, de ez a képzet legalább összefogta a gyerekeket, ami jót tett a színtérnek.
Az Oi zenekaroknál a szerelem is megkerülhetetlen téma, így egy skinheadlányos számnak minimum lennie kell! Bütykös kézfejű romantika. A dalok a jelentéseken kívül megoldást is kínálni szeretnének, ami megint csak újdonság. A punk csak dühös volt, és felszólított a dolgok lerombolására, az Oi viszont életvezetési tanácsokat sem rest adni a hallgatóknak, amely konyhabölcsességek elég infantilisan hatnak egy bakancsos galeri szájából, de ez is kortünet. A Derkovbois-nál konkrétan ki is borult a bili egy ilyen kapcsán az Összefognak a srácok, és a lányok című dal után.
A skinhead és a punk ekkoriban került igazán közel egymáshoz a Linx zászlajára is kitűzött Oi jegyében, de baloldali töltettel, mert akárhogy néztem, és nézem, még az apolitikus zenekarok is politizáltak. Ennek ellenére az ő bulijaikon legalább maximális békesség mellett tombolhatott az ember.
A jelenlegi felállás pedig:
Farkas Tibor – Ének/Basszusgitár
Forgó Zsolt – Szólógitár/Vokál
Szövetes Gábor – Dob/Vokál
Orbán Ferenc – Gitár

Linx Facebook

( Szerkesztői megjegyzés: A skinhead szón vitázzanak a skinheadek)

Timúr

Oszd meg

Szólj hozzá