• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Interjú: Rituális Rémtettek – Klacsán Gáborral beszélgettünk

Interjú: Rituális Rémtettek – Klacsán Gáborral beszélgettünk


A 90-es évek egyik üde színfoltja volt a jászberényi gyökerekkel is bíró Rituális Rémtettek. A zenekarról, az akkori érzésekről, és történelemről beszélgettünk Klacsán Gáborral.

Sz.Z.: Mikor és hol alakult az együttes? Mi a jászberényi vonatkozása a dolognak?

K.G.: 1988-ban, Nagykátán. Később több jászberényi taggal is bővült a zenekar.

Sz.Z.: Honnan ismerték egymást a zenésztársak? Volt előképzettségeket, vagy csak nekifutottatok a dolognak?

K.G.:  Egy baráti körből jöttek a zenészek, ez Nagykátán indult, Urbán „Laca” László dobos volt a zenekar életre hívója. A RR korai formációjának minden tagja amatőr muzsikus volt, később csatlakoztak a társasághoz komolyabb zenei tanulmányokkal bíró társak is. Na, én nem ilyen voltam. Én csak szövegeket írtam és bulikat szerveztem, talán egyszer léptem színpadra – de azt nem kellett volna…

Sz.Z.: A zenétek ma is nehezen behatárolható. Te hogy írnád körül? Ezt azért is kérdezem, mert manapság leginkább a punkok körében elterjedt a Rémtettek.

K.G.:  A Fekete Lyuk környékén indult a Rémtettek, az FO Systemhez vagy a Kispál és a Borz-hoz, a Rés-hez, az AMD-hez (sorolhatnám sokáig) hasonlóan. Fontos megemlítenem, hogy a dallomosabb alternatív és a Gothic – rock gyakorlatilag a punk zenével közös alapokról indul – közös ezek gyökere. Simán mondhatjuk, hogy a gothic (vagy dark-rock) a punk egy tömörebb hangzásvilágú, sötétebb, késői ágáig vezethető vissza (1984 – Sisters of Mercy). A Rémtettek soha nem volt kifejezetten punk zenekar, annak ellenére, hogy Urbán Laca, a csapat dobosa nagyon is ehhez az irányhoz tartozó, ide köthető zenész. Ám kifejezetten dark zenekarként sem definiálható a társaság, annak ellenére, hogy szöveg és dallamvilága inkább ide hajaz. Érezhető benne The Cure, némi Sisters of Mercy,U-2, Art of Noise, de Soft Cell, Talking Heads és Joy Division hatások is tetten érhetőek. Tehát egyáltalán nem csoda, hogy a fiatalabb punk korosztályok is szívesen hallgatják. Jól teszik! Végső soron megállapítható, hogy erős a RR punk kötődése (kölcsönös tehát a vonzalom), de ennek ellenére mégis inkább az „alternatív” gyűjtőfogalom alá sorolhatjuk a bandát. Érdekesség, hogy zenekar neve kis híján „Mézédes Kalmopirin” lett.

K.G.: Független arcokként milyen érzés zenekart alapítani abban a történelmi időszakban?

Sokkal több embert lehetett bevinni – kisebb ismertséggel is – a koncertekre. A Lyukban eleve szinte mindig telt ház volt. Egyébként meg jobbára azzal birkóztunk, hogy vidéki bandaként a „pesti menőkkel” kellett – stíluson belül is – konkurálnunk, ami vidékről (kulturálisan ez teljességgel a Naprendszer túlsó felét jelentette abban az időben-is) jött, kezdő csapatként nem volt egyszerű. Könnyebbséget jelentett, hogy a budapesti bulikra sokan elkísérték a társaságot. Jó érzés volt, hogy jöttek a rajongók.

K.G.: Mi volt a tervetek? Meddig lehet ezt csinálni, mi az a pont ameddig elérhet?

Nem voltak komolyabb terveink. Jó volt csinálni. Még jobb lett volna „befutni”. De alapvetően csak mondani akartunk valamit. Beszólogattunk. Tehát ez egy elég kritikai mondanivaló volt. A Rémtettek mindenképpen egy „odamondós” bandaként jellemezhető (ami egy kicsit manapság punk-nak tűnő dolog, akkoriban inkább zenei szamizdatnak számított, hasonlóan az URH vagy az Európa Kiadó-hoz), de belementünk a polgárpukkasztásba is. Rasszista vagy erőszakra buzdító dolgokba viszont soha nem csúsztunk, ettől undorodtunk. Alapvetően már akkortájt mindenféle létező és agyakat pusztító izmust és politikai machinációt meglehetősen rühelltünk. Szerintem ilyen szempontból elég jó alapokról toltuk: mondjuk úgy, hogy normálisan voltuk normálatlanok. Próbálkoztunk a lehető legtöbb emberhez eljutni. Aztán végül a MITAX-ORGAN fesztivál is nagyban hozzájárult a zenekar felbomlásához. Az volt utolsó csepp a pohárban. Ami végleg betett. Az volt a tévés fesztivál, ahol egy „öreg motor már csak szívatóval indul” című vagy szövegű dal nyert, és mi hiába mentünk nagyon kidolgozott, jól feljátszott dallal, még a döntő közelébe sem kerültünk. Mondjuk ezzel a névvel…. bármit játszhattunk volna, simán kiszórnak minket. Talán ma is kiszórnának. Vagy még inkább. De összességében  változott meg körülöttünk a KOR. Ez volt a fő ok.

Sz.Z.: A Rituálé hogyan született? Gondolok itt az ALT Productal kapcsolatos eseményekre, és mindenre, ami ehhez kapcsolódik.

K.G.: Összelejmoltunk valamennyi pénzt a jászberényi vállalkozásoktól, és stúdióba mentünk. Nagy Ferónál, a Lyuk-ben vettük fel a Rituálét. A maradék pénzből meg sokszorosíttattunk kazettákat. Az ALT Product közös cégünk volt abban az időben Papp Bélával, de nem voltunk igazán tőkeerősek (tök csórók voltunk), inkább kapcsolataink voltak és gyártatni tudtunk. A forgalmazás volt a dolgok rákfenéje, csupán pár helyen lehetett kapni a Rituálét. Érdekesség, hogy rovásírással került fel a cím a kazettára, de ennek semmiféle politikai jelentősége nem volt. Akkoriban kevesen tudták mi az, és egyáltalán nem volt ennyire felkapott – rejtélyes, misztikus dolognak tűnt, unikális, újszerű valami volt, és sokkal közelebb állt hozzánk, semmint angolszász vagy egyéb –alapvetően idegen- szimbolikát használni.

Sz.Z.: Voltak együttesek, akikkel tudtatok közösen dolgozni, vagy magányos farkasként tevékenykedtetek?

K.G.: Nem volt olyan zenekar, akikkel rendszeresen turnéztunk volna. Mentünk a saját fejünk után.

Sz.Z.: Olvastam, hogy egy idő után kezdtek a többiek belefásulni a zenélésbe. Szerinted mi lehetett ennek az oka?

K.G.:  Belefásultak, pontosan, ahogy írtad! Viccet félre: rengeteg idő, energia, a szélmalomharc, és leginkább a mindent össze-vissza trutyizó discó meg pop-őrület. Igazi „Modern Talking” világ jött, és amikor nem azt a két szépfiút hallottad a csapból is folyni, akkor rád támadt az Erika, a Neoton, a 3+2, meg a Zi-ZI Labor, és a többi. Tudod, hogy van ez: ha már a kedvenc kocsmádban is cukrozott langyos tejet iszik mindenki, és eléd is ilyesmit tesznek hideg sör helyett, akkor inkább otthon maradsz, mert valami csúnyán megváltozott. Bezárt a Lyuk is. Illetve valami vallási brigád csaklizta el a helyet, és fehérre mázolták az egészet (igazi zenei rémreformációs próbálkozás volt), de nem jött össze nekik: a Fehér Lyuk már a kutyát sem érdekelte. Az eltüntetett szép freskókat viszont a mai napig sajnálom.

Sz.Z.: A Nő vagy, csak nő bitang nagy sláger lett, szinte mindenki játszotta a mi környékünkön is. Mitől lett olyan kiugró ez a nóta?

K.G.: Az már akkor is „csúnya” szövegű dal volt – annak ellenére, hogy a borzalmasan szexista sorokat soha nem gondoltuk komolyan. Évődtünk a csajokkal, és Rémtettekes szokás szerint mindennek az árnyoldalát néztük – erősen felnagyítva. Visszatekintve erre: ez innen már igen mókás dolognak tűnik. Manapság a „polkorrekt világában” az a dal végkép kiverne minden biztosítékot. Nem is hallhattad soha a rádióban! De a többit sem. Büszkék vagyunk rá, hogy úgy lehettünk minden érdekcsoport számára vállalhatatlanok, hogy közben nem szegtünk törvényt és nem igazán mondtunk szörnyű dolgokat. A Rémtettek volt az a  tömény és keserű irónia, amivel nehéz lehetett bármit is kezdeni. Ebből a szempontból találó lett volna a „Mézédes Kalmopirin” elnevezés. A banda inkább volt édes-keserű, semmint különösebben rémes.

Sz.Z.: Tudtommal, néha összeáll a zenekar egy-két koncert erejéig. Milyen érzés? Hogy fogadja a közönség?

K.G.: Nem áll össze, nem jól tudod. De tudhatnád jól is. Az utolsó buli 1992-ben volt –ha jól tévedek. Terveztük több ízben a „még egyszer utoljára” című nekiveselkedést, egy éve pl. a Lyukas napok alkalmával lett volna erről szó, de a rendezvény elmaradt. Ha lesz háború – majd lesz haditerv is. Szerintem megfelelő apropóval össze lehetne egy Rémtettek bulit rántani. Lassan időszerű is lehet. Tehát nincs kizárva.

Sz.Z.: Sosem gondoltatok az együttes újraindítására?

K.G.: Nem. Annak akkor és ott volt az ideje és a helye.

K.G.: Hol helyeznéd el a magyar zene koordináta rendszerében a tevékenységetek?

Jót szórakoztunk, és pofával előre rendszerint mindenféle falakba szaladtunk. De vérző orral is jó volt csinálni. Illetve addig csináltuk, amíg jó volt csinálni. Zenei koordináták? Alternatív zenék osztálya, Lyukas bandák rendje, dallamos, kísérleti zenék csoportja. Zenéjét tekintve korai Gothic, szövegét nézve Gothic és társadalomkritikus punk.

Sz.Z.: Utólag, hogy értékeled azt az időszakot? A Rémtetteknek azért megvan a maga jelentősége. Szerinted mi az?

K.G.: A korszak viharos volt, tele olyan társadalmi és a kulturális vágyakozással, ami akkor még – úgy tűnt – megvalósul. Vagy, hogy nagyon jó lesz mindenkinek, amikor megvalósul. A Rémtettek a késő kommunizmus nagyon reménytelen és nagyon kilátástalannak, szomorúnak tűnő világából indult, aztán „praktizáló” zenekarként beleszaladtunk a rendszerváltozásba. Mi is egy csomó reménnyel, felfűtött várakozással tekintettünk a NAGY VÁLTOZÁS-ra, aztán a mi szempontunkból nem sok lényegi dolog változott, sőt jött a zenei „limonádéhullám” amibe rengeteg zenekar belefulladt. A Rituális Rémtettek is. Mindenki olyan dalokat hallgatott, hogy „takarítóó- nőöő”, meg „kombiné-kombiné”! Az volt ám a pusztulat, a javából! A jelentősége az egésznek? Lenyomat voltunk egy korábbi világról, és az akkori hétköznapok hülyeségeiről. Most egy másik világ van a maga aktuális baromságaival. Én nagyon őszintén sajnálom, hogy régen íródott, mérhetetlenül kilátástalan és szomorú dalaink sokak számára a mai napig aktuálisak lehetnek. Vagy újra aktuálisak. Tényleg rohadtul nagy kár, hogy nem egy régen elmúlt kor megmosolyogni való emléke vagyunk csupán.

Sz.Z.: Üzensz-e valamit az olvasóknak?

K.G.: Persze! Hallgassatok jó és igényes rock zenéket, és ne toljatok olyan cuccokat a fejetekbe, ami szebbé hazudja a világot. Sok egykori cimborámat láttam így „elmenni”. Zsákutca. Kerülendő. Legyen merszetek szembenézni a valósággal, és higgyetek a saját értékítéleteikben, a saját józanságotokban. Ez a világ is tele van egy halom olyan szeméttel és hülyeséggel. ami kinyírja az embert – akárcsak régen, de mindenki maga dönti el: mit enged ebből be, és mit nem.

Timúr

Oszd meg

Szólj hozzá