• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Igazi fesztivál igazi arcoknak – Hegyalja 2013 fesztiválbeszámoló

Igazi fesztivál igazi arcoknak – Hegyalja 2013 fesztiválbeszámoló

Igazi fesztivál igazi arcoknak
Hegyalja 2013 fesztiválbeszámoló

Jó zenék, jó társaság, finom borok – nem is kell más egy feledhetetlen hét eltöltéséhez Magyarország egyik legszebb borvidékén, Tokajban. Idén is már javában számoltuk vissza a napokat, hogy mikor indulhatunk végre Hegyaljára, a kedvenc fesztiválunkra, amit most szerencsére (?) majdnem egy hónappal korábban, június 25 és 30 között tartottak meg.

0. nap

Sokan már a -1., sőt a -2. napon megérkeztek a kempingbe, hogy árnyékos helyet foglaljanak maguknak és persze, hogy minél tovább élvezhessék a tokaji borozók által igen barátságos áron kínált házi borokat. Mi nem siettük el, a 0. napon már sötétedett, mire felállítottuk a sátrainkat, majd egyből útnak is indultunk az egyik kedvenc borozónk felé. Sok minden változott idén az eddigiekhez képest; a régi jól bevált kempingünk helyén most egy elhanyagolt, gazos kis elkerített terület állt, a mostanit pedig a fesztiválterület mögött egy jó nagy kerülővel lehetett megtalálni. A bejárat is átkerült a sokat emlegetett Nagyteknősbéka ház elé, ahol a karszalagokat lehetett kiváltani, majd egy hídon át mentünk be a színpadokhoz. Ezen a napon még csak az egyik színpad, a Malátabár működött, ahol fellépett az Idiot Side, a Hangerilla, a Killer Surprise, a Hatás Alatt és a ZUP. A koncerteket DJ Gesbin zárta egy kb. 3 órás dubstep partival, ahol mindenki kellőképpen lefárasztotta magát, hogy csak bedőljön a sátrába és azonnal el is aludjon.

1. nap

Az első említésre méltó koncert a Newsted volt, ami Jason Newsted, a Metallica ex-basszusgitárosának az új bandája. Most jöttek először hozzánk, így viszonylag sokan megnézték őket, de végig olyan érzésem volt, hogy valójában mindenki a Metallicára lett volna kíváncsi. Utánuk a Borsodi nagyszínpadon a Subscribe következett, ami már szinte kötelezően ott van minden évben a Hegy’en, és idén a Hegyalja fesztiválhimnusz is az ő nevükhöz fűződik. Az Igazi Arcod címre hallgató nóta nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet, szerintem borzasztóan erőltetett, és a Subscribe által meghívott vendégénekesek sem a szívem csücskei. Ízlések és pofonok ugye. Velük egy időben ment a Pepsi nagyszínpadon az Every Time I Die, akik az új, Ex Lives című albumot mutatták be, a Malátabárban pedig a Bohemian Betyars, akik garantálták a jó kedvet és a felhőtlen mulatozást. Fél 10-kor kezdett sokak nagy kedvence, az Asking Alexandria. Pont akkor pár napja láttam őket NovaRockon, így volt viszonyítási alapom, lehet, hogy ezért csalódtam ekkorát. Nekem nem is a zenekar teljesítményével volt problémám, bár sokan lehúzták az énekest, hogy gáz, amit csinál. A hangosítás finoman szólva is katasztrofális volt, a lábdob és a basszus üvöltött, a gitárokat és a samplert csoda volt, ha néha meghallotta az ember, az ének pedig olyan középhangerőn szólt. Bárhova álltam, nem változott semmi, az egésznek a hangereje pedig szintén olyan gyenge volt, hogy simán el tudtam volna intézni egy telefont a 3. sorból. A setlist egyébként kb. ugyanaz volt, mint NovaRockon. Utánuk a Slayer következett, amin állítólag aznap a legtöbben voltak, én személy szerint nem vagyok oda értük, pár éve már láttam őket és az untig elég volt. Helyette elmentünk Watch My Dyingra, ahol meglepően kevesen voltak még a körülmények ellenére is (sár, hideg), viszont maximálisan elégedett voltam a produkcióval. Ahogy megszokhattuk már tőlük, minden a helyén volt, játszották a legnagyobb „slágereiket” is, ami viszont szokatlan, hogy egy táncos lány is szerepelt pár szám erejéig.


Slayer a Hegy’-en!

2. nap

Az esős idő egyetlen pozitívuma az volt, hogy addig aludtunk, ameddig csak bírtunk. 2. nap is olyan dél körül keltünk, megreggeliztünk és már indultunk is a borozóba. Délután olyan bandák nyitottak, mint a Till We Drop, a Rómeó Vérzik és a Leander Rising, 5-től pedig kezdődött a Between The Buried And Me, amire nagyon kíváncsi voltam. Sajnos nem sikerült elmennem, rajtam kívülálló okok miatt; egy hasznos tipp: kérjétek olyan szorosra a karszalagotokat, amennyire csak lehetséges, mert ha egy kicsit is laza, simán hazaküldenek. Szerencsére volt press passom, benne voltam a rendszerben, így sikerült újra kikérnem, de a koncertről akkor is lemaradtam… Némi bóklászás után a Jager bárban Dombóvári István stand-up-jára néztünk be először. Mondhatni fesztiváltémákkal készült, sokszor szóba került az alkohol, a párkeresés és pár fesztiválélményről is mesélt. Végig interaktív, inkább beszélgetés-jellegű volt a fellépése, végig a közönségre reagált, ami kifejezetten tetszett. Ezután indultunk a The Devil Wears Prada-ra, amit nagyjából elmosott az eső, de akadtak bátor vállalkozók, akik a sártenger közepén őrjöngtek. Mi inkább behúzódtunk az egyik árus fedele alá, és onnan néztük végig, viszont ennek ellenére is egy hatalmas buli volt. Időközben lementek a szokásos fesztiválbandák, mint a Road, a Fish! és a Depresszió, este pedig a tavalyról már ismert Skindred, akik zenéjükben a hardcore, heavy metal, punk, jungle és reggae stílusokat ötvözik, utánuk pedig Phil Anselmo (ex-Pantera) csapata, a Down lépett színpadra. Mindkét banda osztatlan sikert aratott, reméljük, visszajönnek még Magyarországra.


The Devil Wears Prada

3. nap

Pénteken leginkább a nem zenei programokra szántuk az időt, voltunk a Hegy’ Karrierrgyárban, ahol egy sörtesztet kitöltve ingyen sört, majd egy sorsoláson egyéb nyereményeket is kaptunk. A sör mellett meghallgattunk pár előadást, fellépett például Badár Sándor, megtudtuk, hogyan kell idegen nyelvű állásinterjúra felkészülni és hogy általában véve hogyan tanuljunk nyelveket. Ismét a gimnáziumi iskolapadban éreztem magam, csak egy sokkal fesztelenebb környezetben. Később falat másztunk, kitöltöttünk egy csomó tesztet, amiből kiderült, mennyire vagyunk alkoholbetegek, felmásztunk a Magyar Honvédség tankjára, kipróbáltunk egy repülőszimulátort, és megtanultunk egy kézzel melltartót kikapcsolni; hogy csak egy párat említsünk. Az első koncert, amire elmentünk, az a punk-rock Anti-Flag volt. Leginkább a legújabb albumukról, a The General Strike-ról zenéltek, nekem kicsit egyhangú is volt a buli. A végén viszont feldobták a hangulatot, a dobos egyszer csak fogta magát, és lepakolta az egész dobszerkót a közönségbe. A művelet csak pár másodpercet vett igénybe, minden road megfogott valamit, és már kész is volt. Az utolsó dalt így, a közönségben játszotta végig. Ezután 11-kor kezdett Ákos. Azt hiszem, ezen a koncerten voltak a legtöbben aznap. A zenészek, mint mindig, most is kiemelkedőek voltak, és a látványtechnika is dobott egyet a hangulaton, szóval nem ért minket csalódás.


Ákosban most sem csalódtunk.

4. nap

A fesztivál utolsó napját a Yellow Spots és a Csakazértis indította, utánuk a Paddy and the Rats csapott egy hatalmas táncos mulatságot, és az Insane ugráltatta meg a közönséget. Huzamosabb ideig a Dalriada-n voltunk, bár lemaradtunk pár számról, olyan sokáig tartott a kempingből átverekedni (vagy inkább átcuppogni) magunkat a színpadhoz. A helyzet most is hasonló volt: a zenekar nyomta, mint az állat, az énekes-gitáros már eleve a színpadra született, az énekesnő pedig szokás szerint orrhangon és hamisan énekelt. Kár érte, pedig nagyon egyben lenne a zene. Később egy időpontban volt a Scooter és az Ensiferum; nem kérdés, hogy melyiket választottuk, nyilván Ensiferum-ot. Scooter-en persze sokkal többen voltak, de ez várható volt. Az Ensiferum már fél órás csúszásban volt, mert valami probléma volt az Edda cuccaival, akik előttük léptek fel. Gondolom a nagy sietség miatt rontották el itt is borzasztóan a hangosítást, megint elnyomott a dob mindent, a gitárok pedig alig hallatszottak. Később szerencsére megoldották a problémát.


Scooter

Összegezve a hét történéseit: már említettem, hogy ez a kedvenc hazai fesztiválom, idén voltam hatodjára. Most először csalódtam. A buli része nagyon ott volt, meg Tokaj is változatlan, a problémám a szervezettséggel volt leginkább meg a hangosítással. Jó lett volna, ha sikerül felkészülniük a szervezőknek az esős időre, azt hiszem, nem ez volt az első alkalom, hogy rossz volt az idő. Le lehetett volna rakni pár járólapot, hogy ne kelljen a sárban dagonyázni például. A Teknősbéka ház szerintem totál fölösleges, az meg, hogy átkerült a bejárat, csak megnehezíti a közlekedést. A kempingbe most már rengeteget kell gyalogolni, régen meg ott voltunk 5 percre a várostól. Már tavaly is hasonló volt a helyzet, de idén már csak és kizárólag ásványvizet lehet bevinni a kempingbe és a fesztiválra egyaránt. A csapvizet még beengedik, de a narancslé már nem oké. Alkoholról ne is beszéljünk. Az meg furcsa volt, hogy alig lézengtek emberek a fesztiválon. Pár évvel ezelőtt csak lépésben tudtál közlekedni, bárhova mentél, most meg láthatóan kevesebben voltak. Amivel viszont elégedett vagyok: jó, hogy az árak viszonylag normálisak, nem megfizethetetlen egyszer-kétszer a fesztiválon enni-inni. A fellépőket egész jól válogatták össze, sok kedvencemet meghívták idén. Tokaj pedig Tokaj. Valószínűleg egy negatív élmény után nem mondok le a Hegy’ről, így jövőre is ott leszek, és nektek is bátran tudom ajánlani, megéri kipróbálni.

-Evi-

Oszd meg

Szólj hozzá