• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Filmajánló: High Fidelity – Pop, Csajok, Satöbbi (2000)

Filmajánló: High Fidelity – Pop, Csajok, Satöbbi (2000)

Rob Gordon olyan fickó, akinek a karakterével sokan könnyen tudnak azonosulni. Gyakorló zenebuzi, aki hatalmas bakelitgyűjteménnyel rendelkezik otthonában, valamint nem túl jól menő second-hand lemezboltot üzemeltet Chicago belvárosában, de ez mellékes. Ezek mellett ugyanis átlagos, hétköznapi figura, aki élete során sok barátnőt elfogyasztott már, gyakorta csalódott a nőkben, és épp most esett át egy megrázó szakításon. A fájdalmát leginkább top 5-ös slágerlisták összeállításával levezető Rob szerencsére nem az a fajta tudálékos, irritáló, zenemániás köcsög, akit szívesen arcon csapnánk azért, mert minden egyes élethelyzetre van a tarsolyában egy olyan példálózásra alkalmas dal, amit rajta kívül összesen száz ember ismerhet az egész világon. Rob Gordon egy szimpatikus, mindannapi karakter, akinek a problémáit, szenvedését, és örömeit egyaránt könnyedén át tudjuk magunk is érezni, még akkor is, ha fogalmunk sincs arról, mi is az a The Jesus and Mary Chain.

A Pop, Csajok, Satöbbi egyfajta romantikus “vígjáték” (persze ez kissé átvitt értelemben értendő) valódi emberekről, valódi embereknek, csöpögős cukormáz és csillogósra polírozott arcú műanyag színészek nélkül. Van persze ehelyett némi önsajnálat meg első világbeli vergődés benne, ám szerencsére éppen azon a határvonalon egyensúlyozva, ami még elviselhető dózis mindkettőből. Rob Gordon ugyanis tipikusan olyan ember, aki annak ellenére, hogy hatalmas lemezgyűjteménnyel rendelkezik, és saját vállalkozása van, túlzottan semmiért nem képes lelkesedni, leszámítva talán tudat alatt önmagát. Kissé úgy tűnhet, mintha az adott barátnő elvesztése nem is annyira a lány pótolhatatlan személyisége miatt zavarná őt, egyszerűen az önnön egoján és büszkeségén keletkezett sérülések aggasztanák. Számomra az egész film ezen sebek nyalogatásából áll, és úgy veszem észre, hogy Rob Gordonnak, ha tudat alatt is, de jólesik az áldozat szerepében tetszelegnie és semmi mással nem foglalkoznia önmagán kívül. Na éppen ez az, amiért jóval emberközelibbnek és hitelesebbnek tartom ezt a filmet mindennél, amit Hollywood az elmúlt évek, évtizedek során romantikus vígjáték címen futószalagon kitolt önmagából.

A Rob Gordon karakter mellett az is nagyban rásegíthet arra, hogy úgy érezzük ez a film, hozzánk, nekünk, vagy épp rólunk szól, hogy a narrátor szerepét nem egy láthatatlan figura, hanem maga a főhőst alakító John Cusack tölti be, és mindig egyenesen a kamerába nézve, baráti hangot megütve vázolja fel és kommentálja számunkra a vásznon és a fejében zajló eseményeket. Kissé olyan ez, mint amikor egy bárban ülünk egy jó hideg sör mellett, és egy kedves barátunk épp szerelmi életének ügyes-bajos dolgairól tart nekünk előadást. Mi végighallgatjuk, együtt érzünk vele, próbáljuk ellátni jótanácsokkal, de a végén azért látjuk, hogy a saját problémáiról nem csak mások, hanem ő maga is tehet, és örülünk annak, hogy mi jelenleg nem az ő cipőjében járunk. Kifejezetten pozitív dolog a filmmel kapcsolatban egyébként, hogy nem csak a főhős Rob Gordon személye ennyire karakteres, a mellékszereplők is igazi életszagú, kisebb-nagyobb agybajokkal megáldott, szerethető, vagy épp idegesítő, de mindenképpen hétköznapi, emberi figurák.

Mindent összegezve a Nick Hornby önéletrajzi ihletésű regénye alapján készült Pop, Csajok, Satöbbi nem pusztán a zenebuzik szűk rétegének készült alkotás. Azok, akik éreznek magukban bármiféle elkötelezettséget gyakorlatilag bármi iránt az életben, együtt tudnak majd érezni Rob Gordonnal, és az ő furcsa, bogaras ismerőseivel. Az, ha kissé tisztában vagyunk a történet során emlegetett zenekarokkal és azok munkásságával, már csak egyfajta adalék az élvezeti faktorhoz, amit számomra az sem volt képes túlzottan csorbítani, hogy valahogy mindig is idegenkedtem a popzenéért Rob Gordon módján rajongó, maguknak való figuráktól. A Pop, Csajok, Satöbbi után azonban rá kellett jönnöm arra, hogy ha nem is azonos a forma, de lélekben talán kissé mindnyájan Rob Gordonok vagyunk a magunk módján.

Egyébként ha valkinek így sem lenne meg a kellő motiváció a film megtekintéséhez, annak az internet sűrűjében kutakodva találtam egy, a Pop, Csajok, Satöbbihez kapcsoló, kiváló játékot! A lényege mindössze annyi, hogy ha az alábbi esetek közül bármi felmerül a film folyamán, innunk kell egy felest az otthon található, általunk választott égetett szeszesitalból:
-Ha megpillantjuk a filmben egy általunk ismert hanglemez borítóját
-Ha olyan zenekar kerül említésre, amit ismerünk
-Ha egy nő kikosarazza Rob Gordont
-Ha Rob Gordon újabb slágerlistát állít össze önmaga szórakoztatására

Garantáltan kiváló időtöltésben lesz részünk, ám esélyes, hogy újra kell majd néznünk a filmet, hiszen a végére olyannyira kiütjük magunkat, hogy a saját nevünkre sem fogunk emlékezni.
Jó szórakozást kívánok!

IMDB
Youtube előzetes

Oszd meg

Szólj hozzá