Egy örökké forró belső iszony van bennem jelen, ha fesztiválokról van szó. A nagyokra gondolok, ahol emberek tízezrei arctalan partymasszaként hedonizálnak, de a kisebb kaliberű cuhárékat kedvelem. Zseniális húzás volt Firkáéktól, hogy egy igényes kisfilmet forgattak a Redneck Fesztivál 2 napjáról. A képi világ akár a Cojones – Dióhéjban esetében, dinamikus. Sok a vágás, a közeli, és az exponálással is sokat játszanak a fiúk.
Nyitás gyanánt a móka történelmébe kapunk audiovizuális betekintőt. A fesztivál életképeit a résztvevő zenekarokkal készült mini-interjúk tarkítják, amik alatt az ő számaik szólnak. Mindenki elmondja, hogy érzi magát, és hogy mennyire örül a kezdeményezésnek. Az örömük jogos. A legjobban Tigerék (Cojones) tapintottak rá a lényegre. Maximálisan egyetértek velük abban, hogy Redneck Feszt kiváló példa arra, hogy össze lehet hozni egymástól távolabb eső műfajokat is egy olyan városban, ami (végre) nem Budapest.
A metalcore, és a hardcore ugyan túlsúlyban van, de ezt tekintsük generációs jelenségnek. A közönség és a karszalagos vendégsereg láthatóan boldog, hogy jó értelemben vett családias környezetben eresztheti ki a gőzt a medencében tetovált mellek és hideg sörök közepette. Ó! Ha meglehetne halni párnák közt kötélen! Visszatérve az előbbi tézishez, én is azt látom, hogy kimondott underground rétegek már nincsenek. Úgy értem, a szubkulturális szigorúság felszámolta önmagát, és ennek hála, metálos, rapper, punk meg ki tudja még micsoda, örvend a hangos muzsikaszónak, és önfeledten borul össze a tűzforró hangfalak előtt. Aztán, hogy mi underground és mi nem, azt mindenki döntse el maga.
A felhozatalból kettő fellépő nem szólal meg csupán, az egyik a Tresaure The Sky, és a Halalnihil. Az előbbi okairól nem tudok sajnos, ám az utóbbi munkásságát ismerve megvan a tippem! Kifejezetten szürreális élmény volt valami korhű partykompozíció alatt megcsodálni Inhost, ahogy megint egy szál fecskében ráng és provokál. A szövegek gondolom nem fértek bele a moziba. Nagy kár érte! Egy mini-interjút pedig vele is meghallgattam volna. Figyelembe véve a magyar közönség egyébként igen alacsony ingerküszöbét, örülök, hogy Halalnihil művészúr is lehetőséget kapott tudománya megcsillogtatására. Ezért is faszák az apróbb fesztiválok. Kedvesek a szívnek, és nagyon toleránsak. Reméljük jövőre még nagyobbat durran, és nem veszít a résztvevők által is emlegetett személyességéből.
Fészbukos linkcsokor az érdeklődők számára:
Timúr
