• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Filmek-zenék szívritmuszavarra

Filmek-zenék szívritmuszavarra

Megihletve a HorroRock filmajánló által összegyűjtöttem a saját kis listámat, azokról a filmekről, melyek története és zenéje valamiért nagy hatást gyakorolt rám. Nem kell fanyalogni, hogy női összeállítás, a nyál-faktor elenyésző…
Midőn ezt írom, a háttérből kontrollálatlanul ömlik a nyolcvanas évek zenéje. És a képek, amiket a zene hoz elő: elszánt arc premier plánból, ritmusra verekedés, izzadt hajpánt és bokamelegítő, XXL-es válltömések, karate és barbárok…
Filmek és zenék, amiktől megmelegszik/felpörög/félreüt a ketyegőm.

A Fantasztikus Labirintus (1986)
A sztori röviden:
Sarah (Jennifer Connelly) csak a mesék világában érzi jól magát. Egy mérgében kimondott kívánság következményeként a Koboldkirály elrabolja öccsét, Tobyt. A lánynak 13 órája van, hogy a veszélyes Labirintuson átvágva megtalálja a Koboldkirály ( David Bowie) kastélyát, s benne öccsét, különben az örökre kobolddá változik…

Nem vagyok filmgyűjtő. A kettőből, ami mégis a gépemre került az egyik a Fantasztikus Labirintus. Mert ezt muszáj volt a közelemben tudnom. Ritkán használom az imádom- szót, de itt nem tudok mást mondani. Imádom a filmet, a szereplőket, a karaktereket, a magyar szinkront (Szakácsi Sándor kellemesen borzongatóan orgánuma…) a filmzenét- David Bowie, mint főszereplő, és zeneszerző! – az egész film hangulatát, azt a tényleg fantasztikus mesevilágot, amit összehoztak ebben a filmben. Ami külön jó, hogy bár apró koromban láttam először a filmet, mégsem kaptam frászt a szereplőktől, maszkoktól, zenétől, atmoszférától. ( Aki emlékszik pl a „Legenda”- című fantasyre, és benne arra a szarvas gusztustalanságra, az tudja, mitől csinálhatott be anno, akinek nem volt elég erős idegrendszere pár évesen…)
A Koboldkirályt dedként is vonzónak láttam (ez beteges?) és öntudatra ébredésemkor is kedvtelve nézegettem a Bowie-féle fő gonoszt, minden képzeletet szükségtelenné tevően szűk harisnyája ellenére… Az akkor 16 éves Jennifer Connelly olyan szép volt (van) olyan természetes, karaktere meg bátor és különc, hogy könnyű volt vele azonosulni, beleélni magam a labirintusjáró lány szerepébe, főleg egy hozzám hasonlóan elvarázsolt kölyöknek…

A Sólyomasszony (1985)
Egy elátkozott szerelmespár története- Navarre lovag (Rutger Hauer) és Isabeu (Michelle Pfeiffer)
Akik sosem lehetnek együtt emberként: a lovag farkassá válva éli éjszakáit, a hölgy sólyomként nappalait. Az átkot persze végül sikerül megtörni…

Moziban láttam. Kicsi voltam. Ami miatt rákerestem jó pár évvel később, az a pár emlékfoszlány a zenéről, szemekről, farkasról, és sólyomról. Az a pillanat a végén, a dupla átalakulásé, és az a zene, ami alatta ment… Keressen rá, akit érdekel egy középkorban játszódó mese, amiben csodálatos és valódi (semmi mesterséges effekt, meg trükk) emberek, tájak, állatok adják a történet keretét és esszenciáját. Egy csöpögés, -és giccsmentes romantikus fantasy, amiben az érzelmeket el tudod hinni, és át tudod élni!


A Vadak Ura 2. (1991)

Dar, a bőrbugyis álombarbár ( Mark Singer-aki nem tudom, miért nem lett ismertebb) beszél az állatok nyelvén, segítőtársai is ők a gonosz Arklon ellen vívott harcban. Sas, menyétek, tigris, gonosz varázsló, időkapu, barbárok a nagyvárosban, rock and roll…

Az első részt még a nyolcvanas években készítették, úgyhogy bátran idevehetem.
Kéretik nem röhögni. Ez egy jó film! Nem, nem gagyi, és bízom benne, hogy a harmincas-negyvenes korosztályból lesznek olyanok, akik ezt olvasva „tééényleeg!” –et kiáltanak majd!
És a zene, ami nagyon megmaradt (a végén, mikor Dar elrohan a sivatagi naplementébe- egyedül…)
Bill Wray -I Will Be Your Hero
(igen, fent van youtube-on)


Szakítva a mesékkel- A Simlis és a Szende (1985-1989)

Oké, ez nem film. Sorozat. És? Jó és kész. A két főszereplő kiválasztásakor tökéletes bolygóállás, széljárás, meg Milliószoros Nap lehetett, mert Bruce Willis és Cybill Shepherd piszok jó páros. Maddie és David, meg Viola és Miss DiPesto, a kikacsintások, gegek, eszelős humor- szeretem. Lubickolnak a sztoriban, mert az is van, az ötletgyárosok a sorozat elejétől a végéig jól szuperáltak. Eredmény egy halom Emmy, -és Golden Globe-díj, meg egy harminc év múltán is szórakoztató sztori. Persze, néha fárasztó, néha kicsit sok, néha tarkón vágnám a női főszereplőt, ha sznob libáskodik, de egészében véve, nagyon szeretnivaló történet.
A dal pedig, ami nekem anno és most is nagy kedvencem:
Al Jarreau: Moonlighting
(A dal romantikáját jól visszaadja a google- általi dalszövegfordítás: „feketemunka idegenek, akik most találkoztak útközben”…)


A Dolgozó lány (1988)

Tess McGill (Melanie Griffith-aki itt még nem élő viaszbábú) a tőzsde világában dolgozik, és többet akar egy bolhalábnyi irodánál, és aktakukackodásnál. Megunva helyzetét, és szexista főnökét, céget vált. Van egy jó ötlete, fapuma főnökasszonya, Katherine Parker (Sigourney Weaver) megpróbálja ellopni, Tess viszont főnöke pasijának segítségével (Jack – Harrison Ford) végül mindent visz- karriert, bazi nagy irodát, álomlovagot egyaránt.
Nagyon tömören. Érdekes a sztori, az amúgy számomra piszkosul érdektelen pénzügyi világ bemutatása izgalmas, minden szereplő alakítása pazar, Griffith-t, és Weaver-t Oszkárra jelölték(!), a Golden Globe-ot el is nyerte film több fronton is, és még a mellékszereplők közt is olyan színészeket találunk, mint Joan Cusack(szédült tyúk), Kevin Spacey, Alec Baldwin. Szórakoztató, kedves, vicces, érdekes sztori. Ennyi.

És a dal, melynek hallatán láttam magam aktatáskás, dauerolt hajú váll(fa)töméses amazonként egy szirt fokán hadsereget vezetni… (képzavar?)
Let the river run- Carley Simon
Oscart nyert a „legjobb dal”-kategóriában.
Az a fajta zene ez, amitől egy elmacskásodott végtagban azonnal megindul a véráram, fellelkesedik az ember, és legalább amíg a dal tart, mindenre képesnek érzi magát.

(A lista nem teljes, viszont teljesen szubjektív)

Oszd meg

Szólj hozzá