• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Filmajánló: Botrány az operában (1935)

Filmajánló: Botrány az operában (1935)


Többen hátrahőkölnek a zakatoló gépek előtt. „Ez valami vicc?Lehet, hogy csak elgépelte!” Pedig nem. A Botrány az operában valóban 1935-ös film, de az évszám ne ijesszen meg. Mi már igaz, hogy hozzá vagyunk szokva a színes képhez, meg a csodálatos vágásokhoz, és a dvd extrákhoz, de így bő 81 távlatából azt kell mondjam, én igencsak meglepődtem ezen a Marx-mozin. Hősünk (Ricardo) szerelmes, ám a drága párját (Rosa) átviszik a tengeren túlra operaénekesnőnek. Ő jelentkezik tenornak, de nyilván elutasítják, és kész is az alaphelyzet. Mindent bevet, hogy újra együtt lehessen szíve szottyával, amihez természetesen a zseniális Marx-fivérek asszisztálnak. Mikor leülsz megnézni, ott van benned a félsz, mint gyerekkorodban a régi Duna tévés vetítéseknél. Bármikor feltűnhet egy Jávor Pál, vagy Latabár Kálmán (amivel semmi baj sincs egyébként) és kicsírázik benned a rettegés. Visszatérve, 81 éves kora ellenére a film, bazi aktív, és dinamikus. Az összefűzött szkeccsek, és burleszkek úgy folynak át egymásba, hogy egy pillanatig sem unatkozol. Mivel már van rajta hang, ezért nem csak esős-kelős poénokkal operál, hanem olyan szinten szívatják benne egymást a szereplők, mintha legalábbis egy góbékkal telepakolt mesébe kerültél volna. Alanyunk tehát sikeresen házasítja össze a hangos filmet a burleszkkel, és a sokszor korántsem pécé alpáriság határát súroló tanult humort a valódi operával, amikből több is felcsendül a jelenetek során. De maguk a fivérek is előadnak egy-két betétdalt, aminek hála találkozik az ún. magas kultúra, és a nép örömzenéje. Könnyed, de szórakoztató darab az előző évezred azon időszakából, mikor még valószínűleg nagyapáink is gyerekek voltak, mégis azt javaslom, használjátok ki az információs áradat adta lehetőségeket és tegyetek egy próbát ezzel a filmtörténeti vénasszonnyal, különben elvisz a K-vitamin.

Timúr

Oszd meg

Szólj hozzá