Erős csúszással nyitott az EFOTT 0. napján a Djuice színpadot szétszedő Gansztazoli.
Nem lehetett szó nélkül hagyni a szervezés eme hiányosságát, ezért a sztédzsről üdvözölte a szervezők többségét (mindenkinek a kurva anyját) majd röviden méltatta a megjelent tömeg színvonalát (baszott jók vagytok) és ezt követően azonnal elnöki pozícióba is helyezte magát (Döglégy for Prezident) a tizenegy órai kezdés helyett valamivel éjfél után. Én rá szavaznék. Annál is inkább, mert az élőzenei háttér olyan alapot szolgáltatott Zoli mocskos szájának, hogy az előtte fellépő ideiglenes sztárok által tartott műsorra már senki sem emlékezett a végén, legfeljebb egy sor (sör) erejéig.
Nagyon egyben volt a produkció, csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla. Ha szurkálnának, hogy szurkálódjak, némi kínzás és egy eltávolított máj után valószínűleg kiköpném a szöveg érthetetlenségére vonatkozó passzust, de olyan szinten bedarálta a közönséget a tempó, hogy ez az élvezeti értékéből semmit sem vont le; némi előnnyel indultak persze a szövegkönyvet hátrafelé is tudók, de a nem túl bonyolult refrének (A Kartel zötyög a szerb határ felé) még a kezemben tartott korsó sopronit is megmozgatták
amit igényes rokkista lévén csak pár órával később tudtam eltávolítani a karomról. A régi Kartel zenék is ütöttek ugyan az élőzene miatt, de legnagyobbat akkor is Killing in the name of szólt; a RATM számának áthangszerelt változata Bödőcs Tibor klasszikus szavával élve horzsolt, de amíg az új lemezük bónusz tartalmához fel nem pakolják ezt a gyöngyöt, addig valószínűleg be kell érnetek néhány rosszabb minőségű Youtube felvétellel.
A Zolit megelőző produkciókról nem tudok részletesen beszámolni, elsősorban hiányos élményeim miatt, másodsorban pedig a fellépő zenészek célközönségétől távolabb állva, többedmagammal a sarokba száműzve. A Gönczi Gábor féle Smile is nagy tömeget mozgatott meg vélhetően az örökzöld popslágereknek és az alkoholnak, de semmiképp sem Gönczi televíziós felkonfjainak köszönhetően, amiket már most jelölnék a Pályafutásom legszebb körmondatai díjra ( és most pedig következik a legnagyobb, a gigasztár, lépjetek a gázra, meg a fékre, fékre inkább mégse lépjetek szóval akkor következik Robbie Vastag Csaba Williams ). Kettő pozitívumot találtam benne: 1) hálás közönsége volt 2) a vége. Valaki biztosan tud majd róluk pártatlanul nyilatkozni, de sem én sem gansztazoli nem vagyunk rá képesek. A mai, szerdai nap a horzsolóknak kedvez a Djuice színpadon, Road, Subscribe, Insane, de ha tehetitek, nézzétek meg a szolnoki arcokat is a HÖOK sátornál (Bloom is off the Rose, Claps for Caroline), ügyesek, biztosan beletaposnak az arcotokba éjszaka. Találkozunk ott, rokk.
