• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Interjú: Rongyszőnyeg

Interjú: Rongyszőnyeg


A Rongyszőnyeg egy régi-új zenekar Martfűről, akiknek most jelentek meg a bitang jó első lemezük. A kritika után bekukkantottunk a szellemi műhelybe is. Íme, hát a titkok.

Sz.Z.: A leírás szerint egy közel 10 éves történetről beszélünk. Mesélnétek a dolgok legelejéről?

Gergő: Mi még középiskolában ismertük meg egymást, akkoriban kezdtünk el foglalkozni először megzenésített versekkel. Mondhatjuk, hogy a zenekar alapítója Gabcsi. Ő szedett minket össze, ő választotta ki az első verseket és ő szervezte a verses délutánokat.

Gabcsi: Van egy középiskola Martfűn, valamikor, Fanni kivételével, mind odajártunk, ki ezért, ki azért. Én voltam az énekelni szerető könyvtáros tanár, s a muzsikálni tudó diákok egyszer csak odataláltak a könyvtárba, mutatta nekik az utat ének tanárnőjük is. Ott zenéltünk először együtt egy költészet napi felolvasó délutánon. Már akkor nagyon élveztem abban a kezdetleges formában is. Később mind elkerültünk onnan, tovább vitt az utunk, de jöttek újabb alkalmak, s újra egymásra találtunk.

Árpi: Akkoriban sok sulis rendezvényre kaptam felkérést, hogy gitározzak ezért Gabcsit sem utasítottam vissza, úgy voltam vele, hogy a metal zene mellett elfér ez is.  A legelső kiválasztott dalok meghallgatásakor nem is tulajdonítottam különösebb figyelmet a projekt iránt, de amikor meghallottam a „Tudod, hogy nincs bocsánat” című vers feldolgozást akkor jöttem igazán rá, hogy vannak olyan versek, amiket én is átélek és akár modernebb hangulatú dalok dalszövegeiként is megállnák a helyüket.

Gergő: Ezt a 10 évet az első közös fellépéstől számolhatjuk kb., ami egy ilyen irodalmi délután volt még a suli könyvtárában. Akkor még nem beszéltünk zenekarról, nem volt neve ennek az egésznek, ettől függetlenül bizonyos időközönként az óta mindig újra egymásra találtunk. Olyan mindig volt, hogy ötünk közül legalább ketten együtt zenéljenek. Mindig mások.

Árpi: Én is sok fajta felállás-variációra emlékszem, sajnos a Főiskola és néha a magán élet is beleszólt a történésekbe, volt olyan, hogy egyikünk hónapokig nem tudott részt venni a próbákon, koncerteken, de sosem tekintettük a zenekart egy lezárt ügynek.

Gergő: Két éve pont augusztusban volt a legelső komoly koncertünk, többnyire már kitalálva a mostani koncepciót. Akkor még basszusgitár nélkül léptünk fel, ennek a hiányát pár koncerttel később Fanni töltötte be, így nyerte el teljességét a zenekar.

Sz.Z.: Hogyan forrta ki magát végül egész zenekarrá a kezdeményezés?

Gabcsi: Fonódtak tovább a szálak. Ketten egy ideje egy munkahelyen dolgozunk, és a napi kapcsolatból születtek saját számok. Két éve volt egy koncertünk a Művelődési Ház teraszán, talán akkor vált igazán komollyá a dolog. Majd csatlakozott hozzánk Fanni az ő basszusgitárjával, és így lett teljes a zenekar.

Gergő: Nagyon jó volt mindig együtt dolgozni. Itt-ott kiállításokon, költészet napi rendezvényeken, ha egyikünk kapott felkérést, ment a telefon, hogy „Kellenél bele!”. Annyira megszerettük, hogy többet akartunk belőle, önálló egészestés koncerteket, nem csak egy-egy számot egy kiállításon. Persze az is király, de tovább tart pakolni, mint elnyomni azt a három számot.

Árpi: Mivel már jó ideje ismertük egymást és pár zenekarban megfordultunk ezért eléggé össze voltunk már szokva, nem volt már annyira nehéz zenekarrá formálódni. Gabcsi hozta az új ötleteket, mi pedig meghallgattuk aztán válogattunk, hogy melyik maradjon.

Gergő: Miután kikerültünk a suliból, kicsit messzebb kerültünk egymástól, így voltak szellősebb
időszakok a zenekar életében. Mi közben munkatársak lettünk Gabcsival és tulajdonképpen akkor kezdett felgyorsulni a dolog. Így lett lehetőségünk úgymond előre dolgozni néha.

Sz.Z.: Egyedi hangot üttök meg a zenétekkel, ugyanakkor nagyon jól szól a lemez. Mik volta a hatások, inspirációk, és hol rögzítették az anyagot?

Gabcsi: Azt gondolom, a titok abban rejlik, hogy mind valami mást tudunk hozzáadni az egészhez. Mintha egy felsőbb erő, fentről irányítva, rakta volna össze az alkotóelemeket. Kialakult köztünk egy termékeny, harmonikus kapcsolat, amelyben nagyon fontos a kölcsönös tisztelet, a türelem, a szeretet. Egymást inspiráljuk.

Árpi: Volt olyan dal, ami már meg volt zenésítve, meghallgattam és monotonnak találtam, nem is akartam eljátszani… Ilyenkor Gabcsi szabad kezet adott és beleadhattam magam, áthangszerelhettem, más akkordokat rakhattam bele. Egy ilyen alkalmával született a „Himnusz minden időben” című Stone-blues ballada is, amiben szerintem sikerült kicsit elvinni más irányba az egész hangulatát, tulajdonképpen ezt egy rock zenekar is simán eltolhatná torzított gitárokkal! Olyan zenekarok inspiráltak engem, mint a Korn, Alice in Chains, Nirvana, Down és hasonló elemekkel igyekszem kizökkenteni az embereket abból, hogy versmegzenésítést hallgatnak. Ha meg kellene fogalmazni a zenekar esszenciáját, akkor azt, hiszem, ebben rejlik, mindenki saját magát rakja bele és ettől lesz olyan sokszínű. Sokat dolgoztunk a dalokon, hogy minden rész elég hangsúlyt kapjon, aminek ki kell emelkednie az, kiemelkedhessen, igyekeztünk nem túlzsúfolni őket. Mivel hangtechnikus a szakmám ezért én vagyok az elkövetője a felvételnek, a keverésnek és a masternek.  Igazából úgy kéne fogalmaznom, hogy „összedobtuk, amink van”, a Martfűi Ifjúsági Egyesülettől kértünk kölcsön mikrofonokat és a Martfű Művelődési Központ jóvoltából a Színházteremben rögzítettük az összes hangszert és a vokálokat, a basszusgitárt otthon vettük fel. A lemez a végleges formáját ott nyerte el a felvételeken, sok új ötlet jött spontán. Mivel mindenki szanaszét volt itt-ott ezért eléggé be kellett úgy osztanunk az időt, hogy amikor itthon van, valaki akkor az ő részeit vegyük, de végül 2 hét alatt elkészült a lemez. Még nem engedhetjük meg magunknak, hogy híres stúdióba rögzítsünk, ahhoz még dolgoznunk kell, de szerintem ott teljesen más anyagok születnének. Én a mostani módszernek vagyok a híve mivel így csak az alkotásra kell koncentrálnunk és nagy a szabadság. Nagy örömmel olvastam ezt a kérdést, örülök, ha tetszik a lemez hangzása.


Sz.Z.: Fizikai formátumban kapható-e, és ha igen, magánterjesztésben? Terveztek később kiadót keresni esetleg?

Gergő: Létezik a lemez fizikai formátumban is. Koncertekkor mindig van nálunk és simán beszerezhető ;) A lemezkiadó jól hangzik, de ezzel valószínűleg még várunk. A második lemez pedig már készül, amin kizárólag saját dalok lesznek. Tulajdonképpen már tökre kész is van, de nem lehet két hónapra az első lemeztől kiadni az újat. Nem? :D Komolyra fordítva a szót, sokat dolgozunk rajta, a számok vázlatainak a felénél járunk már kb..

Árpi: Úgy gondoltuk, hogy legyen ennek a lemeznek valami nyoma ezért „emlékként” készíttettünk pár CD-t. A kiadókkal kapcsolatban nagyon sok rosszat hallottam, manapság nagyon sok kiadó veri át a zenekarait és a mai világban CD-ből megélni nem lehet, mert nem veszik az emberek – ott az internet. Egyszer lehet, majd bepróbálkozunk, de én úgy gondolom, hogy nem egyszerű kiadót szerezni, ha az ember nem szerepel valamelyik népszerű tehetségkutató műsorban. Persze nem is arról van szó, szívesen vállalnék olyan fellépést is, csak ne mondja meg senki se: mit hogyan.
Sz.Z.: Kifejezetten érdekelne, hogyan sikerült ilyen érzékien összekapcsolni a költészetet a népdallal? Milyen kapcsolatot láttok?

 Árpi: Szerintem ezt a kérdés legjobban Gabcsi tudja megválaszolni, én a zene részét nagyjából úgy gondolom, hogy kifejtettem.

 Gabcsi: Az átvett megzenésített versek többségét gyermekkoromban ismertem meg édesanyámnak köszönhetően. Én egy egészen más generációt képviselek, mint a zenekar többi tagja. Megmutattam nekik a kedvenceimet, s azt mondtam, tegyék velük, amit kedvük tartja. Így lettek ezek a dalok rongyszőnyegesek, elsősorban Árpinak köszönhetően. A népdalokkal valami hasonló történt. Énekelek egy népzenei együttesben is, régóta szeretem a népzenét. Dúdoltam egyet-kettőt először a Gergő fülébe. Talán valamilyen művházas rendezvényre készülve. Ő pedig megihletődött, és írt hozzájuk olyan kíséretet, amitől teljesen egyedi hangzást kaptak. Majd jött Árpi, és csinált belőlük egy egész zenekarra való muzsikát.

Sz.Z.: Népi hangszereket terveztek bevezetni a későbbiekben, illetve keményebb megszólalást? Kérdem ezt legfőképp azért, mert jól esik végre úgy hallani valami finomat, hogy mégis szorul bele erő.

Gergő: Köszi, a kérdést! Igazából gondolkodtunk rajta, de kifejezetten népi hangszereket nem biztos, hogy vinnénk bele, hiszen ettől lesz másabb.

Árpi: Gondolkodtam rajta, hogy egy két dalhoz vonósokat vegyünk fel a drámaiabb hatás kedvéért, de sajnos szorított az idő, mert a francia turné előtt már be akartuk fejezni a lemez munkálatait. Valószínű, ezekből a dalokból csinálunk majd ilyen verziót is, de azok nem biztos, hogy külön felkerülnek lemezre, bár ki tudja? Már az is szóba került, hogy az akusztikus hangszerelést elhagyjuk, de egyelőre jegeltük az ötletet, mivel most jelent meg egy akusztikus lemez, ha valaki meghallgatja, most ezt várja egy koncerten… Valószínűleg majd lesznek ilyen téren újítások a későbbiekben, pár új dal ötlet is van, ami már kicsivel másabb hangulatú az eddigieknél, úgyhogy mindenképp lesznek változások és meglepetések.

Gabcsi: Azt gondolom, a népi hangszer egyenlőre nem kívánkozik a muzsikánkhoz. Így érzem most teljesnek. A finomság és az erő pedig talán azért tud egyszerre jelen lenni, mert sokféle zenét kedvelünk, a zenekar tagjai is sokszínűek.

Sz.Z.: Mesélnétek arról a bizonyos francia kapcsolatról? Illetve, hogy fogadták odakint a nyelvi korlátok ellenére a Rongyszőnyeget? Más külföldi fellépés van-e kilátásban?

Gergő: (Hát le kellett fordítani tapizd a szifon-t ra . ) Az a bizonyos francia kapcsolat egy véletlen műve. Egyszer kaptunk egy felkérést, hogy játszunk egy nemzetközi pályázat résztvevőinek, akik több országból érkeztek Martfűre, közöttük ott voltak a franciák is.

Árpi: Így volt, nagyon is örültünk a lehetőségnek, mert nem minden friss lemezzel jelentkező zenekarnak adatik meg, hogy először külföldön turnézzon a lemez anyagával. A franciák eléggé nyitottak művészetek terén, ezt a zenét is elég könnyen befogadták, sőt voltak, akik táncra penderültek. Egyenlőre más külföldi turné nincs szervezés alatt, de már gondolkodtunk egy két helyszínen és azt sem utasítjuk el ha valaki meghív minket külföldi koncertekre  .

Gabcsi: A francia kapcsolat egy uniós pályázatnak köszönhető, amelyben a Művelődési Központ egy kézműves csoportja vett részt. A pályázat egyik kezdeti pontján Martfűn volt egy nemzetközi találkozó, ott léptünk fel, ott hallott bennünket a francia partner. S mivel  tetszettünk, meghívott minket a pályázatot záró eseményre Franciaországba, ahol 3 helyszínen is lehetőséget kaptunk a bemutatkozásra. Több francia dallal is készültünk erre az alkalomra. Imádták, amikor megszólaltak az ismert dallamok, de a magyar nyelvű, magyar zenei motívumokkal teli dalokat is érdeklődve hallgatták. Lett kedvencük is, a Harmatocskát minden alkalommal el kellett játszanunk ráadásként. Velünk együtt dúdolták, táncoltak is rá.

Sz.Z.: A rádióbarátabb mondókaszerű szerzemények között sok a súlyos, mondhatni filozofikus jellegű dal is. Nagy mélységeket és magasságokat utaztok be alkotás közben?

Gergő: Itt inkább arról van szó, hogy én  a szomorú hangulatú zenékben vagyok produktívabb, ezeket hozom könnyebben, de az alkotó folyamat ugyanolyan fontos tagjai máshogy fogják meg ezt a dolgot. Szerencsére az én negativitásomat ők egyenlítik ki. Így vannak a korongon boldogabb, könnyedebb tételek is.

Árpi: Alkotás közben sokszor az ember észre sem veszi, hogy mit csinál… Volt például már olyan próba, amit felvettünk telefonnal, mindenki annyira formában volt, hogy bátran improvizált és belejátszott mindent, ami éppen jött. Visszahallgattuk egy hét múlva a felvételt és nem ismertünk magunkra, mintha valaki mások adtak volna ötleteket, hogy a lemezbe ezeket azért tegyétek bele. Ezek a felvételek képezték a felvétel gerinc-vázlatát. Persze ezek csak úgy jönnek, nem lehet őket betervezni, de meg jegyezném, hogy semmilyen szer hatása alatt nem voltunk alkotás közben, a zene maga a „szer”. Egyébként ahogy a kérdést olvasom, eszembe jut, szeretnénk a rádió lejátszási listába is bekerülni, legalább pár alkalomra,hogy minél több ember hallhassa amit összehoztunk.

Sz.Z.: Legközelebb hol láthat titeket a nagyérdemű?

Árpi: Jelen pillanatban nem tudok pontos koncert dátumot mondani, a nyarunk csak a lemezről szólt, és koncertekről, most valószínűleg tartunk 1-2 hét szünetet, hogy mindenki haladjon minden mással, amivel elmaradt, aztán ismét felvesszük a lantot. Természetesen koncert felkérést lehet a facebook oldalunkon indítványozni.

Gabcsi: A próbaidőszak, a felvételkészítés és a legutóbbi fellépések (idén nyáron jutott belőlük bőven) nagyon inspirálóak voltak, lendületet adtak. Már is születőben vannak új dalok. Ez egy rendkívül izgalmas időszak, rengeteg örömet okoz. Hálás vagyok érte!

Sz.Z.: És végül, mit üzentek az olvasóknak, és azoknak, akik most ismerkednek a muzsikátokkal?

Árpi: Hallgassátok a lemezt, ha tudtok, gyertek el a koncertjeinkre, és ami a legfontosabb: ne hagyjátok, hogy az élő zene eltűnjön! Ha tetszik, amit csinálunk akkor lájkoljátok a facebook oldalunkat, ahol minden újdonságról értesülhettek a zenekarral kapcsolatban. Köszönjük szépen az interjút és a lemezkritikát! Örülünk, hogy ilyen visszajelzésű az első lemez kritikánk.

Rongyszőnyeg facebook

Timúr

Oszd meg

Szólj hozzá