• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Go4it interjú

Go4it interjú


Szeretném bemutatni a Go4it zenekart. Remélem, hallottatok már róluk valamilyen formában! Ha nem, itt az ideje. A csapat elég kreatívan lavíroz a metálban. Formabontó stílusuk nem csak a zenében, hanem hétköznapi viselkedésükben is tetten érhető szerencsére. A banda frontemberét, Borza Jánost faggattam az élet nagy dolgairól.

-Szeretnék kérni egy rövid bemutatkozást. Kik vannak a zenekarban, milyen hangszeren játszanak és milyen egyéb feladatot töltenek be a bandában a hangszeres játékon kívül?

-A zenekar tagjai: Nagy Sándor dobos, Szemes Attila basszusgitáros, Borza János gitáros-énekes. Konkrét feladatok nincsenek kiosztva, tehát a szervezést pl. mindig az csinálja, akinek jobban fekszik, emellett Budai Balázs barátunk szokta még egyengetni a zenekar útját jótanácsokkal, koncertszervezéssel. Szeretjük is érte.

-Ha nem indiszkrét kérdés, mi a hétköznapi foglalkozásotok?

-Sándor médiaszakember, Attila a FÉMiparban ért el eredményeket, jómagam pedig a pedagógusok keserű kenyerét majszolgatom.

-Hol laktok, ill. hol és milyen gyakran szoktatok próbálni?

-Hetente-kéthetente, persze van, amikor egy hónapig sem látjuk egymást… Hárman három helyhez kötődünk, Sanyi túrkevei, Attila törökszentmiklósi, én is itt élek, ugyanakkor gyakran járok haza Balmazújvárosra, meg összejönnek néha dolgok, betegség, meló, párkapcsolati súrlódások, de azért igyekszünk rendszeresen próbálni. Akárhogyan is nézzük, az elmúlt évben több minden történt velünk, mint eddig összesen, dalírás, koncertezés, stb…

-Milyen stílusok keverednek a zenéitekben és miket hallgattok szívesen?

-Hárman háromfélét. Sanyi Primus-Residents féle borultabb dolgokat szereti, Atti hárdkóros, én meg metálos, aztán van pár metszéspont (Tool, Crowbar, Black Sabbath, Rush, Meshuggah), ami mentén elindulhatunk.


-Mikori a csapat, milyen felállások voltak, milyen említésre méltó dolgok történtek eddig a zenekarral?

-Októberben lesz a társulat öt éves, akárhogy is számoljuk… Elég nagy jövés-menés volt a tagságot illetően, az öt év nagy részét pl. kétgitáros felállásban töltöttük, a két exgitáros azóta magasabb ligában tolja (Cool Head Klan, pl.) , majd’ egy évig basszusgitáros hiányában vegetáltunk, a jelenlegi trió nagyjából egy éve tart, és nagyon úgy néz ki, hogy végre működőképes a dolog. Fellépéseink voltak sokfelé, főleg az Alföld három szegletében, Túrkevén, Törökszentmiklóson, valamint Balmazújvároson játszottunk a legtöbbet, a gyökereink ide kötnek, ugye… de voltunk a fővárosban kétszer, Mezőtúr, Debrecen, Szeged, Biatorbágy, Berettyóújfalu, Mezőberény, Megyer (ez marha messze van, ellenben jó buli volt a Zorall Sörolimpia). Gyakorlatilag bárhova elmegyünk, ha nem deficites a buli, a trió felállás nagy előnye, hogy turnébusznak az öreg Samarám is megteszi. Egyetlen megmérettetéssel próbálkoztunk eddig, a Kelet-Underground tehetségkutatóján, ahol az elődöntőn egy demo-felvételt, a döntőn egy Rockinform-előfizetést nyertünk :). Ebből következik, hogy eddig egy demót rögzítettünk, egy évvel ezelőtt, még kétgitáros felállásban, ez a Disillusion címet kapta, és meghallgatható a neten. Azóta trióra apadtunk, de ez furcsa módon inspirálólag hatott, egyrészt rengeteget növelt a zenénk tuskó-faktorán, másrészt valahogy lendületesebbnek, izmosabbnak érezzük a dolgot. A triózás egyik nagy előnye, hogy nem lazsálhat egyik zenész sem, mert az rögtön hallatszik. Ezért is vannak rettenetesen intenzív triócsapatok, lásd pl. a Rush, vagy az Atomic Bitchwax, hazai példának pedig az egyre fentebb jutó remek Angertea zenekart említeném.

-Mikorra tervezitek a következő felvételeket?

-A következő demohoz már két dal véglegesítve van, de folyamatosan alakulnak az újabb témák. Kábé fél éven belül fel is vesszük őket, esetleg pár korábbi dallal, amit újraveszünk egygitáros verzióban, kicsit átírva, áthangszerelve.

-Mi a koncepciótok zeneileg és a célok terén?

-Valamelyest talán direktebb, gonoszabb irányba mozdul a muzsikánk az első demohoz képest, de azért igyekszünk belevinni kellő agyasságot-borultságot, hülye ritmusokat… tehát kurvulás, “verze-refrén-verze-refrén-szóló” jellegű dalszerkezetek továbbra sem várhatóak tőlünk. Kemények vagyunk, mint a kád széle, úgymond. Nem igazán alakítunk ki koncepciókat, ezért is tartunk ott, ahol (békaperspektíva, eheheh). Próbálunk, koncertezünk, dalt írunk, “zúzunkmintállat”, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Nem akarunk ebből megélni, az nálunk úgyis lehetetlen – azt persze jó lenne elérni, hogy önjáróvá váljon a dolog, tehát ne kerüljön pénzbe a muzsikálás, de ez is elég hiú ábránd egyelőre… a lényeg, hogy azt csináljuk, amit szeretünk, és ne legyen izzadtságszagú a dolog. Ha már kicsit is erőlködés-szenvedés jellege van a dolognak, akkor megette a fene az egészet.


-Koncertetek előtt és után is nagyon jó hangulatú társaság vagytok és szívesen buliztok más zenekarokkal?

-Néha elég mókásan alakul a koncertek előtti-utáni hangulat, amit pár videofelvétel is bizonyít, nem igazán élünk straight edge életmódot (kivéve az aktuális sofőr, ehehe), volt már, hogy a gitáros kolléga a koncert helyszínére nem megérkezett, hanem beesett… Játszhattunk együtt remek zenekarokkal pl. Angertea, Shapat Terror, Barbears, egyrészt jó buli, másrészt megtiszteltetés volt. Megvan annak a bája, amikor elmegyünk Pestre játszani, előttünk fellép négy zenekar, mi elkezdjük tolni a rákkendrollt olyan fél kettő körül, három nagy benga szakállas alak meg váratlanul beindul a muzsikánkra, utána reggel fél hétre már otthon is van mindenki.

-Mi a véleményetek a mostani élőzenei helyzetről a környéken? Szerintetek hogyan lehetne jobb a közösség? Mitől lehetnének jobbak a koncertek? Hogyan tudnának több embert becsalogatni a zenekarok?

-Sajnos a helyzet nem túl rózsás. Az egészből egy fontos dolog hiányzik: a pénz. Sajnos egy átlag rockkocsmának nem igazán éri meg egy tök ismeretlen zenekart felléptetni, mert nem biztos, hogy a fogyasztásból ki tudja termelni a zenekar gázsiját, vagy egyenesen sajnálja azt (még akkor is, ha “ötezerbenzínpíz”-ről van szó). Főleg, ha a reménybeli közönség nagy ívben tesz a zenekarra. Ez egyrészt érthető is, ugyanis rengeteg zenekar próbálkozik mostanában, persze hogy nem fogja érdekelni az egyszeri rockrajongót az ötvenedik nóném metálzenekar…inkább elsörözget a kedvenc kocsmájában, hallgatja az Ossiánt a zenegépben, mint hogy pl. kicsengessen ötszázat beugróra. Ugyanakkor nem akarom, hogy síránkozásnak tűnjön: minket nem érdekel a közönség :), ha két embernek tetszik egy koncertünk, ketten gratulálnak utána, akkor már megérte az az egy óra zajongás. Legközelebb már négyen lesznek. Persze van pozitív kivétel, ahol a szervező fanatikus, meg a közönség is lelkes, szóval változó dolog ez.

-Hol lehet Titeket látni az interneten? Kivel lehet felvenni a kapcsolatot, ha valakinek megtetszett a zenekar?

-Fent vagyunk a Facebookon, meg a Myspace-en is, mindkét helyen meg lehet hallgatni a Disillusion EP-t, ugyanezen oldalakon bármilyen kérdést szíves örömest megválaszolunk.


-Kik és milyen munkamenettel írják a zenét és a dalszöveget, hogyan lesznek számok a témákból?

-Abszolút csapatmunka folyik. Szövegek terén az angolt preferáljuk, magyarul sajnos nagyon gagyi dolgokat lehet elkövetni, pedig csodás nyelv… eddig jöttek szövegek exbarátnőktől, egy jó cimborám is megdobott párral, angoltudásom fejlődésével meg már én is bevállalom, kár hogy mindig valami erőszakos dolog lesz, dehát milyen ganyé világban élünk, nézz csak körül. Zeneileg pedig… valaki előáll egy ötlettel próbán, aztán ott összepakoljuk, ahogy sikerül. Mókás, hogy pl. amikor nekem összeáll egy téma a fejemben, elküldöm a többieknek mailben, majd megmutatom próbán, szinte mindig valami egész más sül ki belőle a végén. Ezt a részét kimondottan élvezem egyébként (és biztos vagyok benne, hogy a többiek is), hogy teljesen kiszámíthatatlan, milyen is lesz a következő dal. Ezért is éri meg csinálni ezt a zenélősdit… amikor érzed, hogy valami újat sikerült kreálni, ami a másik két embernek is tetszik, közben vigyorogtok-vicsorogtok egymásra, annyira jó az egész, üt, pusztít, rombol, ahogy kell. Aki megpróbálta már a zenélést, az nagyjából sejti, miről is beszélek.


Blues c. dalunk, amit Sándorunk vágott össze egy animációs filmmel


emitt pedig Disillusion c. dalunk mezőtúri koncertváltozata.

Oszd meg

Szólj hozzá