ErÅ‘s csúszással nyitott az EFOTT 0. napján a Djuice szÃnpadot szétszedÅ‘ Gansztazoli.
Nem lehetett szó nélkül hagyni a szervezés eme hiányosságát, ezért a sztédzsrÅ‘l üdvözölte a szervezÅ‘k többségét („mindenkinek a kurva anyját”) majd röviden méltatta a megjelent tömeg szÃnvonalát („baszott jók vagytok”) és ezt követÅ‘en azonnal elnöki pozÃcióba is helyezte magát (Döglégy for Prezident) a tizenegy órai kezdés helyett valamivel éjfél után. Én rá szavaznék. Annál is inkább, mert az élÅ‘zenei háttér olyan alapot szolgáltatott Zoli mocskos szájának, hogy az elÅ‘tte fellépÅ‘ ideiglenes „sztárok” által tartott műsorra már senki sem emlékezett a végén, legfeljebb egy sor (sör) erejéig.
Nagyon egyben volt a produkció, csak szuperlatÃvuszokban lehet beszélni róla. Ha szurkálnának, hogy szurkálódjak, némi kÃnzás és egy eltávolÃtott máj után valószÃnűleg kiköpném a szöveg érthetetlenségére vonatkozó passzust, de olyan szinten bedarálta a közönséget a tempó, hogy ez az élvezeti értékébÅ‘l semmit sem vont le; némi elÅ‘nnyel indultak persze a szövegkönyvet hátrafelé is tudók, de a nem túl bonyolult refrének („A Kartel zötyög a szerb határ felé”) még a kezemben tartott korsó sopronit is megmozgattákÂ… amit igényes rokkista lévén csak pár órával késÅ‘bb tudtam eltávolÃtani a karomról. A régi Kartel zenék is ütöttek ugyan az élÅ‘zene miatt, de legnagyobbat akkor is Killing in the name of szólt; a RATM számának áthangszerelt változata BödÅ‘cs Tibor klasszikus szavával élve horzsolt, de amÃg az új lemezük bónusz tartalmához fel nem pakolják ezt a gyöngyöt, addig valószÃnűleg be kell érnetek néhány rosszabb minÅ‘ségű Youtube felvétellel.
A Zolit megelÅ‘zÅ‘ produkciókról nem tudok részletesen beszámolni, elsÅ‘sorban hiányos élményeim miatt, másodsorban pedig a fellépÅ‘ zenészek célközönségétÅ‘l távolabb állva, többedmagammal a sarokba száműzve. A Gönczi Gábor féle Smile is nagy tömeget mozgatott meg vélhetÅ‘en az örökzöld popslágereknek és az alkoholnak, de semmiképp sem Gönczi televÃziós felkonfjainak köszönhetÅ‘en, amiket már most jelölnék a „Pályafutásom legszebb körmondatai” dÃjra („…és most pedig következik a legnagyobb, a gigasztár, lépjetek a gázra, meg a fékre, fékre inkább mégse lépjetekÂ…szóval akkor következik Robbie Vastag Csaba Williams…”). KettÅ‘ pozitÃvumot találtam benne: 1) hálás közönsége volt 2) a vége. Valaki biztosan tud majd róluk pártatlanul nyilatkozni, de sem én sem gansztazoli nem vagyunk rá képesek. A mai, szerdai nap a horzsolóknak kedvez a Djuice szÃnpadon, Road, Subscribe, Insane, de ha tehetitek, nézzétek meg a szolnoki arcokat is a HÖOK sátornál (Bloom is off the Rose, Claps for Caroline), ügyesek, biztosan beletaposnak az arcotokba éjszaka. Találkozunk ott, rokk.