• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Interjú: Tiszafüred Underground – Beszélgetés Szövivel (Linx)

Interjú: Tiszafüred Underground – Beszélgetés Szövivel (Linx)

A 80-as 90-es éveket sötét homály fedi, pedig volt, amikor akkora élet sem volt, mint manapság. Minden elkezdődik valahol – hogy ezzel a közhellyel éljek- és mindig vannak pionírok. Íme egy kis történelem, első kézből.

Sz.Z.: Milyen volt az underground élet Tiszafüreden?

 Szövi: 1997-ben döntöttünk úgy, hogy a korábban elhagyatottá vált Blue Velvet klub-ot “átvesszük” és Barikád Klub néven továbbműködtetjük a saját szórakozásunkra. Később ez kinőtte magát, így a megszokott zenekari próbák, társasági beszélgetéseket felváltották a koncertek, zenés bulik. Havi egy bulit szerveztünk eleinte, mivel szűkös volt a büdzsé. Viszont így is az ország számos pontjáról jöttek hozzánk a punk, ska, oi, hardcore bandák.
Ekkor már megvolt a Le Plume Noir (kortárs, autonóm könyves bolt, amit felgyújtottak a szélsőjobbosok), amit néhány barátommal együtt alakítottunk és rendszeres próbák után párszor felléptünk a klubban is.

Sz.Z.: Hol léptetek fel?

Szövi:. Igazából nagyon kezdő és autodidakta banda voltunk, így nem is nagyon akartunk kimozdulni Tiszafüredről. Legtöbbször a Klubban adtunk koncertet, vagy csináltunk nyílt próbát a saját szórakoztatásunkra. Egyszer fellépünk Egerben a helyi Punkratio nevű bandával, akik haverjaink voltak és egész jó kis bulit csaptunk közösen

.Sz.Z.: Hány zenekar volt a városban?

Szövi: Ebben az időben nem igazán voltak zenekarok. Legalábbis nem tudtunk egymásról.

Sz.Z.: Mesélj a Szabad Időkről és a Le Plume Noier-ról.

Szövi: A Szabad Idők zenekar idejében én még kissrác voltam. Viszont mindenkit ismertem személyesen, hiszen a bátyám jó cimborái voltak. Erősen anarchista szövegeikkel és alter-rock/ska műfajukkal egy kis egyediséget vittek a szürke hétköznapokba. De erről Tibi tud többet mesélni.
A Le Plume Noir egy rövid életű kis punk banda volt. Gyerekkori barátommal és az akkori barátnőmmel, öccsével alakítottuk meg. Kölcsön kértünk pár erősítőt/hangfalat, dobalapot és lejártunk próbálni. Saját szövegeket, zenéket próbáltunk csinálni. A kezdeti lelkesedést alábbhagyott, amikor a gitárosunk felköltözött Budapestre és így fel is oszlottunk.

Sz.Z.: Milyen sűrűn voltak koncertek a környéken és Tiszafüreden? Voltak speciális jellegű eseménykezdeményezések?

Szövi: A saját klubunkban megadatott az a lehetőség, hogy akkor szervezhettünk koncerteket, amikor csak akartunk. Így eleinte két havonta-havonta próbáltuk rendszeresíteni a dolgot, de aztán közönség számával a koncertek is kezdtek nőni, így volt olyan is, hogy 2-3 hetente lőttük a bulikat. A környékről, Budapestről és Dunántúlról is jöttek szép számmal az emberek. Olcsók voltak a piák, a helyi disztróban kitűzők, felvarrók, cd-k, kazetták esetenként pólók, pulcsik várták az oda látogatókat. Zenekaroknak az udvaron kialakított tűzrakó helyen főtt mindig valami kaja. A szomszédban volt focipálya, kosárpalánk stb… Kurva jó kis hely volt! A 2000-es évek közepén lehetőség nyílt arra is, hogy a helyi nonprofit vállalkozással karöltve ingyenes, szabadtéri koncerteket is tudjuk csinálni a Tisza partján. A helyi kocsmárosok támogatásával ki tudtuk fizetni a fellépő bandákat, cserébe náluk ivott mindenki. :)
Volt, aki fürdőgatyában beült a vízbe, maga mellé rakta a piákat és úgy nézte végig a koncertet. Felejthetetlen partik voltak.

Sz.Z.: Megengedhette magának anno a szubkulturális széttagoltságot a közeg, vagy ezek elmosódtak?

Szövi: Mi tulajdonképpen egy ténylegesen underground közösség voltunk. Voltak közöttünk rockerektől kezdve, hip-hoposokig mindenki. A nácik kivételével. Őket nem igazán preferáltuk!

Sz.Z.: Megneveznél pár kiemelkedő zenekart a korszakból? Hol találhatnak anyagokat tőlük a kíváncsi fülek?

Szövi: Igazából a saját idejében a Szabad Idők nagyon népszerű kis banda volt az underground körökben. Aztán kb. 10 évvel később jött a Linx. Az interneten mindkét bandától találhatóak felvételek.

Köszönjük az interjút!

Timúr

Oszd meg

Szólj hozzá