• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Filmajánló: Buddy Holly története (1978)

Filmajánló: Buddy Holly története (1978)

Charles Hardin Holly a rock and roll egyik korai, mára kissé háttérbe szorult őseleme. A szegregáció éveiben fekete zenét játszó fehér fiatalok nem örvendtek nagy népszerűségnek, egyik oldalon sem. A fehér közösségek, különösen az idősebb nemzedékek a „dzsungelzene” ellen emelték fel hangjukat, mondván: megrontja fiaikat. A fekete közösségben szintén negatív visszhangot váltott ki azok után, hogy a Beach Boys egy az egyben lopta Chuck Berry zenéjét, vagy Elvis fekete előadók számaival emelkedett a királyságig. Holly egyfajta határmezsgyét képviselt, mély tisztelettel és a zene őszinte, egyszerű szeretetével.

Az életéről készült film elég elnagyolt lépésekben, kissé elferdített formában követi karrierjét. A country zenét játszó zenekarával állandó fellépők egy görkoripályán, a rádió sugározza őket élőben, s időről időre saját, be-bop és rock and roll nótáikat is belecsempészik a repertoárba – a fiatalok nagy örömére, és a szponzorok bosszúságára. Egy ilyen felvételnek köszönhetően kerülnek be a New York-i zenei életbe, lemezeket adnak ki, tévéműsorokban szerepelnek, és pillanatok alatt hatalmas népszerűségre tesznek szert. Ők az első fehér zenészek, akik felléptek az Apollóban.

Hivatástudata és kitartó munkája mellett egy normális, egészséges gondolkodású, sztár-allűröktől mentes fiatalembert ismerünk meg személyében. Letisztult világa még olyanoknak is élvezetessé teszi a műfajt, akik némileg megcsömörlettek a milliónyi rákendroll-közhelytől és feldolgozástól – akárcsak jómagam.

Tragikus körülmények között vesztette életét, mikor az összekuszálódó szálak és személyes ellentétek végre újra elrendeződni látszottak, és felesége első gyermekükkel volt várandós. Repülőgépe lezuhant, fedélzetén több fiatal muzsikussal.

Steve Rush rendezésében jó kis mozit láthatunk a fiatalon elhunyt Buddy életéről. Gary Busey karaktere abszolút illik az anti-sztár külsejű zenészhez. A többi szerepben is jól megformált karakterek dolgoznak, s a korra jellemző helyzetkomikumok, élethelyzetek, amikbe bele tudtam élni magam – még ha nem is egy filmtörténeti remekmű.

Sajnos a szinkronos verzióban valami hanghiba csúszott, vagyis csúszott a hang. A zenés részeken elsősorban. Gondolom eredetileg nem így vetítették, úgyhogy ez nem róható fel a készítőknek. Bátran tessenek nekiesni, amellett, hogy életrajz, meg zenetörténeti korrajz (és így tovább) egy estére biztos kikapcsolódás. Szóval jó mulatást!

Imdb

Trailer:

-Árvai Levente-
 

Oszd meg

Szólj hozzá