• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Filmajánló: Until The Light Takes Us (2008)

Filmajánló: Until The Light Takes Us (2008)

FILMAJÁNLÓ

Until The Light Takes Us (2008)

Jelen kritika tárgya egy dokumentumfilm, ami nem kisebb dologra vállalkozott, mint bemutatni a norvég black metal történetét, valahonnan a gyökereitől, egészen az A Blaze In The Northern Sky c. Darkthrone lemez megjelentetésétől a hőskoron át a szubkultúrára mai napig hatással lévő események kibontakozásáig és utórezgéséig.
A főszereplő, a narrátor/riporter, aki elmagyarázza (…ok ez túlzás, de megpróbálja a lényeget másokkal elmagyaráztatni) mi hogyan is történt anno ott északon, egy új zenei stílus kiforrásának idején, nem más, mint maga Fenriz (Darkthrone).
Igazából ő foglalja keretbe a dolgokat nekünk. A szűk másfél órában olyan zenészeket kapott kamera elé, mint Hellhammer, Abbath, Frost, vagy éppen Count Grischnackh akit legtöbben csak Varg Vikernesként ismernek (a legendás Burzum zenekar egyszemélyes megtestesítője).

Betekintést nyerhetünk a színtéren dúló presztízsharcokba, szövetségekbe, ellenségeskedésekbe, a meghatározó stílusjegyek kialakulásának miértjébe, ideológiai háttérmagyarázatokba (bár ez utóbbiba csak felületesen). Nagy hangsúlyt kap a Varg-Euronymus történet is, mely utóbbi halálával végződik, de Varg bebörtönzésével koránt sem ér véget (szabadulása óta három nagylemezt hozott ki a mester!). A történet ezen szála hatalmas befolyással bírt akkoriban a további eseményekre, mint megtudhatjuk, de nem szeretnék túl sok részletet elárulni. Szó esik a Mayhem zenekar ominózus lemez borítójának történetéről is, melyen basszusgitárosuk látható, ugye hát nem egészen egy darabban. Északi őstörténet, templomégetés, titkos társaságok, történelmi vallási ellentétek és igazságtalanságok. Megtudhatunk jó pár dolgot a black körökben híres Deathlike Silence kiadóról, a Helvete boltról, vagy a színtér angolszász oldalán történő eseményeiről, de látunk egészen meghökkentő festmény/fotó/képzőművész kiállítást is feketefém témakörében, sőt, még egy elég extrém önkifejező-showként is értelmezhető performansz szemtanúi is lehetünk, Frost főszereplésével. A film körbejárja a norvég black-témát pontosan abból a szemszögből, és olyan közelről, amiből más nem tudná; csak és kizárólag egy abszolút bennfentes, Fenriz.


A film előzetese!

A kézikamerás felvételi mód tökéletesen illik a film témájának szellemiségéhez, a maximálisan „csináld magad” elvhez (itt ne össze-vissza rángatózó képsorokra gondolj, csak egy hangyányi amatőr attitűdre, melybe jobban belegondolva nem is vagyok biztos, hogy szándékosan olyan, amilyen. Mindegy). Fenriz felvételeit (pontosabban az Aaron AitesAudrey Ewell rendezőpáros felvételeit) archív képsorok is tarkítják. Képek, rajzok, fotók, régi híradók tudósításai,…stb a teljes hitelesség jegyében. A jelenetek először furcsán hatottak rám; eluntam magam elég sokszor, hiába az érdekfeszítő témaválasztás, …majd elkezdtem máshogy szemlélni a „vásznon” történteket. Kevés a szöveg (dokumentumfilmhez képest meg főleg!), hosszúak a snittek, mondhatjuk bátran, hogy hagytak időt mindent átgondolni, mely meg kell jegyezzem, csak még meggyőzőbbé teszi az egészet. Ez egy ízig vérig északi, norvég film (ha fogalmazhatok így), semmi mellébeszélés, semmi kapkodás, sok természetközeli képsor, átvitt értelem, higgadt távolságtartás. Telitalálat. A zeneválasztást mondjuk nehéz lett volna elrontani, hiszen a szóban forgó művekből szemezgették össze, de le kell írjam: passzol, működik, frankón aláfest. Megszólal a Dunkelheit és a War a Burzumtól, kapunk In the Shadow of the Horns-t az első Darkthrone lemezről, de van pl. Open the Gates Gorgoroth módra, Sunn O))) tétel vagy Freezing Moon is, a Mayhemtől.
Kicsit “best of” szaga van a dolognak, de azt hiszem egy ennyire periféria műfaj esetében ez könnyen megbocsátható.

“Trúság” ide vagy oda, egyes dolgokon nem ártott volna csiszolni, ha nem is az élvezhetőség, de az érthetőség kedvéért mindenképpen. Sokszor elveszthetjük a fonalat a metaforák közt, még úgy is, hogyha tájékozottak vagyunk a témában javarészt, nem beszélve arról, ha abszolút „újoncok vagyunk”. Pár éve már olvasgatok a norvég színtéren történtek után, de a film így is tudott apró újdonságokat adni, vissza kellett tekernem némely párbeszédhez (bár ez is oda tartozik, hogy akárhány forrásból próbálok a témáról információkat gyűjteni, apró eltérést minden egyes alkalommal találok a sztoriban, tisztára, mint egy modern-kori legenda. Mindenki máshogy meséli a történteket, persze az alap azért egyezik).
Szóval a követhetőség nem 100-as, ennyi a lényeg, ez a legfőbb gáz az egésszel.
Épp kölcsönbe adtam, de ha itt lenne, belelapozhatnék a Burzum könyvbe, hogyan nyilatkoznak abban az „Until The Light…” -ról, merthogy a szerző megemlíti, ha jól emlékszem nem is egy hivatkozás esetén. Azt a könyvet érdemes elolvasni film előtt, sok dolgot tisztábban láthatsz a történésből.

Csak ajánlani tudom minden északi metálból művelődni vágyónak, ha már ismered is a filmben elhangzó sztorikat, akkor is igazi érdekesség, első kézből!

-Firka-

IMDB

Oszd meg

Szólj hozzá