• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Filmajánló: Az utolsó valcer (1978)

Filmajánló: Az utolsó valcer (1978)

Imádom Scorseset, és a tudattól, hogy koncertfilmet is csinált, meg szokott csinálni, erektált a tudatom. A Rolling Stones filmbe belenéztem, de nem szeretem a Stonest, szóval információéhesen álltam neki a The Band-ről szóló Utolsó valcernek.
Az olyan laikusnak, mint jómagam is, annyit kell tudni, hogy a The Band a 60-as 70-es évek legendás zenei formációja volt, ami Kanadából indult, és egy egész nemzedékkel szerettette meg az amerikai folk-rockot.

A film a 1976-os Winterland-i búcsúkoncertjüket mutatja be, amely egy gigantikus ünnep volt. Az akkori zenei korszak lezárása. Szinte minden korszakos jelentőségű arc megjelent a színpadon. Olyanok, mint Eric Clapton, Ringo Starr, Neil Young, Neil Diamond, Muddy Waters, és egy csomó énekesnő. Az óriási hippiünnepet interjúbevágások törik meg, ahol anekdoták tükrében tudhatunk meg ezt-azt az együttesről, a tagokról, vagy hogy miről mit gondolnak. A koncepció és a történet nagyjából ennyi. Nem tudom, hogy egy játékfilmes, vagy egyáltalán egy filmes mit tud kezdeni egy koncerttel. Úgy értem, lehet-e értelmes, érdekes mozgóképes csodát készíteni a hangokból? Én végignéztem az egészet, de valahogy nem kötött le a dolog. Csak az X gomb megnyomása után jöttem rá, hogy mai szemmel, engem miért is fogna meg ez az egész? Amiben én felnőttem az még csak közelről sem szagolhatta meg ezt az univerzumot, filmnyelvi szempontból pedig Scorsese bácsi nem vállalkozott, (és nem is vállalkozhatott többre), mint hogy rögzíti egy történelmi jelentőségű együttes történelmi fellépését. (Vagy az lehet az oka, hogy ezekből az évekből engem a punk izgat igazán) Ez egy kordokumentum, ami a maga idejében ütött igazán nagyot, minden megnyilvánulásával, kiszólásával, és humorával. 2015-ben, ez olyan, mintha sosem született volna meg, pedig ez nem kitaláció. Olyan szempontból érdekesnek találtam a dolgot, hogy láthattam miként gondolkodtak a zenészek, hogyan és mennyire mertek kísérletezni, és egyáltalán, mi volt az egész gondolatisága. Akik szeretik, ennek a másfél-két évtizednek a zenéjét imádni fogják, és ahogy a film eleji felhívás tanácsolja: Nézze jó hangosan!
De ismétlem, semmiképp sem szabad többet várni tőle, mint ami: Történelmi látlelet.

-Bencze Tibor-

Oszd meg

Szólj hozzá